Az együtt töltött idő

Gyakran lehet olvasni az LLL-történetek között olyanokat, amelyek úgy foglalkoznak a csecsemők és kisgyermekek problémáival, hogy közben újra felhívják a figyelmet arra, mennyire fontos, hogy az anya figyeljen a gyermekére. Ez a gondolat mindig felkelti a figyelmemet, mivel olyasmit hangsúlyoz, amit könnyen elfelejtünk a mai rohanó világban. Valahányszor alkalmaztam ezt a gyakorlatban, mindig csodákat tett a legkülönfélébb problémák megoldásában. Ezért szeretném elmesélni a legfrissebb sikertörténetemet.

Amikor a második gyermekem, Rebecca magszületett, a kiságyát a mi ágyunk mellett helyeztük el, és ő kezdetben jól aludt és éjszaka csak 1-2-szer ébredt fel. Azonban három hónapos kora körül egyszer csak elkezdett óránként, olykor félóránként ébredni. Ha jó éjszakánk volt, akkor csak két óránként ébredt fel. Nem akartam engedni, hogy kisírja magát, sem kitenni a szobánkból, sem korán elkezdeni a szilárd étel adását - pedig általában ezt javasolta a család és nem ligás barátaink is egyfolytában.

Az ötödik hónap körül, a legnagyobb örömömre, ráakadtam néhány szopási sztrájkról szóló LLL-információra. Valami arra késztetett, hogy végigolvassam, még ha úgy látszott is, hogy nem tudom hasznát venni abban a pillanatban. Nagyon meglepett, amikor megtudtam, hogy a szopási sztrájknak elég sok oka lehet, ami előfordulhatott a mi szoptatási gyakorlatunkban is. Többek között arról van szó, hogy Rebeccát letettem az ágyába kicsit aludni, mihelyt elálmosodott, a szopási idők rövidebbek és ritkábbak, amikor kezdi magát elválasztani, kiabáltam és abbahagytam a szoptatást, amikor megharapott, és azok az esetek, amikor jött a foga.

Bár Rebecca nem jelezte, hogy napközben szüksége lenne több etetésre, én ösztönösen megéreztem, hogy az az oka a nyugtalan éjszakáknak, hogy túl kevés időt tölt az anyjával. Nyomban abbahagytam az aggodalmaskodást afelett, hogy mit kellene elvégezni a háztartásban, elhelyezkedtem a hintaszékben, ahol szoptatni szoktam, és hagytam, hogy hosszabb ideig szopjon elalváskor (a nappali alvások előtt és az esti lefekvéskor). Az első nap után azonnal javulás következett be az éjszakai alvási időszakaiban. Most már ismét csak nagyon ritkán ébred fel két óránként, és négy-öt órát tudunk aludni egyhuzamban. A több tej, a szopás és a dajkálás, úgy látszik eredményre vezetett.

Bámulatos, mennyire könnyen felvehetünk egy rossz szokást anélkül, hogy észrevennénk, és mennyire nehezen ismerjük fel ezt a saját életünkben.

Susan Van Meter, Massachusetts

Fordította: Vargáné Balogh Katalin és Jánossy Monica

Megjelent a New Beginnings 1992 jan.-febr. számában

HírLLLevél: 

témák: