Bemutatkozás: Tokodi Veronika

Tokodi Vera és családjaKedves Vera, mesélj magadról, a családodról!

Dunakeszin élünk a férjemmel és négy gyermekünkkel: Matyi 10 , Miska 8, Cili 5 éves, Johanna másfél hónapos.

Mivel foglalkoztál mielőtt megszülettek a gyerekeitek?

Ének-zene tanár vagyok és karvezető.

Nem hiányzik - e az otthontól távoli munka, a munkahelyed, a hivatásod?

A zene szerves része az életünknek, a gyerekek közül ketten már zenélnek: Matyi ötödik éve hegedül, Misi kürtön játszik és most kezdi a kecskedudát is. Időnként összeáll a családi zenekar vagy kórus, és zenélünk a magunk örömére. A gyes alatt néhány évig óraadó tanárként tanítottam gimnáziumban, nagyon jól kiegészítette egymást a "két életem": az anyaság és a tanítás. Néha bizony vágyom rá, hogy taníthassak, főleg a kórusmunka hiányzik. Johanna születésével most ez kicsit még várat magára. Most élvezem a babás éveket, aztán örömmel vetem majd bele magam ismét a tanításba.

Voltak esetleg olyan nehézségeid a szoptatással kapcsolatban, amire nem, vagy nehezen kaptál segítséget?

Amikor az első gyermekünk született, az első hónapokban rengeteg tejem volt. Szegény babácska nagyon hasfájós volt, rengeteget sírt, és folyamatosan sötétzöldet kakilt. A gyermekorvosunk azt javasolta, hogy válasszam el, mert "túl erős" a tejem, és adjunk a babának gyógytápszert. Szerencsére az ösztöneim jól működtek, és nem fogadtam szót, inkább orvost váltottunk, olyat választottunk, aki a szoptatás elkötelezett híve. Megtaláltam a Ligát, Renáta és Bianca segítettek, és szép lassan rendbejöttek a dolgok. Ezt leszámítva viszonylag könnyen ment minden.

Bizonyára sok olyan tapasztalatot szereztél a gyerekeiddel, amik segítenek, hogy könnyebben beleéld magad más mamák helyzetébe. Mesélnél nekünk néhányat?

Fordítva történt. A negyedik gyermekünk születése után éreztem először igazi nehézséget: Hankának nagyon rövid nyelve van, az első napokban, hetekben nehéz volt őt mellre tenni, a vákuumot is nehezen tartotta. Ekkor tapasztaltam meg először, mekkora jelentősége van a szoptatási pozitúráknak. Munkám során ilyennel még nem, de lenőtt nyelvecskével többször találkoztam, s az elméletben jól ismert pozicionálás jelentősége most valósággá vált. Érdekes megtapasztalni erről az oldalról is.

Mikor találkoztál először a La Leche Ligával?

2001-ben született Matyi fiam. A Kismama újságból kezdettől tudtam a Liga létezéséről, de sajnos nem hívtam fel őket akkor, amikor a laktóz-túlterheléssel szenvedtünk, csak pár hónappal később. Az első telefonhívás után már könnyebben kértem segítséget, s mindig megkönnyebbültem a beszélgetések után.

Mikor éreztél igazán igényt arra, hogy megoszd a tapasztalataidat más édesanyákkal?

Amikor a harmadik gyermekünkkel babáztam, a környezetemben több baba született, s valahogyan minden mama engem kérdezett, tőlem kért tanácsot. Emellett azt is megéltem, hogy a környezetemben lévő gyermekorvosok, védőnők gyakran tévútra terelik a szoptatást, s szükségesnek éreztem, hogy megosszam az információt. Jelentkeztem Schneiderné Diószegi Eszter csoportjában, már azzal a konkrét szándékkal, hogy én is szoptatási tanácsadó lehessek. Eszter sokat segített az utamon, az angol nyelvű levelezésben pedig Tátrai Kati volt nagy segítségemre.

Mikor akkreditáltak LLL szoptatási tanácsadóként?

2009. júniusában akkreditáltak.

Működik/működött-e csoportod? Mik a terveid ezen a téren?

Dunakeszin, majd Gödön vezettem csoportot. A negyedik várandósságom óta ez szünetel, de amint úgy érzem, hogy lenne rá kapacitásom, folytatjuk. Jelenleg a gödi Dunakanyar Babahordozó Klub alkalmain állok rendelkezésre, ha valaki szoptatással kapcsolatban szeretne beszélgetni, kérdezni.

témák: