Szoptatás mell- és mellbimbóműtét után - 2. rész

Ha a tejcsatornáimat átvágták a műtét során, és a tejbelövelléskor telítődnek, lehet-e ettől mellgyulladásom?

A tejbelövellés kényelmetlenségén és fájdalmán felül sok nő számára nehezítik meg ezt az időszakot azok az egészségügyi dolgozók, akik a megduzzadt mellet az átvágott tejcsatornák elkerülhetetlen következményének tartják, nem pedig a működő tejtermelő szövet bizonyítékának. Sokan – abból a tévhitből kiindulva, hogy a duzzanat a normálisnál tovább fog tartani, mivel a tejnek „nincs hova mennie” és elfertőződik – attól tartanak, hogy ez az állapot végül mellgyulladáshoz vezet. A duzzanat azonban sokkal inkább a mirigyeket és tejcsatornákat körülvevő szövetekben, a meginduló tejtermelés időszakában normálisan kialakuló ödéma, mint a nagy mennyiségű tej következménye. Az emlőmirigynek azokban a részeiben, ahonnan – az átvágott csatornák miatt – nem tud kiürülni a tej, a tejtermelés hamarosan megszűnik, az addig megtermelt tej pedig felszívódik anélkül, hogy további problémákat okozna.

Tehet valamit az anya tejtermelése növelése érdekében?

Igen! Sok nő számára a tejtermelés fokozása kritikus kérdés. Szerencsére az ember szoptatási képessége nagyon rugalmas, szinte minden körülmények között növelhető a tejtermelés, bár nem minden esetben tudunk elérni akkora mennyiséget, ami teljesen kielégíti a csecsemő szükségletét.

Nincs meghatározott receptje a tejtermelés növelésének. Az elégtelen tejtermelésnek többféle oka lehet, így amelyik technika beválik az egyik édesanyának, nem feltétlenül a legjobb módszer a másiknak. Ennek az az oka, hogy a tejtermelés növelésére alkalmazott technikák hatékonysága a tulajdonképpeni kiváltó októl függ, így például a szoptatási gyakorlattól, a csecsemőtől, az anya szervezetében lévő élettani okoktól, például hormonoktól vagy a mellműtét következtében károsodott tejcsatornáktól és idegektől.

A tejtermelés növelése érdekében alkalmazott technikák akkor a leghatékonyabbak, ha speciálisan az okot célozzák meg, ám ez az ok sem mindig az egyetlen tényező. Például egy nő mellnagyobbító műtéten eshetett át, melynek során bimbóudvar körüli metszést alkalmaztak, és ennek következtében sérülhettek a tejleadásban fontos szerepet játszó idegek, de az is lehet, hogy a háttérben inzulinrezisztencia áll, amely meggátolta a tejtermelő szövet kialakulását, aminek következtében eredendően kicsik voltak a mellei. Az inzulinrezisztenciára irányuló kezelés karöltve a tejtermelés fokozására irányuló hagyományos módszerekkel nagyobb valószínűséggel eredményez megnövekedett tejtermelést, mint ha csak a hagyományos módszert követnénk.

Számos fizikális és gyógyszeres praktika áll rendelkezésünkre a tejtermelés fokozására. Ilyenek a fejés, mellkompresszió, relaxációs technikák és a tejserkentők (tejtermelés fokozására szolgáló gyógynövények és gyógyszerek) használata. De a legjobb eredmény eléréséhez tudnunk kell, hogy mi a pontos oka az elégtelen tejtermelésnek. Még ha úgy gondoljuk is, hogy biztosan tudjuk az okot, nem árt egyéb lehetséges okokat is figyelembe venni, mert csak minden lehetséges ok kivizsgálásával érhetünk el optimális eredményt.

Jól mutatja-e a lefejt tej mennyisége a tejtermelésemet?

Ez függ az Ön által használt mellszívótól is. A kórházi méretű, automata mellszívók, mint a Medela Symphony, a Medela Lactina Select vagy az Ameda Elite általában nagyon hatékonyan ürítik ki a mellet, feltéve, ha megfelelő méretű szívófejet használunk hozzá. A kisméretű elektromos vagy elemmel működő mellszívók viszont általában a felhalmozódó tejnek csak kis részét tudják kiüríteni. Ha nem áll rendelkezésre kórházi mellszívó, a kézi mellszívókkal gyakran hatékonyabb eredményt érhetünk el, mint a kisméretű elektromos vagy elemes készülékekkel, bár használatuk fárasztóbb.

Ne aggódjon, ha a szülés utáni első napokban nem tud napi néhány cseppnél többet fejni. Még a mellműtéten át nem esett nőknél is csak nagyon kis mennyiség termelődik, amíg a sárga kolosztrum át nem alakul érett tejjé a harmadik vagy negyedik nap környékén.

Normális-e a mell- vagy mellbimbó-műtéten átesett nők esetében, ha szoptatás után hófehér lesz a mellbimbójuk?

A mell- vagy mellbimbó-műtéten átesett édesanyák körében gyakori, hogy mellbimbó-elfehéredést vagy érgörcsöt tapasztalnak. Elfehéredésről beszélünk, ha a mellbimbó hegye vagy egésze megmerevedik, kifut belőle a vér és teljesen elfehéredik. Kis idő elteltével elkékülhet, majd a mellbimbó ellazul, és ahogy a vér újra átáramlik rajta, visszatér mélyvörös-bordó színe. Nagyon fájdalmas, gyakran a mell zsibbadásával, égető, szúró, mélyreható és hasogató fájdalommal jár. Néhány percig is eltarthat, és gyakran, akár etetések között is jelentkezhet.

Nem tudjuk, hogy a mell- vagy mellbimbó-műtéten átesett anyák körében miért ilyen gyakori a jelenség. Lehetséges, hogy a műtét során elszenvedett vérellátási zavar vagy a mellbimbó/bimbóudvar területén futó idegeket ért sérülés következménye.

Az elfehéredést több más, műtéti sérüléshez nem köthető tényező is okozhatja. Egykoron azt gondolták, a jelenség pszichoszomatikus betegség (lelki tényezők hatására kialakult testi tünet). Napjainkban ismert orvosi rendellenességnek tartják, és úgy gondolják, pszichikai, külső fizikai vagy kémiai okok egyaránt előidézhetik.

A mellbimbó-elfehéredés egyes eseteit számos klinikai kutatás a Raynaud-szindróma megnyilvánulásaként igazolta. A Raynaud-szindróma nem szoptató egyéneknél általában a végtagokban, ujjakban, lábujjakban jelentkezik, de érintheti a szív, a tüdő, a szem, a gyomor-és bélrendszer, a pénisz, a méhlepény, valamint az agy vérereit is. Szoptató anyák esetében pedig a mellbimbó vérereire van hatással. Azok az édesanyák, akik valóban Raynaud-szindrómában szenvednek, ezt a rendellenességet szoptatás előtt is tapasztalták más testrészeikben. Lehet elsődleges Raynaud-szindrómájuk (ezt nálunk Raynaud-betegségnek hívják), amelynek nincs egyéb tünete, vagy másodlagos Raynaud-szindrómájuk (nálunk csak ennek a neve Raynaud-szindróma), amelynek hátterében autoimmun vagy kötőszöveti betegség áll.

Raynaud-szindrómában nem szenvedő édesanyáknál egyéb külső fizikai vagy kémiai hatások okozhatják a mellbimbó-elfehéredést. Erős szopási technika, feszes, szorosan záró állkapoccsal társulva is kiválthatja az elfehéredést, csakúgy, mint a nem elég mély ráharapás és a nem megfelelő mellrehelyezés. A hidegnek kitett mellbimbó is hajlamosabb az elfehéredésre. Egyes hatóanyagok, mint a teofillin, a terbutalin, az adrenalin, a noradrenalin, a szerotonin, a nikotin és a koffein is ismertek érszűkítő hatásukról, hatásuk a mellbimbóban is megjelenhet.

A mellbimbó-elfehéredés kezelését az elfehéredés oka határozza meg. Ha Raynaud-szindróma okozza, az elfehéredés enyhíthető bizonyos táplálék-kiegészítők, mint például a kalcium és magnézium, valamint a ligetszépeolaj (hatóanyaga a gamma-linolénsav) és a halolaj (hatóanyagai az eikozapentaénsav és a dokozahexaénsav) fogyasztásával. Sajnos ezekkel a táplálék-kiegészítőkkel jelentős javulás csak legalább hat héten át tartó folyamatos szedéssel érhető el.

A helytelen mellretétel, ráharapás vagy szopási technika okozta mellbimbó-elfehéredés a szoptatási gyakorlat javításával küszöbölhető ki. Esetenként a lenőtt nyelv is okozhat mellbimbó-sérülést, ilyenkor a nyelvfék átvágása jelenthet megoldást. A lenőtt nyelv nem mindig látszik egyértelműen, de súlyos mellbimbó-sérülést tud okozni.

A hideg okozta mellbimbó-elfehéredést az egész test melegen tartásával előzhetjük meg (nem elég csak a mellbimbókat melegen tartani). Ha viszont már bekövetkezett, tegyünk a mellre meleg borogatást és gyengéden masszírozzuk vissza a vért a mellbimbóba, ezzel fel tudjuk oldani a görcsöt, az elfehéredés megszűnik.

Lehetséges, hogy a szoptatás közben érzett fájdalmat a műtéti letapadás vagy hegszövet okozza?

A mellműtétek után előforduló letapadásokat, szöveti összenövéseket gyakran tárgyalják az orvosi irodalomban, és sokszor ezeknek tulajdonítják a mell- vagy mellbimbó-műtéten, különösen a mellkisebbítő műtéten átesett anyák mellfájdalmát. Azon esetek száma azonban, ahol egyértelműen a szöveti összenövés a mell- vagy mellbimbó-fájdalom oka, kivételesen alacsony, a mai napig egyetlen esetet sem dokumentáltak orvosi szaklapban.

Mindazonáltal, néhány esetben a mell- vagy mellbimbó-műtéten átesett anyák által különösen az első szoptatás alkalmával érzett melltájéki fájdalom összefüggésben állhat a szöveti összenövésekkel. A szöveti összenövés hegszövetből áll, amely összeköttetést teremt a szövetrétegek közt műtéti beavatkozások után. Az alapesetben egymástól függetlenül mozgó szövetek összekapcsolódása fájdalmas. Az összenövések eltérő súlyosságúak lehetnek, a vékony, filmszerű összenövéstől a vastag érösszenövéseken át a tömör, tartós összenövésekig. Természetesen minél vékonyabb az összenövés, annál kevesebb fájdalmat okoz, és annál könnyebb megszüntetni külsőleg vagy műtéti úton. Az idő előre haladtával az összenőtt szövetek megrövidülnek, és fajtájuktól függően új, addig nem tapasztalt fájdalmat okozhatnak. Ez a fájdalom jelentős mértékben gátolhatja a tejleadást, és ezáltal a tejtermelést.

Ha szöveti letapadást gyanítunk, először próbáljuk meg gyakori, gyengéd masszázzsal elmozdítani egymáson az egyes szövetrétegeket, ezáltal, ha a letapadás nem túl mély, az összenövés megtörik. Mellbimbó-letapadás esetén megpróbálhatjuk gyengéden kifelé húzni a mellbimbót. Idővel, a mell aktív használata során a szöveti összenövések enyhülnek.

Sajnos, ha az édesanyák éles, szúró fájdalmat éreznek mellükben, gyakran előfordul, hogy orvosuk helytelenül a letapadást nevezi meg a fájdalom okaként. Ilyenkor az anyáknak általában azt mondják, nincs mit tenni, el kell viselni a fájdalmat. Valójában viszont ilyen esetekben sokszor a fájdalom kiváltó oka vagy a helytelen mellretétel, illetve lenőtt nyelv következtében kialakuló felszínes ráharapás, vagy bakteriális, illetve gombás fertőzés, amely viszont jól kezelhető. Ezért érdemes kizárni a mellfájdalom leggyakoribb okait, mielőtt végleg a letapadásnak tulajdonítjuk azt.

Van-e a témában olyan könyv, amit érdemes elolvasni a mell- vagy mellbimbó-műtét utáni szoptatásra való felkészülés során?

Igen. Diana West, IBCLC laktációs szaktanácsadó - három gyermek édesanyja, aki maga is hasonló műtéten esett át, majd sikeresen szoptatta három fiát – írta a Defining Your Own Success: Breastfeeding After Breast Reduction Surgery (Saját sikered meghatározása: Szoptatás mellkisebbítő műtét után) című könyvet, amely a mellkisebbítő műtét utáni szoptatás minden tényezőjét átfogó értekezés, és a mell- vagy mellbimbó műtétek alapelveire is kitér.

Az elégtelen tejtermelésről szóló új, átfogó könyv jelent meg a Diana West, IBCLC - Lisa Marasco, IBCLC szerzőpárostól, címe: The Breastfeeding Mother's Guide to Making More Milk.

A szoptatás normális menetéről is érdemes többet megtudniuk az édesanyáknak. Erre a célra kitűnőek a következő könyvek:

  • LLL: A szoptatás női művészete
  • W. Ungváry Renáta: A szoptatás kézikönyve
  • Nancy Mohrbacher, Kathleen Kendall-Tackett: Breastfeeding Made Simple: Seven Natural Laws for Nursing Mothers (angol)
  • Kathleen Huggins: The Nursing Mother's Companion (angol)
  • Jack Newman, Teresa Pitman: The Ultimate Breastfeeding Book of Answers (angol)

Milyen segítséget kaphatnak a mellkisebbítő műtéten átesett nők?

Elsődleges támogatást nyújtanak a BFAR (szoptatás mellkisebbítő műtét után) angol nyelvű fórumai. Ahhoz, hogy valaki csatlakozzon, nem szükséges, hogy éppen szoptasson. Sok édesanya számára a helyi szoptatós csoportok, mint a La Leche Liga baba-mama csoportjai kitűnő fórumai a más szoptató édesanyákkal való megismerkedésnek, még akkor is, ha ezek az anyák maguk talán nem estek át mellkisebbítő műtéten. Személyre szabott szoptatási tanácsért forduljon szakképzett laktációs szaktanácsadóhoz, lehetőség szerint olyanhoz, akinek van tapasztalata az elégtelen tejtermelésben.

A "Breastfeeding After Breast and Nipple Surgeries" honlap "Frequently Asked Questions" szekciója alapján összeállította: Márki-Lőrinczi Anikó és Patik Réka

ELSŐ RÉSZ

témák: