Szoptatás és depresszió

Mi történik hát, ha egy egészséges gyermek megszületése után a mindenki által várt boldogság egyszerűen nem jelentkezik? Mit lehet tenni azért az anyáért, aki attól fél, hogy depressziójával árt a gyermekének? Úgy tűnik számomra, hogy a depressziós kismama témája csaknem tabu, holott a tanácstalanság, a kételkedés, a félelem és a bánat épp annyira átérezhetőek, mint a boldogság. A szülés nemcsak hormonális változás, hanem az egész élet megváltozása. A depressziós érzések felbukkanásán éppen ezért nem kellene csodálkozni.

Hogyan boldogulhat az anya ezekkel a kínzó érzésekkel? Szerencsére anya és gyermek már kilenc hónapja ismerik egymást, az anya már hozzászokott ahhoz, hogy gyermekéről gondoskodjék, s a szoptatásnál újra találkoznak. Éppen ebben a viszonttalálkozásban látom én az igazi, nem színlelt boldogság megtapasztalásának az esélyét. A szoptatás során a gyermek megosztja anyjával a nyugalom, a béke világát, amely az anya számára egyedi segítség ahhoz, hogy újra érezze önmagát és el tudja választani a lényegest a lényegtelentől. A depresszió, amely a depresszióst burokként zárja el a többi embertől, a csecsemővel való találkozásban áttörik.

Távol áll tőlem az a gondolat, hogy a csecsemővel, mint terapeutával visszaéljünk. Igényeinek kielégítése számomra a legfelsőbb parancs, mivel a csecsemő életre-halálra ki van szolgáltatva az őt körülvevő felnőtteknek. A depressziós hangulat súlyosságától függően az anyának és a gyermeknek szüksége lehet segítségre, miközben még az is elképzelhető, hogy egy harmadik személynek kell átvennie a gyermekgondozás egy részét. Én személyesen egy olyan esetről sem tudok, amikor az elválasztás tartósan segített volna. Úgy vélem, hogy a szoptatás megóvása a depressziós anya és gyermeke számára életbevágóan fontos. Még akkor is, ha szoptatási nehézségekre kell számítani, számomra az elválasztás csak a probléma áthelyezése és tagadása. Az anya pátyolgatása most elengedhetetlen, a gyermek cumisüvege helyett az anyának egy LLL-es tanácsadó telefonszámát kellene megkapnia. Talán orvosi segítség is szükséges, nyugtató és élénkítő gyógyszerek bevételére is sor kerülhet, anélkül, hogy az elválasztás szükségessé válna. A tapasztalat azt mutatta, hogy sok depresszió elleni orvosság a szoptatott gyermeknek nem árt.

A depresszió az érintett személy és az őt körülvevő emberek számára mindig súlyos krízis. Veszélyt jelent, ám a változás reményét is. Lehetséges, hogy az anyának pszichoterápiás segítségre van szüksége, talán most megérett az idő egy pár- vagy családterápiára is. Sok járható út vezet ki az alagútból, miközben én a szülés utáni depressziónál a szoptatás támogatására nagy súlyt helyezek.

Elvétettem volna ezen cikk célját, ha a depressziós anyák bűntudatát, azokét, akik leküzdhetetlen szoptatási nehézségeket éltek meg, ezekkel a sorokkal még elmélyítettem volna. Hol vannak társadalmunkban a "bölcs asszonyok", akik - mint "rangidősek" - az anyának segítenének? Milyen nyomást gyakorolnak a külső körülmények a depressziós hangulatra és a szoptatási nehézségekre?

Ezeket a szomorú realitásokat nem lehet mindig időben megragadni, ám a gyerekkel való élet mindig megajándékoz azzal a lehetőséggel, hogy megtaláljuk vele és önmagunkkal a kapcsolatot.

Catherine Matter, pszichiátriai és pszichológiai szakorvos

Fordította: Mészáros Csilla

A fordítás a BuLLLetin 1987/3. száma alapján készült

HírLLLevél: 

témák: