Meleget kap a melegségből

Kislányom születése előtt nem voltam tájékozott a szoptatásban. Igen, tulajdonképpen abból indultam ki, hogy ez nekem nem fog menni. Az anyám úgy vélte, hogy a szoptatási képesség öröklődik. Ő nem "birtokolta", a saját édesanyja sem, tehát nekem is bele kell törődnöm abba, hogy nálam sem lesz ez másképp! Az egyik ismerősünk akkoriban többhónapos gyermekét szoptatta kizárólagosan. Ez nagy benyomást tett rám, én is erre vágytam.

1994 augusztusában egy nehéz szülés után érkezett meg hozzánk Júlia. Hamarosan egész erősen szopott. Sok támogatást kaptam a csecsemős nővérektől: ez egyáltalán nem természetes egy nagy városi kórházban! Segítettek a mellretevésnél, másik krémet rendeltek kisebesedett mellbimbómra, és rendszeresen megvizsgálták a mellemet. Egy alkalommal megmérettem, mennyit szopott Júlia - 110 ml volt! Az elkövetkező hetekben észrevettem, hogy a tej nehezebben indult meg, ha belül feszült voltam. Én magam sokat szorongtam, mígnem egy elhanyagolt tejpangás következtében az egyik oldalon mellgyulladás alakult ki. Az orvos a szoptatás abbahagyásáról beszélt, amennyiben az antibiotikum nem segít. Ezt semmi esetre sem akartam. Egy kedves LLL-es tanácsadó sok időt fordított rám telefonon keresztül, tippeket adott (mint pl. a hónalj alatti szoptatás) és bátorított. Neki köszönhetem, hogy kitartottam.

Hamarosan javult a helyzet, bár a pangásra való hajlam megmaradt. Körülbelül négy hónap múlva mindent biztosan kézben tartottam és szívesen szoptattam. Júlia gyakran oly szeretetteljesen nézett rám, mintha azt akarná mondani: „Köszönöm, hogy szophatok!" A következő mondat jutott eszembe mindig: Melegséget (anyatejet) kap a melegségből (közelségemből).

Úgy terveztem, hogy féléves kortól hozzátáplálok. Ha azonban erre gondoltam, elszomorodtam, én ugyanis még nem akartam, ám szinte mindenütt ezt ajánlják. Jól jött, amikor a gyermekorvos úgy vélte, kizárólagosan szoptassak tovább Júlia öröklött neurodermatitisze miatt.

Sokan sürgettek, hogy valami "szilárdat" is adjak a gyermekemnek. Néhányan egészen durva megjegyzéseket tettek. Egyszer aztán elhatároztam, hogy meghozom a saját döntésemet. Ez olyan eredményt hozott, hogy egy éven át kizárólagosan szoptatni akarok. Hálás köszönet a férjemnek is, aki másokkal szemben a védelmébe vett. Júlia most egy éves, és én csak most vagyok hajlandó arra, hogy szilárd ételhez szoktassam. Remek gyerek, és ez idáig csak egyszer volt beteg, köhögött, mint télen egyidejűleg valamennyien.

Egy valamit mindig újra megtapasztaltam: Sok nő, aki kevés ideig, vagy egyáltalán nem szoptatott, védeni kezdi magát, ha látja, hogy én sokat és hosszú ideig szoptatok. Bár én semmit sem mondok, látszólag mégis megtámadva érzik magukat. Azt mondják, ők sem voltak rossz anyák és az ő gyermekeik is felnőttek. Vajon miért reagálnak így?!

Az LLL-től sok anyagot kaptam. El vagyok ragadtatva az anyákkal szembeni szeretetteljes hozzáállásuktól.

Sabina Dietsch, Németország

Fordította: Mészáros Csilla

A fordítás a buLLLetin 1997/1. száma alapján készült

HírLLLevél: 

témák: