A La Leche Liga és mi

Második gyermekünk születését várva újra átolvastam az összes birtokomban lévő LLL-kiadványt, és felidéztem a La Leche Ligához kapcsolódó élményeimet és tapasztalataimat. Ha nem kerülök kapcsolatba a Ligával - ez még a terhesség kezdetén megtörtént - bizonyára nem is sikerült volna szoptatnom, és ki tudja, milyen jövőt alapozhattam volna meg a lányom számára. Mert a szakkönyvek és a szakemberek, amelyekkel és akikkel találkoztam, mind téves, elavult információkat nyújtottak.

Az újszülött osztály rooming-in-es nővérei nagy odaadással gondoztak bennünket, de a helyes mellre tevést, az első napok tejtermelési jelenségeinek megoldását nekem nem tudták megtanítani. Arról nem is beszélve, hogy a két műszak egymásnak ellentétes dolgokat mondott. Kissé megnyúlt kórházi tartózkodás után kimerülve, letörve, összezavartan kerültünk haza nyugtalan babámmal. Szoptatások előtt-alatt-után sokat sírtunk. A mellem hetekig nagyon fájt. A családomtól megkaptam a lelki támogatást, az LLL-füzetektől ösztöneim erősítését, mégis nehezen sajátítottuk el az új tudományt. Akkor, a helyzetben benne élve, nem is láttam át a gondjaim okát, csak hónapokkal később ismertem fel, hogy a helytelen mellre helyezés, és a lelki nyugtalanság volt a fő problémám.

A gyerekorvosra és a védőnőre nem számíthattam, ezt már az első látogatásukkor megállapítottam, minthogy az egyikük hathetes kortól gyümölcslé bevezetését javasolta, másikuk pedig arra ösztökélt, hogy mindig, minden egyes szoptatás után fejjem le a tejem az utolsó cseppig, mert másképp később nem lesz elég.

A védőnővel még egyszer találkoztunk. Egyszer én kerestem fel, Berta akkor öthónapos volt és egy hétig nem kakilt. A védőnő szerint már réges-régen kellene kapnia szilárd ételt, és legelőször répalevet adjak. Az LLL-vezető tanácsa megint csak megérzéseimet erősítette. Tudtam, Berta nem alultáplált és nem beteg, de közeledik az új ételek bevezetésének ideje. Miután egyszer apja kezéből kikapta a banánt, és majszolni kezdte, fokozatosan megismertettem új ízekkel. Mindent szívesen megkóstolt, de hosszú ideig előnyben részesítette az anyatejet.

Berta mindig igénye szerint szophatott, elég rövid időközönként, amit nem is helyeselt minden hozzátartozónk. Nagyon ritkán hagytam őt másra, olyankor megvárt engem, nem fogadta el a lefejt tejet. Egyéves korában még éjszaka is szopott. Az utolsó esti "kikizést" másfél éves korában hagytuk el. Már hetek óta 1-2 perc volt csupán ez a szopás, általában a második mell helyett már az ágyba kéredzkedett. Ez engem akkor feszültté tett, s szerettem volna mihamarabb túl lenni rajta. Egyik este szalagavató bálba mentünk, akkor anyukám gond nélkül le tudta fektetni Bertát.
Másnap este ugyan elsírta magát Berta, amikor cici helyett csak dajkálást ajánlottam, de pillanatok alatt megnyugodott, és kéredzkedett aludni. A következő napokban már tökéletesen megelégedett anya vagy apa altatóénekével.

kistestvérrel kapcsolatos gondolatokkal teli Berta már szoptatja a babáját. Azt hiszem, hogy kiegyensúlyozottságával, kedvességével, egészségességével ő egy igazi LLL-gyermek. Remélem, hogy ezt később, még felnőtt korában is bizonyítva látom majd!

Vargáné Balogh Katalin

HírLLLevél: 

témák: