„Három éves lehettem, a kisöcsém 2 körül. Egyik délután egy nagynéném vigyázott ránk, aki különben kedves volt velünk. Az öcsémnek egy egész banánt kellett volna ennie uzsonnára, de nem akart enni. A nagynéném az ölébe vette, befogta az orrát, és amikor kinyittotta a száját, hogy levegőt vegyen, betett egy darab banánt. Így az öcsém kétségbeesett tiltakozása, szabadulási kísérletei ellenére elfogyott az egész. Én ezt kegyetlenségnek éreztem, és nem értettem az okát. Hiszen enne, ha éhes lenne! Ha nem kér, nem éhes.”
dr. Pilar Serrano, endokrinológus és táplálkozási szakértő
Ez így nagyon egyszerűen hangzik. Aki már érezte azt újszülött gyermekét fogva, hogy "na, most kellene úgy ügyesen mellre tenni, ahogy láttam/olvastam/mesélték, te jó ég!", vagy aki a kisbabáját várva készül gondolatban az első szoptatásra, most lehet, hogy furcsállja a címet: eddig mintha ezzel nem találkozott volna.
Folytatás a 2005/2-3. számból.
Időzzünk még el a reggelinél egy kicsit! Mint említettem, nem mindegy, milyen reggelivel indítjuk a napot. Sőt, nem mindegy, hogy éhesen vagy megreggelizve indulunk útnak! Reggeli nélkül elindulni olyan, mint ha egy vezeték nélküli telefont feltöltés nélkül akarnánk használni. Ez a gyerekek tekintetében különösen lényeges. Ha egy gyerek nem reggelizik, akkor egészen ebédig a szervezete tartalékaiból kell táplálkoznia. Azok a stresszhormonok, amelyek ezeket a tartalékokat mozgósítják fáradttá, rosszkedvűvé teszik a gyermeket, nehezebben megy neki a tanulás és viselkedésbeli problémák is jelentkezhetnek.
Az ikres édesanyáknak segítségre van szükségük ahhoz, hogy túléljék az első évet. Ez talán drámainak hangzik, de akkor is igaz. A legnagyobb probléma az ikres anyukák számára az, hogy elegendő alváshoz jussanak, lépést tartsanak a minimálisan szükséges házimunkával, megtalálják negatív érzéseik kifejezésének módját, és valahogy feloldást találjanak elszigeteltségükre. A barátoktól és rokonoktól kapott segítség és támogatás akár döntő is lehet abból a szempontból, hogy az édesanya sikeresen csinálja mindezt végig, vagy éppen teljesen összeomlik újdonsült ikres anyukaként.
Amikor leültem megírni ezt a cikket, azon gondolkodtam, vajon hányan fognak unottan felsóhajtani: "Na, már megint a táplálkozásról lesz szó!" Valóban nagyon sok szó esett már erről, nincs olyan magazin, amelyik ne írt volna róla legalább egyszer. Hallottuk már, mi egészséges, mi egészségtelen, majd pár évvel később a cáfolatok is nyomtatásba kerültek. Mit lehet erről ennyit beszélni?
Egy mikrohullámú sütő hihetetlenül praktikus tud lenni, hiszen egyszerűen és gyorsan felolvaszthatjuk, megmelegíthetjük vagy akár meg is főzhetjük benne az ételt. A mesterséges csecsemőételeket is felmelegíthetjük a mikróban, az anyatej kiolvasztására és felmelegítésére azonban nem alkalmas.
Hogyan tudjuk kielégíteni a többi családtag igényeit, és ellátni a háztartási feladatokat, miközben szoptatunk, és gondozzuk az újszülött babát?
Az évek során a La Leche Liga tagjai kidolgoztak néhány olyan módszert és fortélyt, amelyek segítséget jelenthetnek nekünk is. Ezek lényege, hogy mindig az emberek legyenek a fontosabbak a tárgyakkal szemben. A családtagok szükségleteivel való foglalkozás legyen mindig az elsődleges célunk, és csak ezután törődjünk a takarítással vagy a tulajdonunkkal. Emellett azt is tartsuk mindig szem előtt, hogy a saját családunk értékrendje talán nem egyezik feltétlenül a szomszéd, vagy a kedvenc (gyermektelen) unokatestvérünk prioritásaival. Nem biztos, hogy mások normái vagy értékei a számunkra is megfelelőek. A babák olyan rövid ideig kicsik; kár volna ezeket a bepótolhatatlan hónapokat a kisbaba csodálása és gondozása helyett elfecsérelni azzal, hogy mások igényeinek próbálunk eleget tenni.