Tandemszopi
Mikor Flóriánnal terhes lettem, eszembe sem jutott elválasztani Ádámot. Imádta a szopit, avval aludtunk, én jól voltam, tehát folytattuk...
Pár hónappal később persze jöttek, hogy minek szopik még, nem fog fejlődni a kics stb...(Flórián 38.héten 3650g-mal született!) Ekkor hívtam fel először Boglárkát, ugyanis a sok jóakaró elbizonytalanított. Szerencsére megkaptam azt a támogatást amire szükségem volt! Tehát maradt a szopi.
A 30. héten begörcsölt a hasam, így 3 nap kórház. Hirtelen jött, megijedtem, hogy most mi lesz (Ádám ekkor 20 hónapos volt) Ádám még sosem aludt nélkülem, és még éjjel is cicizett, persze azon aludt el. Hát apának volt 2 nehéz éjszakája. Meg nekem is. De nem volt mit tenni. Félve vártam a látogatást, de nem történt semmi, még cicit sem kért!
Mikor hazamentünk, még 2 napig apával aludt, nehogy eszébe jusson a szopi. Nem volt gond. Mikor nappal kért volna, mondtam, hogy nem lehet, mert anya beteg. Úgy tűnt különösebb nehézség nélkül elfogadja, így én is megnyugodtam egy kicsit. Este összebújás, mese, így aludtunk el. (Egyébként attól kezdve nem ébredt éjszaka.)
22 hónapos volt, mire az öcsi megszületett. Addigra már rég nem szopiztunk. Az első hét nyugodtan telt, utána meg a jól ismert: ha anya a picivel foglalkozik, akkor ő éhes, szomjas... Próbáltam ilyenkor még jobban figyelni rá.
A kép illusztráció
Néha jött egy kis "próba" szopira, de nem különösebben izgatta. Persze mindig hagytam. Ahogy telt az idő, úgy tűnt, hogy minden rendben van. És innen érd ekes a szori....
Flóriánnak 3-4 hónapos kora körül jött a foga. Ettől kezdve egész nap sírt. Szinte folyamatosan kézben volt vagy szopizott. Hiába igyekeztem Ádámmal lenni, úgy nem lehet mesélni, duplózni, hogy hangosan ordít a kicsi. Egy idő után azt vettem észre, hogy Ádám teljesen magába fordul. Csak néz maga elé, és rágja a körmét!!
Adtam homeopátiás bogyót, de éreztem, hogy nem elég. Ő engem akart visszakapni! Nem volt ötletem, viszont nagyon sajnáltam. És ekkor jött a jól bevált SZOPI!!! Csak próba képpen megkérdeztem, kér-e? Nem tudom leírni azokat a szemeket! Egyszerre volt meglepett, hálás és boldog. Abban a pillanatban tudtam, hogy jól döntöttem! Pár napig le sem szállt rólam...
Azóta persze vannak bizonyos szabályok: éjjel nincs, idegenek előtt se...de nagyon betartja és ha kérem, hogy hagyja abba, mert már nem jó, megteszi. Azóta minden sokkal jobb lett. Nemcsak elviseli, hogy van tesója, hanem már SZERETI!!! Úgyhogy megérte!!! Tényleg aranyosak, amikor együtt szopiznak.
Nem tudok elég hálás lenni Boglárkának, hogy mindig segített, ha elbizonytalanodtam! A legfontosabb, hogy már merek hinni az ösztöneimben. Azok mindig megmutatják a helyes utat. Köszönöm!
