Újra az együttalvásról

Még mostanában is sokan úgy vélekednek, az újszülött számára nagyon veszélyes, ha a szüleivel egy ágyban alszik. Szerintem ez nem így van. A babának minden napszakban szüksége van arra, hogy érezze a szülei által nyújtott biztonságot. Ha egy ilyen picit külön ágyba, esetleg külön szobába helyeznek éjszakára, azt gondolhatja, hogy egyedül hagyták, nem törődik vele senki és nem hallja senki, amikor kér valamit.

A lányom kb. 1 éves koráig velünk aludt. Így kényelmesebb volt a szoptatás, arról nem is beszélve, hogy sokkal nyugodtabbak voltak az éjszakáink. Nem kellett fél éjszakán át a gyereket dajkálni, hajnalig nyugodtan aludt. Azután egy lakásfestés alkalmából kénytelenek voltunk változtatni. A férjem és én gumimatracon aludtunk, mert az ágyat képtelenek voltunk a bútorhalmazból és a fóliatömegből előhalászni. Kitti már nem fért volna velünk a matracon, így a kiságyba tettem egy éjszakára.

Most másfél éves múlt, és a gyerekágyban alszik. Minden gond nélkül átszoktattuk. Először csak a délutáni alváskor tettem az ágyába. Utána már éjfélig a helyén maradt, akkor kéredzkedett át a nagyágyra. Nemsokára pedig egész éjjel egyedül aludt.

Természetesen az ő ágya a miénk mellett van. Kerekeket szereltünk rá, így könnyen mozgatható. Ha beteg, akkor igényli, hogy velünk aludjon, de amint jobban lesz, nem tiltakozik a külön alvás ellen.
Éjszakai pihenésének a helye tehát megváltozott, de az elalvás módja nem. Még mindig a karomba veszem és addig mesélek vagy énekelek neki, amíg el nem szenderül. Utána az ágyába teszem és jól betakargatom. Ez a minden estén megismétlődő szertartás mindkettőnknek örömet jelent.

Lajosné Gajzer Anikó

HírLLLevél: 

témák: