Új ligavezetőnk: Verdes Dóra

Mesélj magadról, a családodról! Mivel foglalkoztál mielőtt megszülettek a gyerekeitek?

32 éves vagyok, angol-magyar szakos tanárként végeztem, a férjemmel 10 éve vagyunk házasok. 3 évet tanítottam gimnáziumban, mielőtt megérkezett a családunkba 2001. nyarán Ábel, majd két évvel később Máté. Azóta itthon vagyok velük, bár már délelőttönként óvodában, iskolában vannak, de hogy addig se legyek egyedül, a pocakomban már benn mozgolódik a harmadik gyermekünk.

Nem hiányzik-e az otthontól távoli munka, a munkahelyed, a hivatásod?

Egyelőre egyáltalán nem hiányzik a tanítás, a gyerekek érkezésével rengeteg olyan új dologgal nyílt lehetőségem foglalkozni, amire azelőtt nem jutott időm. Régi barátságok elevenítődtek fel, új kapcsolatok születtek más családokkal az anyaság révén. Fontos számomra, hogy a család a lehető legtöbb időt tölthesse együtt, a gyerekek úgyis gyorsan felnőnek, és kiröppennek.

Voltak esetleg olyan nehézségeid a szop­tatással kapcsolatban, amire nem, vagy nehezen kaptál segítséget?

Ábel születése után talán nem is egy-egy konkrét problémára adott válasz hiányzott leginkább, hanem inkább a személyes támogatás a barátok és a tágabb család részéről abban, hogy a gyermekemmel jól és jót teszek, amikor igény szerint és kizárólag szoptatom, amikor nem hagyom sírni, és sokat hordozom kendőben. Persze azt is átéltem, hogy milyen fontos, hogy adott pillanatban legyen hová fordulni információért, például, amikor egy fájdalmas csomó miatt órákat kínlódtam a fejőgéppel minden eredmény nélkül, majd a Liga füzeteiben végre megtaláltam a megoldást, és a gyakori mellretétel, és a szopi előtti forró borogatás hamar rendezte a problémámat.

Bizonyára sok olyan tapasztalatot szereztél a gyerekeiddel, amik segítenek majd, hogy könnyebben beleéld magad más mamák helyzetébe. Mesélnél nekünk néhányat?

Igen, és ezt érzem a legfontosabbnak. Amikor egy édesanya azzal keres meg, hogy biztosan valami baj van a kisbabájával vagy az ő tejével, mert a pici állandóan kézben akar lenni és nagyon gyakran kér szopizni, vagy amikor azt hallom, hogy nagyon aggódik, mert a 9 hónapos gyermeke még semmilyen szilárd táplálékot nem fogad el, vagy amikor egy édesanya elbizonytalanodik, hogy a ksifia/kislánya valaha abba fogja-e hagyni a szopást magától, akkor nagyon is át tudom élni az anyukák félelmeit és aggodalmait. Eleinte én is azzal küzdöttem magamban a legtöbbet, hogy az én gyermekeim miért "nem működnek a nagykönyv szerint", mi a gond velük és velem. Aztán részben éppen a Liga segítségével megértettem, hogy a gyermekeimnek mik a valós szükségleteik, hogy teljesen normális, hogy testközelben szeretnek lenni, hogy változik, hogy mikor, mennyit, meddig szeretnének szopni, és legjobb, ha merek ezekben a kérdésekben rájuk és a saját ösztöneimre hagyatkozni. Ez hatalmas megkönnyebbülés volt, felszabadultabbak lettek a mindennapjaink és közelebb kerültem a gyerekeimhez.

Mikor találkoztál először a La Leche Ligával?

A kiadványokkal még akkor, amikor Ábelt vártuk, személyesen pedig csak később, Mátéval a pocakomban volt alkalmam Sződy Judittal találkozni, aki a várandósság alatti szoptatással kapcsolatos aggodalmaimat oszlatta el. Máté születése után látogattam el először Telkibe, Kamlah Szilvi ligás csoportjába, később pedig Juhász Judit érdi csoportjába jártam rendszeresen. Mindketten nagyon sokat segítettek a felkészülésemben, amit ezúton is szeretnék megköszönni nekik.

Mikor érezted igazán azt, hogy megoszd a tapasztalataidat más édesanyákkal?

Eleinte azt éreztem, hogy nekem nagyon fontos, hogy találkozhassak olyan édesanyákkal, akikkel közösek a kérdéseink. Aztán ahogy Ábel egyre nagyobb lett, sok ismerősöm, rokonom szült gyereket és jó volt átélni, hogy egy-egy szóval, biztató mondattal mennyire sokat tudok nekik én is segíteni.

Mikor gondoltál arra, hogy csoportvezető legyél?

A két ligás csoportban tett látogatások és a többi ligavezető megismerése után már teljesen biztos voltam benne, hogy szeretnék én is egy ilyen lelkes és hiteles csapathoz tartozni, és ily módon segíteni a hozzám forduló édesanyáknak.

Tervezed, hogy baba-mama csoportot indítasz?

2008. szeptemberében elindult Budakeszin is egy baba-mama csoport, és remélem, hogy egyre nagyobb létszámmal és lelkesedéssel fognak jönni az édesanyák a környékről.

Köszönjük, sok sikert kivánunk!

HírLLLevél: 

témák: