La Leche Liga Magyarország

A címe alapján egész más típusú könyvre számítottam, de kellemesen csalódtam.

A szerző célja, hogy ráirányítsa a figyemet: a szülői gondoskodás módja befolyásolja a gyermek agyában végbemenő idegrendszeri, kémiai folyamatokat; valamint arra mutat rá, hogy a különböző gyermekkori viselkedések mögött milyen agyi működések állnak. Kicsit élettan-szagú könyv, de olvasmányos formában.

Az alábbiakban szeretnék kiemelni néhány gondolatot, ami különösen megragadta a figyelmemet.

Az agy fejlődése

Funkcionálisan 3 részre osztható az agy:

• „Hüllőagy”- agytörzs, a legősibb rész, a túlélést biztosítja: éhség, keringés, "küzdj vagy menekülj" reakció.„Emlősagy”- limbikus rendszer, az érzelmekért felelős: düh, félelem, szeparációs szorongás, játékosság.
• „Racionális agy”- homloklebeny: kreativitás, empátia, következtetés.

A kisgyermek agyának nagy része születés után fejlődik ki, így a szülő-gyermek kapcsolat könnyen alakíthatja pozitív és negatív irányban is az érzelmi agy fejlődését. Az első években gyermekünk magasabbrendű agya éretlen, így az alacsonyabb rendű könnyen felülkerekedhet, nagy érzelmi viharokat okozva.

A szeretetteljes ölelés, a sok testi kontaktus oxitocin és opioid vegyületek felszabadításával biztosítja a kötődést és a jó közérzetet. Ha a szülők nem értik meg gyermekük igényét a közelségre, nem adnak segítséget az érzelmek feldolgozására, az elhúzódó stressz tartós változásokat hozhat létre az agyban. Hosszú távon a kisebb stresszt is túlreagálhatja felnőtt korban, sokszor dühös, indulatos lehet.

Sírás

Az író sok hasonlatot hoz az állatvilágból. Az emlősök így vannak genetikailag beprogramozva: sírással fejezik ki, hogy segítségre van szükségük a szeparációs szorongás leküzdéséhez. Ha az évek során következetesen megnyugtatjuk gyermekünket mikor zaklatott, az agyban hatékony stresszválasz-rendszer fejlődik ki. Ha egy babát túl gyakran hagynak sírni, túl érzékeny lesz a stresszválasz-rendszere, a kortizol folyamatosan magas szintje károsíthatja az agyat. Ez felnőtt korban elmúlás miatti szorongáshoz, függőségi betegségekhez vezethet. A baba megnyugtatására javasolja: érintés, szopás, meleg (víz), ringatás, hangok.

Elválás

Genetikailag túlérzékenységre van beprogramozva a szeparációs distressz rendszer, mert ez biztosította a túlélést néhány ezer évvel ezelőtt. Az óvodával kapcsolatban egy tanulmányt említ: 5 éves kor alatti gyerekek 91%-nál nőtt a kortizolszint az óvodában, és 75%-nál csökkent hazaéréskor. Azt javasolja, ideális esetben ne nőjön az ottlét ideje addig, míg a gyermek meg nem érti az időbeosztást, biztos nem lesz abban, hogy a szülők érte jönnek.

Alvás

A babáknak segítségre és biztonságérzetre van szükségük az elalváshoz. Szól az együttalvásról, ami kulcsszerepet játszhat a hosszú távú mentális és fizikai jólét megőrzésében. A szoros fizikai kontaktus szabályozza a baba éretlen testi és agyi rendszereit.
Megemlíti a biztonságos együttalvás szabályait. Arról is beszél, hogy fontos a szülő kipihentsége, így ha nem működik az együttalvás az egész éjjel folyamán, keressenek a szülők más megoldást.
Az alvástréningekkel kapcsolatban megemlíti, hogy a babák nem tudják magukat megnyugtatni, ehhez segítségre van szükségük. Ha sírni hagyják, egy idő után elaludhat, de stresszes állapotban, így sokszor felébredhet. Ehelyett szelíd módszereket - ami nem jár sírással - javasol.

Testi kontaktus

Emlősöknél megfigyelték, hogy minél többet kerül testi kapcsolatba az anya a kölykeivel, azok annál kevésbé voltak félősek felnőtt korban, a stresszt is jobban kezelték, magabiztos, figyelmes anyák lettek. A szülő és gyermek közt bármilyen gyengéd testi kontaktus pozitív hatású.

A játék csökkenti a stressz vegyületek szintjét, jó ha felkeltjük a gyermek kíváncsiságát, de ne vegyük át az irányítást. Az iskolák dolga is ez lenne, a gyerekek kereső rendszerét aktiválni, de erre csak az a tanár képes, aki maga is szereti a tantárgyát, érzelmileg nem határolódik el .

A „birkózós-dögönyözős” játékoknak is nagy jelentőségük van, a gyermekek felszabadulnak testileg, és a boldogság állapotába kerülnek. Ha megfosztják a gyereket ettől, gyakran nem a megfelelő időben-helyen játszanak, nem képesek összpontosítani (figyelemhiányos címke).

A „rossz gyerek”

Okok: fáradtság, éhség (sok cukor, adalékanyagok), pszichés étvágy (ingerszegénység, rendezettség és elismerés utáni vágy). A gyermekek nem tudják hatékonyan kifejezni érzéseiket, ezek feldolgozásához is szülői segítségre van szükségük.

„Hiszti”

Szenvedélyes érzelmi vihar, 2 fajtáját különbözteti meg:

• Distressz-féle: düh, félelem, szeparációs szorongás aktiválódik. Ez megértő bánásmódot igényel (testkontaktus, figyelemelterelés).
• Kis Néró-féle: a gyermek megpróbálja megszerezni azt, amit szeretne. Ennek megoldása határozottságot, játékosságot igényel.

Az önkontroll hiányát gyakran az unatkozás váltja ki. Ilyenkor a kereső rendszert aktiválva javul a helyzet. Játékháborúknál a felségterület védelme vezethet harcias viselkedéshez, segítsünk a megoldásban.

Fegyelmezés

Ha túlnyomórészt kritika és parancsolgatás jellemzi a szülő-gyermek kapcsolatot, a gyermek keveset tanul meg az együttműködésről, gyengédségről. Kell a korlát, de az szeretetteljes legyen. Úgy fegyelmezzünk, hogy az ne sértse a gyermek önérzetét! Dicsérjük a jó viselkedést!

Szeretet

• Békésen szeretni: a gyermek biztonságban érzi magát, határok vannak a fegyelmezésben.
• Gyötrődve szeretni: nincs biztonság a gyermek számára, kötődés bizonytalan a szülőhöz, kérdés, hogy felnőttként mennyire lesz képes szerető kapcsolatot fenntartani.

A másokhoz való kötődés a gyermekkor után folytatódik. Ha a törődés rendszer aktiválódik, ki tudjuk fejezni szeretetünket, együttérzésünket.

Néhány játékötletet is kapunk a kapcsolatteremtő pillanatokhoz.

Szociális intelligencia

A szükséges idegpályák és kémiai rendszerek fejlettségére van szükség, hogy tudja a gyermek, hogyan vigasztaljon meg egy embert. Ez a fejlődés csak sajátos kapcsolati tapasztalatok révén valósulhat meg (mit lát tőlünk).

Törődjön magával

Arról is szót ejt az író, hogy figyeljünk magunkra, vegyük észre, ha fáradtak vagyunk, kérjünk segítséget, figyeljünk a táplálkozásunkra, találjunk magunknak nyugtató tevékenységet (hobbi, beszélgetés, torna...)! Fontos az egyedül eltöltött idő és a csoportos tevékenység is.