Új La Leche Liga vezető - Dénes Anna

Immár egy éve, hogy Dénes Annát ligavezetőként akkreditálták. Nagy szomorúságunkra szinte azonnal külföldre költözött. Hála az internet adta lehetőségeknek, napi szinten tudjuk tartani vele a kapcsolatot, és tevékenyen részt vállal a magyar édesanyák segítésében - e-mailen keresztül. Így, ha kicsit megkésve is, a megszokott bemutatkozás nem maradhat el.

- Anna, mesélj magadról, a családodról!

Dénes Anna vagyok. Férjemmel és négy gyermekünkkel Izraelben élünk, nem messze Jeruzsálemtől, egy kis településen, Micpe Jerichónak hívják. Egy éve lakunk Izraelben, Budapestről költöztünk ide. A két nagylányom, Lióra (4 éves) és Támár (3 éves) még Magyarországon születtek, a fiúk, akik ikrek, Saul és Joel itt, Izraelben.

- Mivel foglalkoztál mielőtt megszülettek a gyerekeitek?

Egyetemre jártam. Lióra egy hónappal a diplomavédésem után született. Az egyetem mellett félállásban, ösztöndíjasként dolgoztam a Budapesti Zsidó Múzeumban, azt Lióra születése előtt befejeztem. Viszont 17 éves korom óta foglalkozom informális zsidó oktatással, azzal azóta sem hagytam fel, valamilyen formában még most is csinálom.

- Nem hiányzik - e az otthontól távoli munka, a munkahelyed, a hivatásod?

Sosem dolgoztam egy meghatározott helyen, napi nyolc órában, nem is tudom, hogyan funkcionálnék ilyen helyzetben. Igazából nem is hiányzik, hogy kipróbáljam. Néha vágyom valami munkára, hogy én is „hasznos” lehessek, de ilyenkor azt gondolom aztán, hogy még ráérek, most a családom a fontos. Azt hiszem, majd annak is eljön az ideje. Inkább itthonról végezhető dolgokat szeretnék csinálni, fordítani, gyerekekre vigyázni, mert a családom, a háztartás van az első helyen a feladataim között, és nagyon nehéz lehet egy rendszeres, távoli munka mellett ezeket a feladatokat jól ellátni. Azért is szeretem a Ligában végzett munkámat, mert akkor válaszolok a levelekre, amikor van időm (a távolság miatt interneten tartom a kapcsolatot az anyukákkal), és örömöt okoz, hogy valami hasznosat is tudok tenni.

- Voltak esetleg olyan nehézségeid a szoptatással kapcsolatban, amire nem, vagy nehezen kaptál segítséget?

Hála Istennek eddig nagyon simán ment minden. Nem volt mellgyulladásom, nem éreztem kevésnek a tejemet, nem találkoztam szopási sztrájkkal. Tudtam, hogy mit és hogyan szeretnék csinálni, és gyermekeim partnerek voltak ennek megvalósításában. Voltak persze zökkenők, de anyukám is segített, meg a férjem is, és minden megoldódott.

- Bizonyára sok olyan tapasztalatot szereztél a gyerekeiddel, amik segítenek majd, hogy könnyebben beleéld magad más mamák helyzetébe. Mesélnél nekünk néhányat?

Azt hiszem, most a legérdekesebb tapasztalataim az ikrek szoptatásával kapcsolatosak. Hogy lehetséges ikreket szoptatni kiegészítés nélkül, igény szerint. Elfogadni a gyerekek különböző igényeit, szokásait – ez sokszor nehéz, és részben önmagunk feladását igényli. Ez egyben segít is abban, hogy az édesanyákat is elfogadjam a maguk valójában, és a kényes kérdésekkel is megbirkózzam úgy, hogy nem ítélem meg őket akkor sem, ha más a véleményük, mint nekem. Sok tapasztalatot szereztem a terhesség alatti szoptatás, tandemszoptatás, éjszakai együttalvás, nyilvános szoptatás körében – ezek a témák gyakran kavarnak nagy vitákat. Számomra természetes mindegyik, és azt hiszem, hogy sok anyának tudok segíteni az ezekben szerzett tapasztalataim alapján.

- Mikor találkoztál először a La Leche Ligával?

A Liga elveivel még az első kisbabám érkezése előtt ismerkedtem meg, és rögtön éreztem, hogy igen, ez én vagyok. Hála Istennek tökéletesen ment minden, úgyhogy közelebbi kapcsolatba nem kerültem vele egészen addig, amíg rá nem jöttem, hogy csatlakozni szeretnék, és szeretnék részt venni a munkában.

- Mikor gondoltál arra, hogy csoportvezető legyél?

Második kislányom megszületése után. Elkezdtem járni Martinovichné Debulay Bianca csoportjába, és elkezdtem a képzést is. Nagyon szerettem mindkettőt.

- Tervezed, hogy baba-mama csoportot indítasz?

Igen, szeretnék csoportot indítani, bár kicsit tartok is tőle. Eddig elsősorban a többszöri költözködés miatt nem tudtam, de most, hogy úgy tűnik, megtaláltuk a helyünket, mindenképpen szeretnék egy csoportot indítani. Mivel nem Magyarországon lakunk, ezért ez a csoport a magyar anyukákat nem fogja segíteni, de örömmel folytatom tovább is az internetes segítségnyújtást, hogy így segíthessem az édesanyákat.
Kedves Anna, köszönjük a riportot, munkádhoz sok sikert kívánunk!
JJ

HírLLLevél: 

témák: