"Sajnos, anyuka, az ön melle nem alkalmas szoptatásra!"

hordozókendőben alvó baba

Előre nem tervezett császármetszést követően a kórházban közölték velem: "Sajnos, anyuka, az ön melle nem alkalmas szoptatásra!"

Egy világ dőlt össze bennem, hiszen számomra alapvető volt, hogy szoptatni fogok, még szinte utána sem néztem semmilyen szoptatással kapcsolatos dolognak, annyira biztosra vettem, hogy érezni, tudni fogom, mit kell tennem!

Ennek ellenére 7 órás vajúdás után, császármetszést hajtottak végre, utólag kiderült, hogy kétszer volt a köldökzsinór kislányom nyakán. Nem tették a mellemre a kicsit, hanem elvitték tőlem, és én csak pár óra múlva láthattam, de nem emlékszem pontosan mi történt, mert annyira kábult voltam. A csecsemőosztályon cukros vizet és tápszert kapott cumisüvegből, nekem pedig azt mondták, hogy amíg magamat nem tudom ellátni, ne hozzam ki a kicsit.

Második napon már nem érdekelt, hogy mennyire fáj a seb, magamhoz vettem kislányomat, és szoptatni szerettem volna. Ekkor közölték velem, hogy nem fogok tudni, nekem bimbókiemelőt kell venni. Elszaladt a férjem, és hamarosan már próbálkoztunk is, több-kevesebb sikerrel.
Tejem volt, mert bedurrant a mellem, de nem segített senki sem, ezért mire hazamentünk már kevéske volt nagyon, tápszert is felírtak.

Igazán akkor kezdődött a nehéz időszak amikor hazajöttünk. Otthon nem volt anyai támogatásom, mert sem az édesanyám, sem a nagymamám nem tudott szoptatni. Azt sem értették, hogy mit jelent igény szerint szoptatni, és azt hitték, hogy ha éjszaka eszik a gyerek az káros! Végig kellett hallgatnom, hogy várjak 3-4 órát két etetés között, és a többi - természettől elrugaszkodott - elméletet.

A folyamatos stressztől, hogy tudjak szoptatni, lefogytam 14 kilót, sokat sírtam, és nem tudtam aludni sem. Erőltettem, hogy napi 4 liter igyak, hogy legyen tejem, és mellre tettem a kicsit amikor csak sírt. A bimbókiemelőtől kisebesedett a mellbimbóm, és nagyon fájt, ráadásul még tápszereztünk is, mert ezt mondták....

A gyerekorvos első viziténél azt mondta, hogy nézzem az órát, és 15 perc egyik mell, meg 5 perc másik aztán 2 óráig ne legyen semmi, meg ne lógjon egész nap mellen, mert akkor az nem jó, kisebesedik a mellem stb., a védőnő meg aggodalmaskodva szemlélt, hogy lesz e elég tejem vajon.... Egy napig fogadtam meg a tanácsait a doktornőnek, és elkezdett apadni a tejem! Végig éreztem, nem jó amit teszek!

A kislányomnak erős hasfájásai kezdődtek délután 5 után, erre a doktornő azt mondta, hogy ez természetes, sajnos. Nem értettem, hogy miért? Azt éreztem, ennek lelki okai vannak, közelséget szeretne. Érdekes módon mindig akkor kezdett fájni a hasa amikor letettem volna aludni....

A szoptatási testhelyzetem kényelmetlen volt, nekem is és a babának is, de nem tudtam, hogyan kell jól csinálni. A mellem iszonyúan fájt, kisebesedett, felázott, és csepegett, félmeztelen felsőtesttel, kisírt szemekkel, kialvatlanul voltam itthon, mint egy zombi, totál egyedül a gyerekemmel.

2 hét kellett ahhoz, hogy azt mondjam: elég!! Utánaolvastam pár dolognak itt a LLL oldalán, és ez erőt adott nekem ahhoz, hogy megpróbáljam természetes módon, bízva az összehangolódásban, szoptatni gyermekemet. A férjem vett egy szoptatós párnát, ez sokat segített, onnantól kezdve megváltozott minden!

Leraktam a bimbókiemelőt, a tápszert elzártam, és elhatároztam, mostantól csak szoptatni fogok, és sikerülni fog! Sokat imádkoztam, és sokszor elképzeltem, hogy a gyermekem és én egyek vagyunk és ott a láthatatlan kötelék köztünk, és tudok rá hatni, hogy sikerüljön.

Végtelen türelemmel, többszöri próbálkozásra, több napon át egyre jobban és jobban ment a szoptatás. Mert csodák csodája, egy ilyen kicsi baba még tud alkalmazkodni, és habár sokat sírt, egy idő után ő is és én is ráéreztünk, mit hogyan kell, hogy sikerüljön!

Most 10 hetes a lányom, és csak szoptatok, és van tejem bőven, mert igény szerint szoptatok. A gyerekorvos javaslata ellenére annyit van mellen és akkor, amikor csak szeretne. Bizony volt, hogy egy órát szopizott egy mellből, és volt, hogy fél óránként tettem mellre, de lett tejem és összehangolódtunk!
Az nagyon fájt, amikor a védőnő itt ült mellettem az ágyon, és látta, hogy milyen ügyesen szopizik kiemelő nélkül, de kicsit mocorog, sírdogál, és akkor azt kérdezte aggódva: van elég tej? Az a helyzet, hogy lehet, hogy már kevés volt, de úgy voltam vele, hogy szívjon ki minden cseppet a kicsim, és utána teszem másik mellre, hiszen ettől lesz több tejem!

Vettem egy hordozókendőt, és naponta órákat volt benne a kislányom, esténként is amikor sétálni megyünk, ebbe teszem. Amióta van kendőnk, azóta nem fáj a hasa esténként! Egyébként sokszor szerintem cicire kellett volna tennem, amikor azt hittük, hogy fáj a hasa... de amióta kendőzünk, meg gondolkodás nélkül teszem mellre amikor úgy érzem, nincs gond! Szinte sosem sír, mert elég egy kis nyikkantás és tudom, hogy mit szeretne. Anyám szerint elkényeztetem, meg ez nem jó, de érzem, hogy ez a jó!

Megtapasztaltam már azt is, hogy szoptatott babát nem lehet túletetni, mert elengedi a cicit, ha már nem kell neki a tej. Sokszor volt, hogy mellen aludt el, ennél nincs édesebb látvány.

Nagy erő kell ahhoz, hogy kiálljak magunkért, de hinnem kell önmagamban és az anyai ösztönben. Még tegnap is anyukám azt tanácsolta, hogy adjak ilyen melegben a kicsikémnek teát meg vizet, de elengedtem a fülem mellett. Egy ismerősünk felesége meg azt mondta, hogy nem teszem jól ezt az egész napos szoptatást, ő sem így csinálta - igaz 3 hónap után nem is lett teje! Nekem ne adjon tanácsot, aki sosem szoptatott. És olyan sem, akinek "kevés lett" a teje és elapadt.

Mindenkinek csak azt tudom tanácsolni, hogy ne hallgassatok senkire sem, csak a belső megérzésre, és sikerülni fog!

M.H.

A La Leche Liga hozzáfűzése

Ez a történet sajnos nem egyedülálló, és jól jellemzi a szoptatás támogatás helyzetét a mai Magyarországon. Már a kórházi ellátás során számos olyan beavatkozás történt, amik közül egy is elegendő arra, hogy a szoptatást sikertelenné tegye vagy legalábbis nagyon megnehezítse.

  1. A szülés után az édesanyát és az újszülöttet elkülönítették egymástól.
    Számtalan kutatási eredmény igazolja, hogy ha születése után a jó állapotú újszülöttet édesanyjával bőrkontaktusba helyezik (ez azt jelenti, hogy az anya meztelen hasára vagy mellkasára helyezik a legfeljebb egy pelenkába öltöztetett újszülöttet, és együtt takarják be őket) legalább egy óra időtartamra, annak számtalan jótékony hatása van az anyára, az újszülöttre és a szoptatás későbbi sikerére. Stabilizálja az újszülött keringését és légzését, csökkenti a lehűlés veszélyét és a stresszt, elősegíti az anya és a gyermek kötődését, segíti a szoptatás jó kezdetét.

    Császármetszés után is lehetőség van a bőrkontaktusra, sőt kifejezetten javasolt, hogy amint az édesanya képes reagálni kisbabájára, történjen meg a (halasztott) bőrkontaktus és az első szoptatás. Egy megfelelően képzett szülésznő vagy csecsemősnővér segítségével akkor is meg lehet találni a jó testhelyzetet a szoptatáshoz, ha az édesanya az érzéstelenítés miatt még a fejét sem emelheti fel.

  2. Az újszülött cukros vizet és tápszert kapott a csecsemőosztályon, ráadásul mindezt a legelső szoptatás előtt!
    Az édesanya mellében már a várandósság alatt termelődik a kolosztrum (előtej), ami a szülés után azonnal az újszülött rendelkezésére áll. A kolosztrum magas koncentrációban tartalmaz számos tápanyagot, valamint immunanyagot, amik a kisbaba védelmére szolgálnak. Amikor a kolosztrum végigcsurog a baba bélrendszerén, bevonja annak falát. Ezzel megakadályozza, hogy a kórokozók, valamint az idegen fehérjék átjussanak a baba bélfalán, és szervezetében fertőzést, illetve allergiát okozzanak. Rendkívül fontos, hogy a kolosztrum legyen az első anyag, ami a baba bélcsatornáján végigfolyik! Az első napokban adott tápszer különösen veszélyes a gyermek későbbi egészsége szempontjából.

    Az első napon az újszülött gyomra nagyjából akkora, mint egy jól megtermett cseresznye. A kolosztrum kis mennyiségben termelődik, ami éppen megfelel a baba picike gyomrának. Ha ezt a pici gyomrot az első napokban nagy mennyiségű vízzel vagy tápszerrel megtöltik, a baba órákig eltelik ezekkel, és nem akar szopni, hiába tenné őt mellre az anyukája. Ez késleltei a tejbelövellést, és aláássa a tejtermelés megalapozását.

    A cumisüvegből egészen más technikával kell kinyerni a folyadékot, mint az emlőből. Ha a kisbaba cumisüvegből kap inni, az megzavarja őt, és a mellen nem tud elég hatékonyan szopni. Ez különösen igaz akkor, ha a baba a legelső szopás előtt kap cumit vagy cumisüveget! Amikor a baba úgy próbál szopni a mellből, ahogyan a cumisüvegből, az kisebesítheti az anya mellbimbóját és kevésbé hatékony is, vagyis a baba nem jut elegendő tejhez. Ez önmagában is ördögi kör: a nem hatékony szopás miatt a baba nem üríti ki a mellet, emiatt a tejtermelés lecsökken.

    A tejtermelés csökkenéséhez hozzájárulhat még a bimbó sebesedésből adódó fájdalom is, ami a tejleadó reflexet gátolja (vagyis nem ürül rendesen a tej). Ha a baba nem jut elég tejhez, akkor még valószínűbb, hogy pótlást fog kapni – ez tovább csökkenti a mellen töltött időt, és a szopott tejmennyiséget, ami tovább csökkenti a tejtermelést. Nem csoda, hogy mire ez az édesanya hazament a kórházból, már alig volt teje!

  3. Az édesanya semmilyen segítséget nem kapott ahhoz, hogy megtanulja, hogyan kell gyermekét mellrehelyezni.
    Mivel napjainkban (sajnos) már nem úgy nőnek fel a kislányok, hogy a környezetükben több szoptató anyát is látnak, a szoptatást akkor kell megtanulniuk, amikor maguk is anyává válnak. Ebben pedig a kórházi személyzet segítségére szorulnak. Egy kis segítséggel minden édesanya és újszülött megtanulja a helyes szopási technikát. Ha azonban a mellrehelyezés nem megfelelő, az hamar a mellbimbó kisebesedéséhez vezet. Ebben az esetben a bimbó kisebesedésében valószínűleg szerepe volt mind a mellrehelyezés hiányosságainak, mind a cumizavarnak.
  4. A kórházi személyzet azon túl, hogy technikai segítséget nem tudott nyújtani, a lelki támogatásban sem jeleskedett.
    A szülés utáni első napokban a gyermekágyas kismama különösen érzékeny minden negatív megjegyzésre, így egy, a címben szereplőhöz hasonló mondattal könnyedén le lehet rombolni minden önbizalmát.
  5. A házi gyermekorvos és a védőnő tanácsai tovább rontottak a helyzeten, és mivel a család idősebb nőtagjainak sem voltak pozitív szoptatási tapasztalatai, ők sem tudtak segíteni.
    A tejtermelés a kereslet-kínálat elvén alapul. Ahhoz, hogy a csecsemő szükségleteinek megfelelő mennyiségű tej termelődjön, arra van szükség, hogy a baba korlátozás nélkül szophasson, azaz olyan gyakran és olyan hosszan, ahogyan szeretne. Ez teszi lehetővé, hogy elegendő tej termelődjön akkor is, amikor a kisbabának növekedési ugrása van, és egyik napról a másikra több tejre van szüksége.

    Ezen felül fontos szem előtt tartani azt is, hogy a szoptatás nem csak táplálás, hanem a csecsemő és kisgyermek sokféle más szükségletét – pl. testközelség, biztonság, megnyugtatás – is kielégíti.

Nagy örömünkre szolgál, hogy a honlapunkon található információk segítségére voltak H-nak. Kétség sem férhet hozzá, hogy kizárólag az elkötelezettségének és a kitartásának köszönheti, hogy a nem éppen támogató és segítőkész környezetben végül sínre került náluk a szoptatás. Kívánjuk, hogy a továbbiakban felhőtlenül tudják élvezni ezt a szép kapcsolatot.

Ma már Magyarországon is vannak olyan szülészeti intézmények – ezek a bababarát kórházak – amelyekben a korszerű tudományos ismereteknek megfelelően támogatják a szoptatást, így az édesanyáknak és újszülöttjeiknek nem kell végigjárniuk a történetben leírt kálváriát. A bababarát kórházakról bővebb információ ezen a honlapon található.

(JJ)

témák: