Szoptatás és környezet(védelem) - Ha szoptatsz, a környezetet is véded!

Szoptatás a mezőnAz elmúlt évtizedek során egyre inkább ráébred(t)ünk, hogy ha nem akarjuk kimeríteni természeti erőforrásainkat, gyökeresen változtatnunk kell jelenlegi életstílusunkon. A szoptatásról általában méltatlanul megfeledkezünk, pedig fontos eszköz lehet földünk egészségének megőrzésében, helyreállításában.

Az anyatej értékes, megújuló természeti kincsünk, ráadásul ökológiai szempontból a rendelkezésre álló legkörnyezetkímélőbb élelmiszerforrás. Úgy termelődik és jut el fogyasztójához, hogy ehhez semmiféle más forrást nem igényel és nem szennyezi a környezetet. Ezzel szemben a mesterséges anyatejpótlók (tápszerek) gyártása szennyezi a földet, a vizet és a levegőt és természeti erőforrásokat merít ki. Ezen kívül évente másfél millió kisbaba haláláért és számtalan megbetegedésért felelős. A szoptatás több mint életstílus: egészségügyi kérdés anyának és csecsemőjének, ezen túl pedig társadalmi és környezetvédelmi ügy.

Évről évre egyre több tudományos tény bizonyítja, amit sokat már eddig is ösztönösen tudtak: hogy a kisbabák számára az anyatej a létező legjobb táplálék. 1997 decemberében az Amerikai Gyermekgyógyász Társaság (AAP) kiadta addigi legdrasztikusabb nyilatkozatát, amelyben arra buzdítja az anyákat, hogy legalább egy éves korig vagy tovább szoptatassák csecsemőjüket, mindaddig, "amíg az kölcsönösen kívánatos". Az anyatej a kisbaba testi és értelmi fejlődéséhez szükséges összes tápanyagot biztosítja legalább hat hónapig, továbbá természetes védettséget nyújt számos betegség ellen. A szoptatott kisbabák ritkábban szenvednek fülgyulladástól, allergiától, hasmenéstől, bakteriális agyhártyagyulladástól, gyermekkori lymphomától és cukorbetegségtől, valamint ritkábban halnak meg hirtelen csecsemőhalálban.

Az elmúlt években aggodalomra adott okot, hogy a környezetünkben található szennyező anyagok az anyatejbe is bejutnak. A La Leche Liga International szerint „...az anyatejben található szennyeződéseket vizsgáló kutatások következetesen ugyanarra az eredményre jutnak: hogy a szoptatás olyan jótékony hatásokkal bír, amelyek még mai, szennyezett világunkban is felülmúlják az anyatejben található szennyező anyagok kockázatát. Sőt, a szoptatás előnyös tulajdonságai nélkülözhetetlennek bizonyulhatnak abban, hogy ellensúlyozzák, sőt, felülírják a környezeti mérgező hatásokat. A tudományos aggályokat inkább arra kellene összpontosítani, hogy az ilyen kémiai anyagokat eltávolítsuk a környezetünkből, ahelyett hogy bűntudatot keltenénk az anyatejes táplálással kapcsolatban, mivel az anyatej a csecsemők számára az egyetlen, feldolgozás nélkül készülő, tökéletes táplálék.”

Valójában a mesterséges tápszerek használatával összefüggő szennyezőanyagoknak több veszélye lehet, mint azoknak, amik az anyatejben fordulnak elő. Növényvédő szerek, műtrágyák, antibiotikumok - valamennyi potenciális szennyező anyag - a tápszerek alapjául szolgáló tehéntejtermelés és szójatermesztés velejárói, ezenfelül más szennyeződéseket is találtak már a tápszerekben. Az elmúlt években többször is előfordult, hogy tápszerkészítményeket hívtak vissza, többek között az alábbi okokból: magas fitoösztrogénszint, magas alumínium- és ólomszint, bakterium szennyeződés, a gyártási körülmények nem megfelelő egészségügyi feltételei, amelyek emésztőrendszeri betegségeket, szalmonellát okoztak, valamint olyan is előfordult, hogy porszemnyi üvegrészecskéket találtak a tápszerporban. Holland kutatók 35 országból gyűjtöttek tápszermintát és a vizsgált porok 52,5%-ában találtak olyan veszélyes baktériumokat, amelyek agyhártyagyulladást és vérmérgezést (szepszist) okozhatnak.

A szoptatás nemcsak a csecsemő, hanem az anya egészségére is jótékony hatással van. Csökkenti a petefészekrák, a menopauza előtt kialakuló mellrák és a menopauza utáni kialakuló csípőtáji törés esélyét, lerövidíti a szülés utáni vérzést, csökkenti a vashiányos anémiát és késlelteti a peteérést, ami természetes módon megakadályozza, hogy az anya túl hamar újra teherbe essen.

Következzen tíz további indok, amiért a szoptatás a legjobb választás:

  1. A tápszergyártás hozzájárul a földterületek nem megfelelő kihasználásához: erdőirtáshoz és talajerózióhoz vezet. Minden legelő tehén, amelynek tejét tápszergyártáshoz használják föl, kb. tízezer négyzetméter földterületet igényel. Az erdős területeket legelővé alakítják, amely erdőirtáshoz és a termőföld kimerüléséhez, pusztulásához vezet. A harmadik világ országaiban a takarmánytermesztésre használt földterületek jó részét korábban családok használták élelmiszertermesztésre, vagy erdők voltak a helyükön. A brazil erdőket például azért égetik fel, hogy szójaültetvények kerülhessenek a helyükre. A szója szarvasmarha-takarmányként és tápszeralapanyagként is használatos. A szójatermesztés ráadásul nagy mennyiségű műtrágyát és sok öntözést igényel.
    A nem iparosodott országokban élő emberek a fát gyakran fűtőanyagként használják a tápszermelegítéshez: minden tápszeres babának legalább 73 kg értékes faanyagra van szüksége ehhez évente. Egy vizsgálat megállapítása szerint Mexikóban egy kilogramm tápszer előállítása 12,5 m2 esőerdő kiirtásába kerül. Gabrielle Palmer élelmezési szakértő és szoptatási tanácsadó szerint: „Az anyatej olyan (áru)cikk, amelyet a nemzeti vagyon számbavételénél és az élelmiszerfogyasztásról szóló vizsgálatokban figyelmen kívül hagynak, pedig valójában dollármilliókat spórol meg egy-egy országnak az import- és egészségügyi kiadásokon. A mozambiki Egészségügyi Minisztérium 1982-ben kiszámolta, hogy ha a tápszerfogyasztás 20%-kal megnőne, az az országnak két év alatt 10 millió amerikai dollárnak megfelelő összegbe kerülne, és ebben nincs benne az üzemanyagra, forgalmazásra, egészségügyi kiadásokra fordított összeg. Azt is kiszámolták, hogy a vízforraláshoz szükséges tűzifamennyiség az egyik legfőbb erdészeti projekt teljes erőforrásait felhasználná.”
  2. A tápszerek gyártása és csomagolása toxinokat (méreganyagokat) hoz létre és papírt, műanyagot és a fémdobozgyártáshoz ónt használ föl. Hárommillió tápszeres kisbaba 450 millió doboznyi tápszert fogyaszt el. Az ebből származó 70 ezer tonnányi konzervdoboz formájú fémhulladékot nem hasznosítják újra. Ha egymás mellé tennénk az amerikai kisbabák által egy év alatt elfogyasztott 550 millió tápszeres dobozt, az másfélszer körbeérné a földet. Az 550 millió dobozhoz 86000 tonna ónra és 1230 tonna papírcímkére van szükség.
    A veszélyes dioxinok a papírgyártás melléktermékei. „Mennyire tragikus és egyben ironikus, hogy azok az anyák, akik azért hagyják abba a szoptatást, mert félnek az anyatejen keresztül a babájukba jutó dioxintól, valójában jócskán hozzátesznek környezetünk dioxinterheléséhez.” – állítja Andrew Radford, a Baby Milk Action (BMA) Egyesült Királyságban dolgozó koordinátora.
  3. A tápszergyártás szennyezi a vizeket. A tehenek ürüléke és a takarmánytermesztéshez használt műtrágya megfertőzi a folyókat és a talajvizet, és ezzel kihat a folyókra és talajvizekre támaszkodó ökoszisztémákra. Az Earth Save Internationalnél dolgozó John Robbins becslése szerint az USA mezőgazdaságának tulajdonítható vízszennyeződés (ide értve a termőföldelmosást, növényvédő-szereket és állati ürüléket) mértéke nagyobb, mint az összes kommunális és ipari forrásból eredő szennyezés együttesen. Ezen felül a források és felszíni vízfolyások fele az USA-ban mezőgazdasági anyagoktól szennyezett. A harmadik világ országaiban a víz gyakran szennyezett, ami még inkább veszélyezteti a csecsemők életét. Ráadásul azok a szülők, akiknek nem telik tápszerre, gyakran felhígítják azt, ezzel a csecsemőt fontos tápanyagoktól fosztják meg és ez is hozzájárul a betegségekhez és a csecsemőhalandósághoz. A "cumisüveg-betegség” évente másfélmillió kisbaba halálát okozza.
  4. A tápszergyártás szennyezi a levegőt is. A metángáz a széndioxid után a második, amely hozzájárul az üvegházhatáshoz és a globális felmelegedéshez; a teljes éves globális metánkibocsátás 20 %-áért (100 millió tonna metángázért) a tehenek gázkibocsátása és ürüléke felelős.
    A harmadik világ országaiban a tápszermelegítéshez elégetett fa további légszennyezést okoz. A szemétégetés arrafelé gyakori és a csomagolóanyagok, műanyag cumisüvegek, etetőcumik és egyéb tápszeres kellékek elégetése szintén hozzájárul a levegő szennyezettségéhez.
  5. A tápszergyártás folyamata energiát fogyaszt. A tápszer egy gyártási folyamaton megy keresztül, majd pedig porrá alakítáják, ami magas hőmérsékleten történik. Ez a folyamat világszerte hatalmas mennyiségű villamos energiát emészt fel. A cumisüvegek, etetőcumik és a mesterséges táplálás egyéb kellékeinek gyártása szintén energiaigényes.
  6. A tápszer sok pénzbe kerül és ez a pénz jobb helyre is kerülhetne, például földünk, levegőnk és vizeink megtisztítására. Egy számítás szerint legalább 429 millió dollárt spórolhatnánk meg évente, ha a Women, Infants and Children (WIC) élelmezési programban részt vevő anyák csak egy hónapig szoptatnának tápszerezés helyett. Az USA-ban egy doboz tápszerpor kb. 13 dollárba kerül. Élete első évében egy csecsemő nagyjából 70 dobozzal fogyaszt el, ami 910 dollárnyi kiadás. Bár a jelenlegi legnagyobb tápszerfelvásárló WIC mostanában aktívan támogatja a szoptatást, különösen a bevándorlók körében, közülük sokan azért hagyták abba a szoptatást, hogy helyette a csecsemőtáplálás modernebb, amerikaibb módját, a cumisüvegből etetést válasszák. 1992-ben a WIC-kel kapcsolatban álló anyák 38,8%-a szoptatott, 1996-ra ez az arány 46,6%-ra nőtt. (WIC: szó szerinti fordításban Nők, Csecsemők és Gyermekek – 5 év alatti gyerekekre fókuszáló élelmiszer- és élelmezési program, célja a hátrányos helyzetű, alacsony jövedelmű nők és kisgyermekeik egészségének javítása – a ford.)
  7. A tápszer-, csomagolás- és cumisüvegkellék-gyártáshoz szükséges nyersanyagok szállítása értékes üzemanyagot fogyaszt. A feldolgozás után pedig a tápszert sokszor a gyártás helyétől több ezer kilométerre kell eljuttatni. Ecuador például az Egyesült Államokból, Írországból, Svájcból és Hollandiából importál tápszert.
  8. A cumisüvegek, etetőcumik és egyéb etetési kellékek gyártásához nagy mennyiségű műanyagot, gumit, szilikont és üveget használnak fel. Az egyre fogyatkozó számú hulladéklerakóba kerülő műanyag cumisüvegek, etető- és nyugtató/játszócumik lebomlásához 200-450 év kell.
  9. A kizárólag szoptató anyák átlagosan 14 hónappal később kezdenek el újra menstruálni. Ez sok papírt takarít meg, amelyből egészségügyi betét és tampon készülne. Ha minden anya szoptatna Nagy-Britanniában, évi 3000 tonnával csökkenne a papírfelhasználás csak az említett egészségügyi higiéniai termékeken. Az anyatejet a kisbabák igen jól hasznosítják, azaz a szoptatott babák kevesebbet kakilnak és így kevesebb eldobható pelenkát használnak el, mint tápszeres társaik. Az eldobható pelenka-, egészségügyi betét- és tampongyártáshoz rostszálak (fonál), fehérítőszerek, csomagolóanyag kell, valamint üzemanyag a gyártáshoz és forgalmazáshoz. Ezek jó része ismét csak a hulladéklerakókba kerül, főleg ha textilpelenkát nem használunk.
  10. A szoptatás a természetes születésszabályozás eszköze, mivel megakadályozza a (túl) gyors újbóli teherbeesést. Annak az esélye, hogy a szülést követő fél évben, kizárólagos szoptatás mellett egy anya ismét teherbe esik, kevesebb, mint 1 százalék, feltéve, hogy a menstruációja még nem tért vissza. A szoptatás a születésszabályozás leghatékonyabb elérhető eszköze a harmadik világban is. Chilében egy kismamákat vizsgáló felmérés során egy szoptató anyát sem találtak, aki a szülést követő hat hónapon belül teherbe esett volna, míg a tápszerező anyák körében ez az arány 72 százalék volt. A szoptatásnak köszönhetően egy afrikai nőnek 4-gyel, míg egy bangladesinek 6,5-lel kevesebb gyermeke születik élete során.

