Bemutatkozás: Schneiderné Diószegi Eszter

Schneiderné Diószegi Eszter fényképeKedves Eszter, mesélj magadról, a családodról!

Férjemmel és négy gyermekünkkel Budapesten élünk. A nagyfiam 1997-ben született, őt követte egy kislány 2000-ben, aztán még két kisfiú 2002-ben és 2004-ben. Férjem gyógyszerész, szintén a szoptatás lelkes támogatója.

Mivel foglalkoztál mielőtt megszülettek a gyerekeitek?

Férjemmel még mindketten egyetemisták voltunk, amikor első gyermekünk született. Ráadásul kollégiumban laktunk, ami első hallásra furcsa lehet, de nekem nagyon jól esett megtapasztalni a többi kollégista anya támogatását a gyermekágyas időszakban (a SOTE családos kollégiuma volt a lakóhelyünk).

Mivel foglalkozol most a család és az önkéntes munkád mellett?

Pszichológusként végeztem, a kislányunk volt csecsemő, amikor diplomáztam. Ahogy nőttek a gyerekek, úgy tudtam egyre több munkát vállalni, jó volt megélni, hogy a család, a gyerekek igényeihez igazodva tágul egyre inkább a mozgásterem. Amikor a negyedik gyerekünket vártam, nemzetközi laktációs szaktanácsadói vizsgát tettem, vagyis a hivatásom és az önkéntes munkám nagyon hasonló. Most is fontosnak tartom, hogy a gyerekeimet délben hazavárom az iskola után, hogy próbálom úgy szervezni a munkámat, hogy inkább a délelőtti órákra essen. A nagyfiam mellett már látom, hogy olyan rövid az az időszak, amikor még minket igényelnek elsősorban a gyerekek, és hálás vagyok a sorsnak azért, hogy megadatott, hogy ekkor mellettük lehessek.

Voltak esetleg olyan nehézségeid a szoptatással kapcsolatban, amire nem, vagy nehezen kaptál segítséget?

Az első babámat egy olyan kórházban szültem, ahol még a régi, konzervatív nézetek uralkodtak (pótlás az első napokban cukros vízzel és tápszerrel, bár elvileg rooming-in volt, de háromóránkénti szoptatást javasoltak, bimbóvédőt adtak), így szinte minden „hibát” elkövettem, ami a szoptatást alááshatja (időre szoptatás, teáztatás, bimbóvédő, cumihasználat). Amikor a kisfiam 3 hónaposan nem gyarapodott, akkor megkaptam az obligát tápszerreceptet a gyermekorvostól, illetve a hozzátáplálás megkezdését javasolták. Én mindenképp szoptatni szerettem volna a babámat, de senki sem tudta megmondani, hogy ennek mi is lenne az útja, saját kútfőből kellett kikínlódnom, hogy mi is az, ami működik. Végül 8 hónapos körüli volt a babám, amikor azt mondhatom, hogy tényleg igény szerinti szoptatásra tudtunk átállni, de azt éreztem, hogy egyedül küszködöm a szoptatás fenntartása mellett.

Bizonyára sok olyan tapasztalatot szereztél a gyerekeiddel, amik segítenek, hogy könnyebben beleéld magad más mamák helyzetébe. Mesélnél nekünk néhányat?

Azt hiszem, talán a legmarkánsabb a cumizavar átélése volt az első babámmal a cumi, cumisüveg, bimbóvédő miatt, amikor 3 hónaposan sírva utasította el a mellemet. Persze nem tudtam, hogy cumizavarról van szó, azt gondoltam, hogy kevés a tejem. Az én kezdő anyuka fejemben minden jel erre utalt.
Aztán a második és harmadik gyermekemmel megélhettem a várandósság alatti szoptatás és a tandemszoptatás kalandjait, örömeit és nehézségeit is.
A negyedik babám nyugtalan, sírós, nagyigényű csecsemő volt (akárcsak a nagyfiam annak idején, csak őt nagyon máshogy gondoztam még), sokáig és sokszor ébredt éjszaka, vagyis úgy érzem, jól bele tudok helyezkedni a fáradt, elcsigázott édesanyák lelkivilágába.

Mikor találkoztál először a La Leche Ligával?

Amikor megszületett a lányom, akkor a nagyfiammal való tapasztalataim alapján azt mondtam, hogy most a siker érdekében MINDENT másképp fogok csinálni, mint az első babámmal. Nem volt tea, bimbóvédő, cumi, akkor szoptattam, amikor megnyikkant, kendőben hordoztam, és láss csodát, működött a dolog. Ebben az időben írtam a szakdolgozatomat az egyetemen, és amikor már nagyon elegem volt a témámból, akkor babás oldalakat olvasgattam az interneten. Így találtam rá a La Leche Liga oldalára, és teljesen lenyűgözött, hogy vannak még olyan emberek rajtam kívül, akik pontosan azt gondolják a babáról, a szoptatásról, mint én! Maradéktalanul azonosulni tudtam a filozófiával!
Ráadásul sokat segített az LLL oldala és az ott található információ abban is, hogy bele merjek vágni a várandósság alatti szoptatásba.

Mikor éreztél igazán igényt arra, hogy megoszd a tapasztalataidat más édesanyákkal?

Tulajdonképpen már amikor a harmadik gyerekemet vártam, akkor megfogalmazódott bennem, hogy lám, milyen sokat jelent, ha az anyukáknak hozzáférésük van a megfelelő információkhoz, hiszen a saját bőrömön is ezt tapasztaltam. Szerettem volna én is továbbadni ezt a támogatást. A harmadik babámmal kezdtem LLL csoportba járni, és ekkorra érlelődött meg bennem a vágy, hogy én is LLL szoptatási tanácsadó legyek.

Mikor akkreditáltak LLL szoptatási tanácsadóként?

2006-ban akkreditáltak.

Működik/működött-e csoportod? Mik a terveid ezen a téren?

Igen, már 2005 óta kezdtem szoptatástámogató csoportot vezetni a lakótelepen, ahol lakunk, ami 2006 óta LLL csoportként működik. Nagyon szeretem a csoportvezetést, hónapról hónapra találkozni az édesanyákkal, látni, hogyan fejlődnek a babák, és hogyan alakulnak maguk az édesanyák is. Jó érzés megtapasztalni, ahogy a régebb óta járó édesanyák az újonnan jötteket fogadják, ahogy segítenek nekik.

Milyen ajándéknak örülne leginkább a 20 éves LLL Magyarország Egyesület a születésnapján?

Ó, én azt hiszem, az lenne a legszebb ajándék, ha sokan eljönnének a jubileumi ünnepségre, és sokan átélnék, hogy mit jelent az a támogatás, amit az LLL nyújt az édesanyák számára.

témák: