A La Leche Liga Magyarország rendkívüli éves közgyűlést tartott 1997 október 28-án, 10 órai kezdettel, az I. Kerületi Családsegítő Központban, Budapest I. Piroska u. 10-ben.
Martinovichné Debulay Bianca elnök megállapította, hogy a közgyűlés nem határozatképes, mivel a szavazati joggal rendelkező tagok száma 94 fő, ebből jelen van 9 fő, teljes joggal képviselve van 18 fő.
Még fiam születése előtt elhatároztam, hogy mindenképpen szoptatni fogom őt, amilyen sokáig csak lehet. Csakhogy Bence a szülést annyira megszenvedte, hogy élete első három hetét kórházban kellett töltenie. Bár beengedtek hozzá, nem szoptathattam, merthogy az orvosok szerint ahhoz még túl gyenge volt. Így elkezdtem fejni, s a lefejt tejet cumisüvegből diktáltam bele. Amikor hazaengedték, a nővérkék még figyelmeztettek, hogy befelé forduló mellbimbóim miatt nem fog menni a szoptatás. Szerencsére nem lett igazuk, s itthon három nap alatt sikerült átállni a cumisüvegről a szopásra.
Két 17 hónapos ikerkislány anyukája vagyok, védőnő. Éppen az államvizsgára készültem, amikor kiderült: új élet van a pocakomban. Ekkor 6 hetes terhes voltam. Mivel ez elég "pici kor", rendes életjelenség nem volt látható az ultrahangon, így két hét múlva újra el kellett menni. Ismét megjelentünk remegve, csak éljen a baba. És mit mondott az orvos?
1997-ben is - már harmadik alkalommal - megrendezte a LLLM, ezúttal a Szoptatásért Magyar Egyesülettel közösen a "Séta a Szoptatásért" című eseményt. Az idei Szoptatási Világhét témája: "Szoptatás - a természet adta út" volt, ezért meghívtunk környezetvédő szervezeteket is: a HUMUSZ (Hulladék Munkaszövetség) és az Ökoszolgálat is részt vettek a rendezvényen.
A lányom, Mary és én akkor vettünk részt az első LLL találkozónkon, amikor Mary két hetes volt. Azóta teljesen megváltozott az életünk!
Mary születése előtt nem tudtam igazán, milyen szülő leszek. Természetesen tudtam: a legjobbat akarom számára, ahogy minden új szülő. A papája és én öt hosszú évet vártunk rá. Mint ápolónő, azt terveztem, hogy a nyolcadik hét után teljes munkaidőben visszamegyek dolgozni. Azt terveztem, hogy szoptatni fogok, a munkahelyemen pedig pumpával fejem a tejet, bár nem volt sok információm arról, hogyan fog ez menni.
A szoptatás kultúrája a béke, az egyensúly és a harmónia kultúrája. Mindez együtt jár gyermekeink gyámolításával, az utódokkal kapcsolatos teljes körű felelősségvállalással, a kormányok és a szellemi hagyományok támogató hozzáállásával.
1990. augusztus 1-én 32 ország kormánya és 10 ENSZ szervezet (köztük a UNICEF és a WHO) írta alá az "Innocenti Nyilatkozat a Szoptatás Védelméről, Elősegítéséről és Támogatásáról" című dokumentumot, amely kimondja: "Annak érdekében, hogy megvalósuljon az édesanyák és gyermekek egészségi és táplálkozási optimuma, globális célként tűzzük ki, hogy minden nő kapjon lehetőséget a kizárólagos szoptatásra és minden csecsemő születésétől 4-6 hónapos koráig kizárólag anyatejjel táplálkozzon. Ezután megfelelő minőségű és elegendő mennyiségű kiegészítő táplálék mellett a szoptatás folytatódhasson egészen a gyermek két éves koráig, vagy még tovább."
Én nem tartom magam tökéletes és mindig jól döntő anyának. Mégis szeretném azokat a tapasztalataimat leírni, melyek talán segíteni fognak másoknak is.