Szoptatás mell- és mellbimbóműtét után - 1. rész

Lehetséges-e a szoptatás mell- és mellbimbóműtét után?

Igen! Az elvégzett műtét fajtájától függően a legtöbb nő képes valamennyi tejet termelni. A csecsemő számára minden csepp jótékony hatású. A tapasztalatok szerint a mellkisebbítő műtétek befolyásolják leginkább a laktációs képességet, de a mellnagyobbító, feszesítő, diagnosztikai és a mellbimbóműtétek is csökkenthetik a termelődő anyatej mennyiségét.

Úgy tapasztaltuk, sokkal több nő kényszerül feladni a szoptatást, és áttérni a kizárólagos tápszeres táplálásra azért, mert a környezetükből senki sem tud eleget a körülményeikről ahhoz, hogy tanácsot adjon nekik, vagy erőfeszítéseikben támogassa őket, mint ahányan fizikai okokból nem képesek a tejtermelésre . A mell- és mellbimbóműtét utáni szoptatás kapcsán felmerülő problémák, és az ezen átesett nők érzései sokrétűek. Általában nehezebben megy nekik a szoptatás, mint azoknak, akik ilyen műtéten nem estek át. De ha Ön eltökélt abban, hogy megadja gyermekének mindazt a jót, amit az anyatej és a szoptatás nyújthat, ma már számos lehetőség a rendelkezésére áll ahhoz, hogy megkapja azt az információt és támogatást, amely szükséges ahhoz, hogy megvalósíthassa szoptatási céljait. Kérdéseivel keresse bátran a La Leche Liga szoptatási tanácsadóit vagy az IBCLC laktációs szaktanácsadókat. Az emlőműtét utáni szoptatással kapcsolatban bőséges információt talál a http://bfar.org angol nyelvű honlapon is.

Ha Önnek nincs elegendő teje, tudnia kell, hogy Önhöz hasonlóan sok édesanya szoptat sikeresen elegendő mennyiségű tej hiányában is szoptatásbarát pótlással. A tejtermelés fokozására is sok módszer létezik. Ilyen lehet – az egyéni körülményektől és igényektől függően – a fejés, mellkompresszió, mélyebb ráharapás, pszichológiai kondicionálás, valamint a tejserkentő szerek használata. Ha pótlásra van szükség, sok anya választ szoptatás közbeni pótlásra szolgáló eszközt, pl. szoptanítot (az angol rövidítés – SNS – is elterjedt). Ez egy nyakba akasztható tartály, amelyből kis csövön keresztül jut el a tápszer vagy a lefejt tej a mellen lévő, éppen szopó csecsemő szájába. Ez az eszköz ideális módja annak, hogy megelőzzük a cumizavart, miközben maximalizáljuk a tejtermelést, viszont használata során nehézségek adódhatnak. Nem minden anya és gyermeke számára megfelelő, különösen akkor nem, ha a csecsemő nem tudja megfelelő módon a szájába venni a mellbimbót és kiszívni a tejet. Fontos, hogy megértsük, hogy ha nem elég az anyatej és pótlásra van szükségünk, emiatt pedig minden erőnkkel azon vagyunk, hogy növeljük a tejmennyiséget, az sok pluszmunkával járhat. Mindazonáltal, figyelembe véve a szoptatás óriási előnyeit, megéri a fáradságot.

Mi a sikeres szoptatás definíciója?

Íme egy idézet a Defining Your Own Success: Breastfeeding After Breast Reduction Surgery (Saját sikered meghatározása: Szoptatás mellkisebbítő műtét után) című könyvből:

„Mellkisebbítő műtéten átesett és most szoptató anyák körében gyakran elhangzik, hogy 'Mi magunk definiáljuk saját sikerünket'. A 'siker' szó itt nem egy abszolút fogalom, ami azt jelzi, hogy a kevesebb tejből több lett. Sokkal inkább annak a megelégedettségnek a foka, ami a szoptatást együtt átélő anya és gyermeke kapcsolatából fakad. Nem a megtermelt tej mennyisége határozza meg. Minden nő sikerélménye különböző. Néhányan kizárólagosan szoptatnak, másoknak pótlásra van szükségük gyermekük táplálása során.”

Fontos észben tartanunk azt is, hogy a szoptatás több mint puszta táplálás. A szoptatás során érzelmi szükségletek egész skáláját elégítjük ki. Ha a sikert így értelmezzük, tudatában leszünk a bennünk rejlő erőnek, ami képessé tesz minket arra, hogy szoptassunk, és bárhogy is alakul a későbbiekben a szoptatás, teljes mértékben elégedettek legyünk. Ez a felismerés ad erőt a nehéz pillanatokban, és emlékeztet arra, hogy mi magunk határozzuk meg, mit jelent számunkra a siker.

Milyen hatással lesz a terhesség és a szoptatás a mellméretemre?

A mellben lévő tejtermelő szövetek a várandósság során növekednek, ezáltal a mell mérete is megnő, akár a mellkisebbítő műtét előtti méretére is. Ez aggodalomra adhat okok azoknál, akik nem szeretnék eredeti méretű mellüket visszakapni. Ne felejtsük el viszont, hogy a mell mérete a várandósság és nem a szoptatás következtében nő; ha nem lett volna műtét, a mell akkor is megnő a babavárás alatt, akár még nagyobbra is, mint így. A mell megnő, akár szoptat valaki, akár nem. Szerencsére a legtöbb nő azt tapasztalta, hogy miután gyermeke elválasztódott, mellmérete visszatért a terhesség előttire.

A mell- és mellbimbó-műtétek milyen tényezői befolyásolják a megtermelt tej mennyiségét?

Mell- és mellbimbó-műtét után több tényező közvetlenül befolyásolja az anya által termelt tej mennyiségét. A tejcsatornák állapota és a tejleadást szabályozó idegek állapota egyaránt fontos. Szerencsére a tejcsatornák és az idegek regenerálódhatnak a rekanalizáció és reinnerváció nevű folyamatok során, és ezek döntőek a műtétnek a tejtermelésre és -leadásra gyakorolt hatása szempontjából.

Rekanalizáció, újracsatornázódás

A rekanalizáció az a folyamat, amelynek során korábban szétvágott csatornák újracsatlakoznak, illetve új csatornák alakulnak ki. A megfigyelések szerint a laktáció serkenti a rekanalizációt. Bármilyen hosszúságú is a szoptatás, arra készteti az emlőrendszert, hogy új csatornákat hozzon létre. A rekanalizáció mértéke közvetlenül összefügg az anya korábbi szoptatási történetével. Az az édesanya, akinek korábbi gyermekénél nem volt elegendő mennyiségű teje, azt tapasztalhatja, hogy a következő gyermekénél több teje van. Némelyek esetében a többedik gyermeknél teljes mértékben elegendő tej termelődik a rekanalizáció következtében. Kis mennyiségű tejtermelő szövet a menstruációkor kiválasztott hormonok hatására is létrejön. Így minél tovább szoptat az anya, és minél több menstruációs ciklusa volt, annál nagyobb az esélye a rekanalizációnak, habár a mellműtét kiterjedtsége is befolyásolja a laktációs képességet.

Egy másik fontos szempont a műtét tejcsatornákra való hatását tekintve az, hogy eredetileg hány tejcsatornája volt az anyának. Nemrégiben fedezték fel, hogy a mellbimbóhoz ténylegesen kivezető tejcsatornák száma nagyobb változatosságot mutat, mint azt régebben gondolták. A kutatók átlagosan kilenc, a mellbimbóhoz kivezető tejcsatornát találtak, de megfigyeltek olyan esetet is, ahol csak négy ilyen csatorna volt. Az az anya, aki kilenc csatornával rendelkezik, elveszíthet néhányat a műtét során, de aki csak néggyel, nem igazán engedheti ezt meg magának. Habár a tejtermelő képessége ugyanolyan marad, ha a tej nem jut el a mellbimbóig, és a baba nem tudja azt üríteni, a mell azon részén le fog állni a tejtermelődés.

Reinnerváció, újrabeidegződés

A szoptatás során kritikus szereppel bíró ideg a negyedik bordaközti ideg, amely a bal mellet - katonai irányjelzést használva - 4 óránál, a jobb mellet pedig 8 óránál éri el. Ez az ideg az elsődleges közvetítő az agy felé, prolaktin és oxitocin kiválasztására készteti, melyek közül az utóbbi indítja be a tejleadó reflexet. Ha ez az idegpálya sérült, a tejleadás nem történik meg olyan könnyen. Szerencsére az idegek regenerálódhatnak és újra csatlakozhatnak a reinnervációs folyamat során. A reinnerváció folyamatát nem befolyásolja a jelenlegi vagy a múltbeli szoptatás. Állandó növekedési sebessége van, havonta 1 mm-t nőnek az idegek. Amikor a mell újra a megszokott módon reagál az érintésre és a hőre, az azt jelzi, hogy az idegi szerkezet is javul, újra képes lesz érzeteket közvetíteni az agyalapi mirigy felé, hogy az prolaktint és oxitocint választhasson ki. Természetesen az, hogy az emlőmirigyek mennyire lesznek képesek reagálni a csecsemő igényeire, a mirigyek, a csatornák és az idegek állapotától egyaránt függ. Összességében: minél több idő telt el a műtét óta, annál nagyobb az esély arra, hogy a tejképződésért és tejleadásért felelős idegek közben regenerálódtak. A csatornák és az idegek állapotán kívül a tejképző mirigyek műtét előtti működőképessége, a gyógyulási folyamat, a műtét óta eltelt idő, a műtét és a jelenlegi gyermek születése közötti időben zajló szoptatás, a szoptatási gyakorlat és az édesanya szoptatáshoz való hozzáállása mind közvetlen hatást gyakorolnak a szoptatás sikerességére.

Mit tehetek a tejtermelés maximalizálása érdekében gyermekem születésekor?

A legjobb, amit tehet, valójában nagyon egyszerű dolog (ami nem is mindig olyan egyszerű): ürítsen annyi tejet melléből az első két hét során, amennyit csak tud. Azért ekkor, mert az első két-három héten dől el, hogy mennyi tej termelésére lesz a mell „beprogramozva”. Minél több tejet ürítünk ki a mellből ez idő alatt, annál nagyobb lesz a mell tejtermelő képessége. Ez úgy történik, hogy a tej kiürítése receptorokat hoz létre a mellben. Minél több tej ürül ki, annál több hormon receptor jön létre. A hormon receptorok fontos szerepet játszanak a szervezet hormonfelhasználó képességének maximalizálásában. Minél több a receptor, annál hatékonyabb lesz a hormonok által szabályozott tejtermelés és -leadás. Még ha nem is tudunk nagy mennyiséget lefejni, azáltal, hogy a szervezetet tejtermelésre késztetjük fejéssel vagy szoptatással, receptorokat hozunk létre.

Az elsődleges cél az első két-három hét során tehát az, hogy mindent megtegyünk azért, hogy minél több tejet ürítsünk ki a mellből. Ennek legjobb módja nyilvánvalóan a szoptatás, de a fejés is hasznos lehet.

Milyen érzés a mell- vagy mellbimbó-műtéten átesett édesanya számára az, amikor a szülés utáni harmadik vagy negyedik napon beindul a tejtermelés?

A mell- vagy mellbimbó-műtét utáni szoptatás során tapasztalt első nehézség a tejbelövellés lehet, amikor a nagyobb mennyiségű anyatej először megindul (és kolosztrumból érett tejjé alakul át) a szülés utáni harmadik vagy negyedik napon. Függetlenül a tejbelövellés mértékétől, és attól, mikor tapasztalja ezt az édesanya, fontos, hogy minél több tejet ürítsünk ki a mellből.

A legtöbb, ép tejtermelő szövettel rendelkező édesanya tapasztal valamilyen fokú túltelítődést első gyermeke születése után. Mégis, gyakran a második gyermek világrahozatala után válik a túltelítődés érzése annyira hangsúlyossá, hogy súlyosan kellemetlen érzetet okozzon, és a szoptatásra is hatással legyen. Ez azért van, mert az előző gyermek szoptatásának hatására új tejtermelő szövet jött létre, amely most a tejbelövellés hatására megduzzad.

A mell- vagy mellbimbó-műtét utáni szoptatás során legfontosabb feladatunk a tejtermelés maximalizálása érdekében: minél több tej kinyerése a mellből az első két-három hét során. Ebben laktációs szaktanácsadó is a segítségünkre lehet, hogy meggyőződhessünk arról, hogy csecsemőnk hatékonyan szopik. Az első két-három hét során a nappali szoptatások utáni fejés is hasznosnak bizonyulhat.

Belövellt a tejem és úgy érzem, a mellem túltelítődött, ami nagyon kényelmetlen. Ez azt jelenti, hogy sok az átvágott tejcsatornám?

A diszkomfort érzést ilyenkor leginkább a teli tejcsatornák okozzák. Termelődik tej, de nem tud elegendő tej ürülni. Mell- vagy mellbimbó-műtéten átesett nők esetében nehéz megállapítani, hogy a túltelítődés érzése azért jelentkezik, mert a csecsemő nincs jól mellretéve és/vagy nem szopik hatékonyan, nincs elég gyakran mellen, nem marad a mellen elég ideig, vagy az átvágott tejcsatornákkal és idegekkel van gond. Számos más ok is szóba jöhet: előfordulhat, hogy a csecsemő megfelelő mennyiségű tejhez jut, és az egyetlen probléma az, hogy a tej gyorsabban termelődik, mint ahogyan a csecsemő azt el tudná fogyasztani.

Hogy leszűkíthessük a lehetőségek sorát, sokat segít, ha tisztában vagyunk néhány dologgal:

  • Hányszor volt széklete a csecsemőnek az elmúlt 24 órában, milyen mennyiségű és színű volt? A tejbevitel meghatározásában fontosabb a széklet, mint a vizelet. (Csecsemők esetében a második napon két székletnek kell lennie, a harmadik és azt követő napokon pedig napi háromnak, és mindegyiknek nagyobbnak kell lennie, mint egy 200 Ft-os érme.)
  • A baba születési súlyának hány százalékát veszítette el? (A súlyt érdemes ugyanazon a mérlegen mérni, mert a különbözőképpen beállított mérlegekből is adódhatnak eltérések.)
  • Volt-e súlygyarapodás? (A tej megindulása után az első három hónap során a csecsemők átlagosan heti 20-30 grammot gyarapodnak).
  • Mennyire aktív a baba?
  • Hogy megy a mellretétel?
  • Milyen volt a szülés, szükség volt-e gyógyszerekre?
  • Sebes-e az anya mellbimbója?

Sok egyéb kérdést is fontolóra vehetünk, de legfontosabb a csecsemő hogyléte, a pelenkatartalom és a súlygyarapodás. Apróságok így is adódhatnak, mint például az eltérően beállított mérlegeken való mérés, de kiindulópontnak jók a fentiek. Ha a pelenkatartalom és a súlygyarapodás legalább a minimumot eléri, akkor tudjuk, hogy a baba elegendő tejhez jut, ami arra utal, hogy elegendő tej termelődik és ürül ki a mellből.

Azonnali javulás érhető el, ha a csecsemőt gyakran megszoptatjuk, és minél több tejet kiürítünk a mellből. A duzzanat csökkentése és tej szabad áramlásának biztosítása érdekében jeges pakolást is tehetünk a mellre. Ha a bimbóudvar ödémás, hasznos lehet a nyirokfolyadékot a bimbóudvarról átmenetileg eltávolító nyomás (Reverse Pressure Softening: leírás ábrákkal, videó) alkalmazása is.

Fontos, hogy tudja, a kellemetlen érzés egy-két napon belül megszűnik. Ezalatt az idő alatt a kisbabájával is minden rendben lesz mindaddig, amíg gyakran (24 óra alatt legalább 8-12 alkalommal) mellre teszi, figyeli a pelenka tartalmát és a súlygyarapodást. Ha úgy tűnik, hogy a baba nem jut elég tejhez, ne habozzon LLL szoptatási tanácsadó vagy IBCLC laktációs szaktanácsadó segítségét kérni! Ha a későbbiekben kiderül, hogy Önnek mégsem termelődik elegendő mennyiségű teje, a tejtermelés fokozására számos hatékony módszer létezik, és arra is van lehetőség, hogy szoptatásbarát módon adjon kisbabájának lefejt tejet vagy tápszert, ha szükséges.

A "Breastfeeding After Breast and Nipple Surgeries" honlap "Frequently Asked Questions" szekciója alapján összeállította: Márki-Lőrinczi Anikó és Patik Réka

MÁSODIK RÉSZ

témák: