Egy gyermek számára nincs szörnyűbb élmény, mint a szülői biztonság és védelem elvesztése. Az éj beálltával egy időre megszűnik a szülői oltalom bizonyossága. Érthető hát, hogy mind az elalvás, mind pedig az éjszakai felébredés a gyermek számára szorosan összefügg a félelemmel. Éppoly kevéssé meglepő azon módszerek kifejlesztése, melyek az ébrenléti állapotból az elalvásba való átmenetet megkönnyítik. Ezen rituálékban az a közös, hogy a szülői jelenlétet próbálják fenntartani az elalvás idejére (bölcsődal, esti mesélés, jó éjt puszi, kedvenc plüssállat stb.).
Nem igaz!
Amint azt az előző részben bővebben kifejtettük, a szopott mennyiségek mérésének nem sok értelme van. Amellet, hogy a szopott mennyiséget a baba aktuális étvágya befolyásolja, a próbaszoptatás alkalmával az édesanya minden bizonnyal feszült, ideges, érzi, hogy most “teljesítenie kell”. Ilyen körülmények között szinte biztosan gátlódik a tejleadó reflex, ezért hiába termeli meg az emlő a tejet, a csecsemő nem jut hozzá. A baba biztosan kevesebbet fog szopni, mint az otthoni nyugodt körülmények között. Próbaszoptatással megállapítani, hogy elegendő-e a tejmennyiség, és az eredmény alapján tápszerpótlást javasolni alapvető hiba!
A túlsúly mára népbetegséggé vált. A gyermekek és a szülők mégsem teljesen tehetetlenek, ha tudatában vannak a prevenciónak, amit már az első szilárd étellel megkezdhetnek.
A kis dundi babák az első hónapokban büszkeséggel töltik el szüleiket. Az anya örül, hogy van elég teje, minek következtében szépen gyarapszik a kisded. De már ebben az apró korban is hibás az összehasonlítgatás. Különösen az első életévben ugyanis – és leginkább a szoptatott babák – jelentős különbségeket mutatnak. Simon féléves korában tíz kilót nyomott, térdei alig látszottak a husi mögött. A vele egyidős Maria azonban mindössze hat kilogramm volt, egy nagyon aktív, és egészséges kislány. Ma, három évesen mindketten normál súlyúak, egészséges és eleven gyermekek.
Hihetetlen, milyen gyakran találkozni olyan emberekkel, akik azt tanácsolják az édesanyának, válassza el túl vékonyka gyerekét, hogy „kicsit összeszedje magát”, vagy éppen dundi babájának javasolják az anyatej helyett a tápszert, hogy „kicsit leadjon” a súlyából. Nem értem, hogyan lehet a szoptatás mindkét probléma oka – dönteni kellene vagy az egyik vagy a másik javára. Az újszülöttkortól egészen a kisgyermekkorig folytatott szoptatás azonban normális és természetes.
Kislányom születésének másnapján arra gondoltam, ha holnap jönne a következő baba, azt sem bánnám. Aztán persze jó pár hónap eltelt még, mire úgy gondoltuk, testileg-lelkileg valóban készen álltunk a kistestvér fogadására. Kislányom 10 hónapos volt, amikor kisfiam megfogant.
Hozzávalók: