Szoptatás - a természet adta út

Részletek a Szoptatásért Magyar Egyesület kiadványából

A szoptatás kultúrája a béke, az egyensúly és a harmónia kultúrája. Mindez együtt jár gyermekeink gyámolításával, az utódokkal kapcsolatos teljes körű felelősségvállalással, a kormányok és a szellemi hagyományok támogató hozzáállásával.

Majdnem minden nagy világvallás elismeri a szoptatást mint a gyermek táplálásának alapvető formáját és méltányolja az asszonyok ebben betöltött szerepét.

A WABA ajánlása szerint 1997-ben a Szoptatás Világhetének témája: "Szoptatás - a természetes út".

A Szoptatás Világhetének célja, hogy felhívja a közvélemény figyelmét a szoptatás környezetkímélő voltára, és a mesterséges táplálás környezetet veszélyeztető hatásaira. Arra ösztönöz, hogy a szoptatást támogató csoportok környezetvédő szervezetekkel összefogva a világ minden pontján késztessék a kormányt és a társadalmat az ökológiailag megbízható gyakorlat, a szoptatás támogatására.

Sok érv szól amellett, hogy az asszonyok anyatejjel táplálják gyermeküket. Az anyatej a legjobb, a legértékesebb táplálék, amit egy kisbaba kaphat. Véd a betegségektől, és biztosítja az egészséges testi, lelki fejlődést.

A szoptatás az anya egészségét is óvja azáltal, hogy csökkent i a petefészek- és mellrák kialakulásának esélyét, csökkenti a szülés utáni vérzést és a vashiányos anémia fellépésének valószínűségét. Késlelteti a peteérést, tehát természetes úton meggátolja a túl korai újabb terhesség létrejöttét.

A szoptatás növeli az anya önbizalmát, a hitét abban, hogy képes megóvni és táplálni gyermekét, ezzel együtt csökkenti a reklámozott árucikkektől való függőségét.

A szoptatás mind gazdasági, mind szociális és környezetvédelmi szempontból jótékony hatással van a társadalom össz es szektorára. Ennek ellenére az utóbbi évtizedekben sok tényező hatott a szoptatás ellen. Ezek közül kiemelkedik a tápszergyártó cégek agresszív marketingtevékenysége, és a szoptató anya társadalmi támogatásának hiánya. Az anyák elvesztették önbizalmukat , nem hiszik, hogy képesek gyermekeiket szoptatni.

Minden évben csecsemők milliói betegszenek meg amiatt, hogy nem szoptatják őket. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslései szerint évente másfél millió gyermek halála lenne megelőzhető, ha minden gyerm eket szoptatna az édesanyja.

Ezért életbevágóan fontos, hogy erőfeszítéseket tegyünk a szoptatás elősegítésére, támogatására és védelmére. A társadalom minden tagját hozzá kell segíteni ahhoz, hogy felismerje a szoptatás előnyeit, és megtalálja a szoptató anyák támogatásának számára legmegfelelőbb módját. A szoptatás az anya természet adta joga. Minden asszonynak korrekt információkat és támogatást kell biztosítani, hogy élni tudjon természetadta jogával. Tudnia kell, hogy a csecsemőnek is joga van az anyat ejhez.

Valószínű, hogy a szoptatás legkevésbé közismert előnye az, hogy jelentős tényező a környezetvédelemben. Gyakran megfeledkezünk arról, hogy az anyatej természetes és mindig megújuló erőforrás. Ha tápszer helyett anyatejet adunk a csecsemőknek, ezzel elkerüljük természeti kincseink egy részének elpusztítását, és csökkentjük a keletkező hulladék és a szennyező anyagok mennyiségét.

A mesterségesen előállított tápszerek és bébiételek nem megújuló termékek, így ökológiai károsodást okoz előállításuk, száll ításuk és használatuk minden egyes fázisa.

A szoptatás páratlan a maga nemében - nem okoz környezetszennyezést - és a legjobb példa arra, hogy az emberiség el tudja látni magát az első és legteljesebb emberi táplálékkal.

A tápszerek előállítása komoly energiaveszteséggel jár.

A bébiételek nagyüzemi előállítása és porítása igen magas hőmérsékleten folyik. Az eljárás világszerte hatalmas mennyiségű elektromos energiát igényel. Ezt az energiát legtöbbször vízierőművek vagy atomerőművek állítják elő. Mindkét lehetőség igen drága, és nagymértékben veszélyezteti a környezetet.

Az anyatej természetes úton keletkezik. Az anya által fogyasztott teljesen átlagos élelmiszerek természetes, felbecsülhetetlenül értékes, és a gyermek igényeihez alkalmazkodó táplálékká alakulnak át. Ez a legkisebb energia-felhasználással járó táplálék előállítási folyamat, ami valaha is létezett a földön.

A mesterségesen előállított tápszerek szennyeződhetnek.

A tápszer nagyüzemi módszerekkel előállított anyag, ami sokrétű gyártási folyamaton megy keresztül mire a tehéntejből csomagolt tápszerpor lesz. Sajnos bebizonyosodott, hogy szennyeződhet ártalmas baktériumokkal, radioaktív anyagokkal, kemikáliákkal, idegen testekkel. A víz hozzáadása újabb szennyeződési veszélyt jelenthet.

Az anyatej élő anyag. Minden asszony teje a saját gyermeke szükségleteinek megfelelő összetételű. Ráadásul az anyatej folyamatosan változik - egy szoptatáson belül, és napról-napra is, - így követve a gyermek mindig alakuló igényeit. Ha az anya kórokozóval fertőződik, szervezete antitesteket termel, hogy leküzdje a betegséget. Ezek az antitestek az anyatejben is megjelennek, így biztosítva a gyermek védelmét.

A tápszeriparhoz kapcsolódó szállítás fölösleges környezetszennyezéssel és üzemanyag-pocsékolással jár.

A tápszer- és bébiétel készítéshez szükséges friss tehéntej, gabona és más adalékanyagok hatalmas utat tesznek meg már feldolgozás előtt, majd kész termékként újra útra kelnek a helyi és központi raktárak felé, innen pedig a nagy és kiskereskedők üzleteib e visz a z útjuk. Sok ország importál tápszert, bébiételt és cumisüvegeket a világ távoli tájairól. Ez a sok utaztatás rengeteg üzemanyagot igényel, és hozzájárul a levegőszennyezéshez is.

Az anyatejet nem kell körbeszállítani a földön, hiszen, ha a gyermek édesanyjával van, mindig rendelkezésre áll a táplálék is.

Az anyatejnek nem kell különleges csomagolás.

A tápszercsomagoláshoz fémet, papírt és műanyagot használnak. A cumik, cumisüvegek és egyéb csecsemőtáplálást szolgáló kellékek gyártásához műanyag, gumi, szil ikon és üveg szükséges.

Az 550 millió konzervesdobozzal, amit az USA-ban évente tápszercsomagolásra felhasználnak, másfélszer körberakhatnánk a Földet.

Az elkészítés: újabb pocsékolással jár...

Egy három hónapos üvegből táplált gyermek napi tápszeradagjának hígításához egy liter víz szükséges. Újabb két liter víz kell az üvegek és cumik sterilizálásához. Ha a vizet fatüzeléssel forralják, egy év alatt több, mint 73 kg fát kell elégetni a tápszer elkészítéséhez.

A világ sok táján nagy kincs a tüzelő és a víz, kevés anya engedheti meg magának, hogy megfelelően tisztántartsa a cumikat, az üvegeket és edényeket, és hogy csak fölforralt és lehűtött vizet használjon a tápszerkészítéshez.

Az anyatej mindig fogyasztásra készen, megfelelő hőmérsékleten áll rendelkezésre. Soha nem kell sterilizálni, mégsem rejti magában a fertőzés veszélyét.

A hulladékfeldolgozás szennyezi a levegőt, a talajt és a talajvizet.

Az iparilag előállított bébiételek csomagolása, az etetéshez használatos cumisüvegek, cumik használat után rendszerint szemétre kerülnek. Ezek a termékek nem biológiailag könnyen lebomló anyagból készülnek. A cumisüvegekhez, cumikhoz felhasznált műanyag lebomlása 200-450 év múlva várható. Az üveg meghatározhatatlan ideig üveg marad, nem bomlik le.

A hulladék leggyakrabban az óceán mélyére, szárazföldi szeméttelepre, vagy szemétégetőbe kerül. A szeméttelepek szennyezik a talajvizet. Egyes országokban nincsenek elkülönült szeméttelepek. A hulladékégetés jelentősen szennyezi a levegőt. Műanyagégetéskor például a keletkező füst dioxint és más mérgező anyagokat is tartalmazhat.

A szoptatás során semmiféle hulladék nem keletkezik. Nem kell a hulladék tárolásáról, semlegesítéséről gondoskodnunk, az anyatejet nem kell elkészíteni, sem csomagolni.

Az eredeti változatot a WABA készítette.

Fordította:

Sződy Judit

A fordítást ellenőrizte és a magyar viszonyokhoz alakította:

dr. Sarlai Katalin

HírLLLevél: 

témák: