Bemutatkozás: Kalmár Alexandra

Szandi kislányávalKedves Szandi, mesélj magadról, a családodról!

Budapesten, abban a lakásban élek férjemmel és két lányommal (Lili 5 és fél éves, Sári 11 hónapos) ahová én is születtem :)

Mivel foglalkoztál mielőtt megszülettek a gyerekeitek?

Angoltanár voltam-vagyok. Felnőtteket tanítottam, főleg kihelyezett céges tanfolyamok keretében.

Nem hiányzik - e az otthontól távoli munka, a munkahelyed, a hivatásod?

Gyakorlatilag folyamatosan vannak tanítványaim, sokat olvasok angolul, úgyhogy megmaradt ez a része is az életemnek a sok más egyéb mellett, amit a gyerekek hoztak az életembe.

Mivel foglalkozol most a család és az önkéntes munkád mellett?

Babahordozási tanácsadó és oktató lettem néhány évvel ezelőtt és az Ölelés Babahordozó Egyesületben is tevékenykedem. Szakterületemmé vált továbbá a babák és nagyobb gyerekek alvása, és azon dolgozom, hogy minél több család kapjon ezeken a területeken is megfelelő információt és praktikus segítséget.

Voltak esetleg olyan nehézségeid a szoptatással kapcsolatban, amire nem, vagy nehezen kaptál segítséget?

Sok mellgyulladásom volt, és nagyon erős élmény bennem, hogy azt hittem, ez nem elég nagy baj ahhoz, hogy szoptatási tanácsadóhoz forduljak, azt hittem ez része a "csomagnak" és nem kértem szaksegítséget. Csak most tudom, hogy milyen jó lett volna, ha akkor felhívok valakit a Ligából.

Bizonyára sok olyan tapasztalatot szereztél a gyerekeiddel, amik segítenek, hogy könnyebben beleéld magad más mamák helyzetébe. Mesélnél nekünk néhányat?

A gyereknevelés szinte minden területén információ-hiánytól szenvedtem, és a sok kultúrális tévhit ellehetetlenítette, hogy azt tegyem, amit a szívem súg. Próbáltam órára szoptatni. Nem ment. Próbáltam egyedül altatni. Nem ment. Próbáltam egy vajaskenyeret megkenni. Nem ment. Éreztem, hogy a hiba nem az én vagy a mi készülékünkben van. Csak nem volt elég információm ahhoz, hogy változtassak, és lássam, hogy mennyi út van ezekben a nehéz helyzetekben. Hogy igenis lehet minden nyikkra mellre tenni egy babát, és nem kell belebolondulni a percek számolgatásába. Hogy valóban lehet együtt aludni, és nem kell holtfáradtan, de éberen fülelni, hogy vajon jól van-e a másik szobában. Hogy magamra köthetem a babám, és irány a konyha, és jöhet az a vajaskenyér. Hogy nyugodtan megszoptathatom bárhol, és nagyon nagy a szabadság. Nem kell lemondanom sem külföldi utazásról, sem síelésről vagy kávézásról a barátokkal. Ezt az utat bejárni, megtapasztalni hihetetlen élmény, és minden pillanatban velem van, amikor mamákkal beszélgetek.

Mikor találkoztál először a La Leche Ligával?

2008-ban, az Első Nemzetközi Babahordozó Héten.

Mikor éreztél igazán igényt arra, hogy megoszd a tapasztalataidat más édesanyákkal? Mikor gondoltál arra, hogy csoportvezető legyél?

Már akkor, rögtön. A rendezvényen Martinovichné Debulay Bianca volt az egyik meghívott vendég, Schneiderné Diószegi Eszter a másik. Tudtam, hogy itt a helyem! :)

Mikor akkreditáltak LLL szoptatási tanácsadóként?

2012 novemberében.

Működik/működött-e csoportod? Mik a terveid ezen a téren?

2 éve működik szoptatás támogató csoportom, nagyon szeretnék egy külön Ligás csoportot, remélem hamarosan beindul.

témák: