La Leche Liga Magyarország

... s néhány javaslat azok megoldásához

Néhány évvel ezelőtt nagy örömmel hordtam mindkét gyermekemet. Közben szabadnak, biztosnak és öntudatosnak éreztem magam. Élveztem, hogy a testemen éreztem a gyerekeket, s nekik is tetszett a kendőjükben való hordozás. Részt vettek az életemben, vagy nyugodtan és biztonságban aludhattak a helyükön. Közben különböző nehézségekkel is szembe kellett néznünk. Újra meg újra más megoldásokat kellett keresnünk, néhány probléma azonban megoldatlan maradt. Idővel - más anyákkal, LLL-tanácsadókkal való beszélgetés során, valamint különböző szakirodalmak olvasásakor - rábukkantam néhány válaszra. Más valószínűleg örökre titok marad.

A második fiam Markó, tavaly július végén született otthon, nagyon könnyen és kellemes körülmények között. Rögtön szopott, és el is aludt. Ez így is ment tovább, de csak nappal. Késő délutánra élénkebb lett, és amint beköszöntött az este kitört a sírás. Este hét óra után csak akkor nem sírt, ha szopott, vagy ha ringattam. Így nagyon nehéz volt a nagyobbik fiamnak, Máténak vacsorát adni, fürdetni, lefektetni. Ha Máté fiam elaludt, már könnyebb volt, bár a pici éjfélig vagy sokszor egy óráig sem aludt el. Ha elaludt végre, akkor néhány óra múlva felébredt, és ismét nem akart aludni. Ettől persze fáradt és álmos voltam, de reggel nem alhattam tovább, mert a pici ugyan aludt, de Máté felébredt már. Találkoztam már ilyen délután és este sírós babákkal és anyukáikkal, de nem gondoltam, hogy a második gyermekem lesz ilyen. A második gyermekekről kialakult vélemény, hogy nyugodtabbak, türelmesebbek az elsőszülöttnél, sokat alszanak, és hamar alkalmazkodnak a család ritmusához. Én is több ilyen babát láttam a környezetemben, és valahogy erre számítottam. Persze rögtön elkezdtem keresni mi lehet az oka. Az ismerőseinket, akiknek gyereke van, vagy gyerekekkel foglalkoznak sorra megkerestem, hogy van-e valami ötletük, illetve akinek magától aludt el a gyermeke, ha letette, és átaludta az éjszakát, megkérdeztem, hogy vajon hogyan érték ezt el. A legtöbben már a kórházból „megnevelve" vitték haza a babájukat, vagy utána egyszerűen sírni hagyták.

Három gyermekre volt "szükségünk" ahhoz, hogy felfedezzük a hordozókendőt. Az első két gyermeknél volt ugyan egy babahordó zsákunk (snugli), de nem sokat használtuk. Valahogy az volt a benyomásom, hogy túl szűk a babának, vagy túlságosan melege van ebben a zsákban.

Mielőtt első gyermekem megszületett, sok könyvet elolvastam a gyereknevelésről. Ekkor bukkantam rá a hordozókendő alkalmazására.

Még mostanában is sokan úgy vélekednek, az újszülött számára nagyon veszélyes, ha a szüleivel egy ágyban alszik. Szerintem ez nem így van. A babának minden napszakban szüksége van arra, hogy érezze a szülei által nyújtott biztonságot. Ha egy ilyen picit külön ágyba, esetleg külön szobába helyeznek éjszakára, azt gondolhatja, hogy egyedül hagyták, nem törődik vele senki és nem hallja senki, amikor kér valamit.

Kevés olyan dolog van, ami jobban próbára tenné a kezdő szülőket, mint félóránként ébredni éjszaka, vagy amikor a baba nem csendesedik el, csak hajnali 5-6 órakor, azután viszont békésen alszik (legfeljebb kisebb megszakításokkal) egészen délig. A lányom, Rachel a születése utáni második napon kezdte ezt el és kitartóan ragaszkodott is hozzá. Amíg a kórházban voltunk, az ottani napirend miatt nem tudtam délelőtt Rachellel aludni. Otthon már senkihez nem kellett alkalmazkodnunk, mégis, mivel anyám meglátogatott az USA-ból, a férjem pedig szabadságot vett ki, és én velük akartam lenni napközben, ezért nem aludtam. Az eredmény - hihetetlen kimerültség! Átolvastam az éjszakai gondoskodásról szóló könyveket, de alig találtam hasznosíthatót. Most, egy évi kísérletezés és további olvasmányok után, adhatok néhány ötletet azoknak, akik tanácstalanok hasonló helyzetben.

Második gyermekünk születését várva újra átolvastam az összes birtokomban lévő LLL-kiadványt, és felidéztem a La Leche Ligához kapcsolódó élményeimet és tapasztalataimat. Ha nem kerülök kapcsolatba a Ligával - ez még a terhesség kezdetén megtörtént - bizonyára nem is sikerült volna szoptatnom, és ki tudja, milyen jövőt alapozhattam volna meg a lányom számára. Mert a szakkönyvek és a szakemberek, amelyekkel és akikkel találkoztam, mind téves, elavult információkat nyújtottak.

Orsi a második lányunk. Születésekor számítottam rá, hogy a kezdet most sem lesz egyszerű, és eltelik néhány hét, mire öröm lesz számomra a szoptatás. De nem sejtettem, hogy ennyire nehéz lesz!

Újabb kutatások bebizonyították, amit a tapasztalt anyák már régóta tudtak, hogy szülővel és gyermekkel valami jó dolog történik, ha a gyermeket sokat hordják. Csecsemők fejlődésével foglalkozó specialisták, akik keresztül-kasul utazták a világot különböző csecsemőgondozási módszereket figyelve, újra és újra azt találják, hogy azok a kisbabák, akiket különböző textíliából készült babahordozóban szállítanak, sokkal nyugodtabbak, és minden szempontból jobban fejlődnek, mint azok, akiket kiságyban, járókában tartanak, és babakocsiban szállítanak. A modern szülők szeretnének mindent megtenni gyermekük fejlődésének érdekében, ugyanakkor gyakran elfoglaltak. A baba hordása feloldja ezt az ellentmondást.