La Leche Liga Magyarország

... vagy esetleg?

Fekszem az ágyunkban, a férjem és a fiam között, s a nyitott ablakon át az éjszakai eget nézem, és remekül érzem magam. Szeretem a családi ágyunkat. Gondolataim közös ágyunk körül keringenek és akörül, hogyan jutottam idáig...

Kislányom születése előtt nem voltam tájékozott a szoptatásban. Igen, tulajdonképpen abból indultam ki, hogy ez nekem nem fog menni. Az anyám úgy vélte, hogy a szoptatási képesség öröklődik. Ő nem "birtokolta", a saját édesanyja sem, tehát nekem is bele kell törődnöm abba, hogy nálam sem lesz ez másképp! Az egyik ismerősünk akkoriban többhónapos gyermekét szoptatta kizárólagosan. Ez nagy benyomást tett rám, én is erre vágytam.

Gyakran lehet olvasni az LLL-történetek között olyanokat, amelyek úgy foglalkoznak a csecsemők és kisgyermekek problémáival, hogy közben újra felhívják a figyelmet arra, mennyire fontos, hogy az anya figyeljen a gyermekére. Ez a gondolat mindig felkelti a figyelmemet, mivel olyasmit hangsúlyoz, amit könnyen elfelejtünk a mai rohanó világban. Valahányszor alkalmaztam ezt a gyakorlatban, mindig csodákat tett a legkülönfélébb problémák megoldásában. Ezért szeretném elmesélni a legfrissebb sikertörténetemet.

A rendkívül tetszetősen megírt "Ajakréssel született és ... szoptatott" buLLLetin cikk (95/5) igazán hozzám szólt. Az utóbbi két évben én is közel voltam a kétségbeeséshez, mivel a szoptatás nem ment jól, és senki sem tudta megmondani, mi volt a baj. Bár egyértelműen éreztem, hogy két éves kisfiúnk, Josia szájában valami nem stimmel, ám többszöri nekifutásra volt szükség, mígnem egy orvos észrevette, hogy a garatmandulái mindent elzárnak és egyáltalán nem tud ízlelni, nemhogy akadálytalanul lélegezni az orrán át, ami megint csak ennek a krónikus gennyes náthának kedvezett, amely mostanra elmaradt (a műtét óta).

Az LLL-ben gyakran hangsúlyozzuk, mennyire fontos és ugyanakkor mennyire különböző az apa és az anya gyermekhez való viszonya. Ez nemrég vált számomra egyértelművé, amikor elolvastam az unokaöcséim, Mike és LeRoy leveleit, amelyeket a férjemnek, Glennek írtak.

Ki ne sóhajtana fel így sok-sok átvirrasztott éjszaka után? Szinte minden szülő tapasztal olyan periódusokat már a születéstől fogva, amikor a baba gyakran felébred éjjel, nehezen lehet megnyugtatni, és az eredmény az, hogy a család egyik tagja sem tudja kipihenni magát. Ahhoz, hogy megoldhassuk ezt a nehézséget, értenünk kell a baba éjszakai alvási periódusait, melyek különböznek a felnőttekétől. Az elalvástól kezdve először egy éberebb periódusba kerülünk, majd mély álomba. Ezek a periódusok többször ismétlődnek a felébredésig. Átlagosan egy felnőtt a 8 óra alvásból összesen 6 órát tölt mély álomban. Ezzel szemben az újszülöttek az alvás egy kicsit több, mint 1/3-át töltik mély álomban, a többi éber alvás, illetve a kettő közötti átmenet. Ebben az átmeneti szakaszban ébred fel legkönnyebben a baba. Az alvásnak ez a szakasza többször fordul elő, és tovább tart, mint a felnőtteknél. Hogy minél nyugodtabban pihenhessünk, meg kell találnunk azt a módot és helyet, ahol mindhárman (mama, papa, baba) a legjobban érezzük magunkat. Ez ahány család, annyiféle megoldás lehet.