Számos tényező járul hozzá a szoptatás aláásásához: az ismeretek és az oktatás hiánya, ideértve az orvosok, kórházak hiányos tudását is; a foglalkozáspolitika, amely nem támogatja és bátorítja a munkába visszatérő szoptató anyákat; az általános társadalmi támogatás és oktatás (ismeretek) hiánya; és a multimilliárdos tápszeripar által fizetett agresszív reklámhadjárat.

A szülés után egy éven belül a munkába visszatérő anyák száma egyre növekszik. Sok változ(tat)ásra van szükség, hogy támogassuk, ösztönözzük a dolgozó nőket arra, hogy munka mellett is folytassák a szoptatást. Több mint tíz éve a WHO európai biztosa, Elisabet Helsing azt mondta: „Ha a társadalom gátolja az otthonukon kívül dolgozó anyákat az optimális szoptatásban, akkor nem a nőknek kell változtatniuk, hanem a társadalomnak.” Az UNICEF ügyvezető igazgatója, James Grant foglalta össze talán a legjobban: „A szoptatás támogatását ne tekintsük ürügynek a nők munkaerőpiacról való kizárásához. A választás terhe többé nem a nők vállát kellene, hogy nyomja – ne kelljen választaniuk szoptatás és munka között. A társadalomnak kell levennie ezt a terhet azzal, hogy elősegíti a szoptatást, sőt, a gyerekgondozást is.”

1998 januárjában a PBS tévécsatorna "Nightly Business Report" c. gazdasági műsora három nagyon jó érvet talált, miért kellene a munkaadóknak segíteniük és támogatniuk a szoptató dolgozó nőket. Először is a cégeknek fontos, hogy a nők minél előbb visszatérjenek a munkába; vizsgálatok szerint azok a nők, akik továbbra is szoptathatnak, korábban visszaállnak. Másodszor, a gyermekorvosok egyetértenek abban, hogy a szoptatott kisbabák nagyobb korukban ritkábban lesznek betegek, mint tápszeres társaik, ezért a szoptatott gyerekek szülei kevesebb időt töltenek gyermekápolási táppénzen. Végül a munkaadók a jövő munkaerejébe fektetnek be, amikor támogatják a szoptatást; egyes vizsgálatok szerint a szoptatott kisbabáknak várhatóan magasabb IQ-ja és jobb tanulmányi előmenetele lesz, mint tápszeres társaiknak.

A földünket érintő, nagy horderejű, pozitív ökológiai, egészségügyi és társadalmi hatásai miatt a szoptatás támogatása, védelme és elősegítése mindannyiunk kötelessége, akiknek gyermekeink és környezetünk védelme fontos.

Írta: Wendy Correa, szabadúszó író, jógaoktató és professzionális szervező. Chicagóban él férjével és Mateo fiával.

Fordította: M. Krebsz Aletta

Forrás

Megjelent a Mothering magazin 1995 júliusi és 1999 augusztusi számában.

Kép forrása

témák: