Nincs több sírás!

A második fiam, Markó, tavaly július végén született otthon, nagyon könnyen és kellemes körülmények között. Rögtön szopott, és el is aludt. Ez így is ment tovább, de csak nappal. Késő délutánra élénkebb lett, és amint beköszöntött az este kitört a sírás. Este hét óra után csak akkor nem sírt, ha szopott, vagy ha ringattam.

Így nagyon nehéz volt a nagyobbik fiamnak, Máténak vacsorát adni, fürdetni, lefektetni. Ha Máté fiam elaludt, már könnyebb volt, bár a pici éjfélig vagy sokszor egy óráig sem aludt el. Ha elaludt végre, akkor néhány óra múlva felébredt, és ismét nem akart aludni. Ettől persze fáradt és álmos voltam, de reggel nem alhattam tovább, mert a pici ugyan aludt, de Máté felébredt már.

Találkoztam már ilyen délután és este sírós babákkal és anyukáikkal, de nem gondoltam, hogy a második gyermekem lesz ilyen. A második gyermekekről kialakult vélemény, hogy nyugodtabbak, türelmesebbek az elsőszülöttnél, sokat alszanak, és hamar alkalmazkodnak a család ritmusához. Én is több ilyen babát láttam a környezetemben, és valahogy erre számítottam.

Persze rögtön elkezdtem keresni mi lehet az oka. Az ismerőseinket, akiknek gyereke van, vagy gyerekekkel foglalkoznak sorra megkerestem, hogy van-e valami ötletük, illetve akinek magától aludt el a gyermeke, ha letette, és átaludta az éjszakát, megkérdeztem, hogy vajon hogyan érték ezt el.

A legtöbben már a kórházból „megnevelve" vitték haza a babájukat, vagy utána egyszerűen sírni hagyták. Megpróbáltam, de minden érzékem tiltakozott ellene, szinte nekem is fájt, ahogyan hallgattam szegény picit sírni. Ez nem vált be.

Arra gondoltunk, hogy Markónak is igénye lenne sokat kézben lenni, de nappal Mátéval kellett foglalkozni és a háztartással. Markó is javarészt aludt, és csak szopni volt kézben. Estére összegyűlt benne a feszültség, és így vezette le. Egy gyermekgyógyász-pszichológus ismerősünk mondta, hogy mostanában egyre többször találkozik ilyen esetekkel.

A kérdés csak az volt, hogyan oldjam meg, hogy a dolgomat is el tudjam végezni, és a pici is testközelben legyen. Volt egy fekvehordozóm, de azzal nem fértem hozzá semmihez sem. Még Máténak varrtam egy hordozókendőt, ezt elővettem, de nem tudtam, hogyan lehetne beletenni egy újszülött babát, mivel Mátét ülve hordtam benne.

Találtam régi külföldi gyermek újságok között egy hordozókendő hirdetést, fényképpel. Ez alapján, hosszas kísérletezés után sikerült magamra kötni Markót. Az eredmény már az első nap után döbbenetes volt: ez volt az első este, amikor már tíz órakor elaludt - mindössze néhány perces séta és ringatás után után - a hordozókendőben.

Az elkövetkező napokban megtanultam egyre ügyesebben magamra kötni a kendőt, és beletenni a picit. A házimunkákat is sikerült így elvégeznem. Markó egyértelműen nyugodtabb lett, bár még időnként voltak nehéz napjaink.

Még valami volt, ami könnyebbé tette az éjszakákat. Mindkét fiam velünk egy szobában alszik, születése óta. Markó is az ágyunk mellett aludt a mózeskosarában. Egy éjszakai szoptatás után nem volt kedvem még a kosárig sem kimászni az ágyból, így magunk közé tettem. Egy idő után Markó valahogy egészen odafurakodott hozzám, és majdnem átaludta az éjszakát. Ettől kezdve így alszunk. Ha fel is ébred, nem vagyok fáradt, mert szinte egyszerre ébredünk. Tudtam, hogy ilyenkor összehangolódik az anya és a baba alvási ciklusa, de nem gondoltam volna, hogy ekkora a különbség, hogy az ágyunk mellett van, vagy hogy az ágyunkban van.

Ahogy növekedett Markó, a hordozókendőt is másképp kellett felkötni. Amikor már tudta tartani a fejét, a kendőben oldalra ültettem, a csípőmre. Körülbelül hét-nyolc hónapos volt, amikor már minden után élénken nyúlt, és próbált kicsavarodni a kendőből, hogy elérjen tárgyakat. Így ismét nem tudtam semmit sem csinálni. Megpróbáltam letenni őt, de nem tetszett neki, hangos sírással tiltakozott. Ebben az időben ráadásul volt egy olyan korszaka is, amikor nagyon anyás lett, egész nap kézben szeretett volna lenni.

Kitaláltam, hogy a hátamra kellene kötni őt a kendőben. Ez azonban nem sikerült rögtön. Végül nem az eddig használt kendő vált be, hanem egy hosszabb anyag, amivel néhány napig kísérleteztem, egy fénykép alapján. Végül sikerült. Markó most kilenc hónapos, és nálunk nincs sírás. Délelőtt, amikor főzök, mosok, takarítok, a kendőben ül a hátamon, időnként alszik is benne. Elég sok időt töltött és tölt is kendőben. Ez a hiedelemmel ellentétben, inkább segíti a mozgásfejlődést, nemhogy hátráltatná. Markó nagyon ügyesen mászik, és kifejezetten jól egyensúlyoz. Nem esett hanyatt, ha felkapaszkodott állásba, és már nagyon bátran elengedi a kapaszkodót, és egyensúlyoz egy rövid ideig. De ami a legfontosabb, hogy valóban nem sír, és láthatóan elégedett, boldog baba.

Babó Krisztina

HírLLLevél: 

témák: