Szoptatás tejmirigyek nélkül

Imádok szoptatni. Sokmindent megtapasztaltam a szoptatásról, amit mások, akiknek megadatott, hogy tejmirigyeik is vannak, nem tapasztalhatnak meg közvetlenül. Azért döntöttem úgy, hogy leírom a történetünket és a tapasztalataimat, mert azt remélem, ezzel segíthetek másoknak.

A történetünk

Első gyerekem születése előtt azt gondoltam, megfelelően felkészültem a szoptatásra. Elolvastam a LLL-füzeteket; tudtam, szoptatni szeretnék. Nem merült fel bennem, hogy előfordulhat, hogy nincs elég tejem. Volt, hogy attól féltem, fogom-e tudni, hogy kell szoptatni, de aztán megnyugodtam, hogy biztos fog menni.

A fiam születése nem volt háborítatlan és utána elég rossz állapotban voltunk mind a ketten. Most már tudom, hogy ettől megkaphattam volna rögtön a szülés után, de elvitték. Úgy éreztem magam, mintha kettévágtak volna és ellopták volna az egyik felemet. Máig hálás vagyok a szülésznőmnek, hogy másfél óra után visszacsempészte hozzám, és bár felöltöztetve és csak 15 percre, de mégiscsak együtt voltunk egy kicsit. Nem tudom miért, de hármunk közül, akik ott voltunk (férjem, szülésznő, én), senkinek nem jutott eszébe, hogy mellre tegyem a fiamat.

A kórházban 15 órán át nem kaptam meg a fiamat; addigra lettem elég erős hozzá, hogy megszerezzem. Egy világ omlott össze bennem emiatt, mert nagyon fontos volt nekem, hogy kezdettől együtt legyünk. A kórházban előzetesen azt ígérték, hogy egy rövid kezdeti időt leszámítva így is lesz. A kórházban szoptatási segítséget nem kaptam. Azt gondoltam, igény szerint szoptatok, de ma már tudom, nem azt tettem. Sokat szoptattam, de azt hittem, akkor kell mellre tenni a babát, ha éhes. Próbáltam rájönni, miért sír: éhes vagy más a baj?

Szoptató édesanya rajza

A kórházban is, aztán otthon is csak sírt és sírt. Én nem mértem a szopikat, gondoltam, csak szoptatni kell és kész. Cumit, cumisüveget, pótlást nem adtam. Semmi nem működött. Soha, születésétől két hétig, egy pillanatig nem volt nyugalom.

Esténként mértünk meztelen súlyt, hogy legyen valami támpontunk. Gyarapodás nem volt. A második hét vége felé kanállal próbáltunk pótolgatni, kis sikerrel. 14 naposan, este rájöttünk, lázas a fiam, és rengeteget esett súlya. A Heim Pálba kerültünk, a baba élet és halál között. Diagnózis: egy nagyon súlyos fertőzés: Coli sepsis. Megmentették – hála mindenkinek, aki segített! – 4 hetesen, tökéletesen egészségesen mentünk haza (ami a testieket illeti.) Közben végig vele voltam, szoptattam és rengeteget tanultam, tapasztaltam. A kórházi rendnek megfelelően szigorúan 3 óránként szoptattam, utána kanállal női tejet kapott és fejtem. Fejés közben gyakorlatilag soha nem jött egy csepp sem. Menetrend 3 óránként: mérés, 60 perc szopi, mérés, kanalazás, mérés, 30 perc fejés. Utána pisilni volt csak időm és kezdődött elölről az egész. A mérések eredményét fennhangon diktáltam a nővér tolla alá. Ilyesmi számsor volt a saját tejem 3 óránként: 20g, 10g, 5g, 10g, 0g, 0g, 5g, 0g. Az elkeseredettségem nőttön nőtt.

Otthon tartottam a kórházi rendet, amibe beleszoktunk: tápszert kanalaztam 60 perc szopi és 30 perc fejés között. Közben persze minden tejszaporító trükköt megpróbáltam, ami csak a fülembe jutott. Ezt a menetrendet – hála támogató anyukámnak és férjemnek! – a baba 1,5 hónapos koráig bírtam. Ekkor egy reggel kiborultam. Férjem látva, hogy milyen állapotban vagyok, azt mondta, szerinte ez ennyit nem ér. Hagyjam abba a szoptatást, legyen tápszer, cumisüveg. Meglepett az ötlet, addig ez eszembe sem jutott. Végiggondoltam, milyen lenne úgy az életünk és sírhatnékom támadt. Azt válaszoltam, értse meg, akkor én nem érezném anyának magam, ha nem szoptathatnék. Én ezt nem hagyom abba! Akkor – mondta – vegyünk szoptanítot! Már hallottunk róla korábban, de nem láttuk tisztán, hogy ez lesz a megoldás. Azonnal elmentünk, vettünk egyet (hála apukámnak, hogy azonnal rendelkezésemre állt és elvitt!). A délelőtti szopi már otthon ért, szoptaníttal. Betöltöttem, felkötöttem, felragasztottam. Először csak úgy szopi, majd adtam a csövet is a szájába. Az eredmény lenyűgöző volt! Megdöbbentem! Ez ilyen????!!!!! A babám nyelt, nyelt, nyelt a cicimen és a végén jóllakott! És elégedett volt! Az én mellemen! Semmihez nem fogható boldogság volt ez nekem! Meglegyintett a harmónia érzése, amire annyira vágytam. És nem kellett utána se kanalazni, se fejni, mert így minden megvolt egyben! Még egy hét múlva is hiányérzetem volt és tengtem-lengtem a lakásban, hogy valamit biztos elfelejtettem, nem lehet, hogy ennyire semmi dolgom...
Hatalmasat változott a szoptaníttal az életünk.

Kisbaba rajza

A szoptanítot a fiam 1,5 éves koráig használtuk, a végén már csak reggel és este; 1 éves koráig tápszerrel töltve utána tehéntejjel. 1,5 éves korában már a pocakomban volt a lányom. Addig meggyőződésem volt, hogy fiammal a szoptatás azért nem sikerült, mert az elején elrontottam a dolgokat. A történteket teljes mértékben a saját kudarcomnak éltem meg. Nagyon szerettem volna második gyermekemet sikeresen szoptatni. Nem tudtam elképzelni, mit csináljak a szülés után két gyerekkel úgy, hogy az egyik szoptanítos...

Láttam, hogy valamit változtatni kéne, de tanácstalan voltam, mit és hogyan. Felhívtam végre Martinovichné Debulay Biancát. Elmeséltem neki a történetünket, a helyzetet, amiben voltam. Feltett néhány kérdést, majd azt mondta, szerinte tejmirigyelégtelenségem* van. Elmondta, ez azt jelenti, hogy hiányoznak a tejmirigyeim. Két-három hétig folyamatosan estek le a kövek a szívemről és sóhajtoztam a megkönnyebbüléstől. Hatalmas felszabadulás volt nekem, hogy valaki kimondta, amit én a kezdetektől éreztem: üresek a melleim, esélyem sincs tejet termelni. Éreztem, de bárhol olvastam utána, mindenhol ezzel ellentétes információhoz jutottam, így magamtól elvetettem ezt a lehetőséget. Az is hozzájárult a megkönnyebbülésemhez, hogy rájöttem: a szoptaníttal a számunkra lehető legjobb megoldást találtuk meg annak ellenére, hogy a problémát nem láttuk tisztán.

Bianca útmutatását követve a fiamtól fokozatosan elvettem a szoptanítot, de a cicit meghagytam. Ez is nagyon nagy felszabadulás volt. Egyrészt megszabadulni a szoptanítmosogatástól, másrészt csak úgy szoptatni, segédeszköz nélkül. Akkor kezdtem igény szerint szoptatni a fiamat: amikor kért, adtam. Szabadok voltunk és boldogok. Bianca azt jósolta, hogy a fiam nem fog kitartani a cici mellett szoptanít nélkül. Nem így volt. Boldogan, kitartóan cicizett még hónapokig. Engem kezdett egyre jobban zavarni a szopizás, végül tarthatatlanná vált a helyzet, annyira kellemetlen volt nekem és 19 hónapos korában elválasztottam. Az elválasztás egyik pillanatról a másikra, teljesen simán ment, a cicizéseket más gyöngédségekkel pótolva. 5,5 hónappal később megszületett a lányom, tökéletesen háborítatlanul, otthon.

a szoptaníttal szopó újszülött képe Előre tudtam, hogy nem lesz tejem, bár nyitott voltam a lehetőségre, a csodára, hogy esetleg mégis lesz. Nagy lelki vívódások és információgyűjtés után (köszönet Sződy Juditnak!) úgy döntöttem, a szoptanítba anyatejet fogok tölteni. Szüléskor 12 liter női tej volt a mélyhűtőben. Mindent megtettem, amit tudtam, hogy a lehető legtöbb legyen a saját tejem: az első 3 napon nem adtam szoptanítot, csak natúr cicit és folyamatosan mellen volt a babám, éjjel-nappal. A dúlám (hála érte!) kijárt hozzám az első napokban, mert szükségem volt szakértő támaszra, hogy merjem „éheztetni” a babámat. Betöltött 3 naposan megéreztem az enyhe acetonszagot a lehelletében, ekkor vetettem be először a szoptanítot – ez volt nálunk a tejbelövellés. Két hónapig minden szoptanítos szopi előtt és után mértem.

Most a lányom 2 éves. Születésétől máig igény szerint szopik. Fél évig csak szopott és csak női tejet kapott (hála minden tejadó anyukának érte!). Kb. 7 hónapos korától volt olyan szoptatás, hogy a szoptanítban anyatej volt és volt olyan, amikor rizs- vagy kölesnyák, később rizstej és mandulatej keveréke (tápszert nem akartam adni), egy éves kora felett tehéntej. Szoptanítban női tejet kb. 14 hónapos koráig kapott. Szoptanítot 1,5 éves koráig használtunk, azóta csak natúr cicit kap.

Tejmirigyelégtelenségemet ultrahanggal nem vizsgálták. Utólag hozzáértő nőgyógyász tapintás alapján pontosan megmutatta, hol van az a kevés tejmirigyem, ami van és működik, és honnan hiányzik. Nagyon nagy segítség volt nekem ezen az úton az a biztatás és megerősítés, amit férjemtől, anyukámtól, egy székesfehérvári védőnőtől, akivel csak telefonon beszéltem, Geréb Ágitól és Velkei Évától kaptam. Köszönöm!

Mit kap egy baba, ha szopik?

Annyira kevés tejem van, hogy szinte nincs. Ezt ma már technikai problémának tekintem, amit ha megoldok, a gyermekeim megkaphatnak majdnem mindent, amit megkapnának, ha lenne tejem, sőt kapnak egy kis pluszt is ahhoz képest. Amikor szoptatok, el kell döntenem, hogy miért teszem: azért, hogy a babám jóllakjon (szoptanítos szoptatás), vagy egyéb célból (natúr cici). Utólag végiggondoltuk és megbecsültük, hogy lányom a szopizással töltött idejének hány százalékát töltötte evéssel. A most következő számok tehát becslések. 3-6 hetes korban a szopizás 40%-a volt evés: nagyon sok szopizás, gyakori, hosszabb etetések voltak jellemzőek. 3-6 hónapos korban a szopizás 60%-a volt evés: az evéssel töltött idő az újszülött korhoz képest csökkent, az összes szopizással töltött idő még többet csökkent. 8 hónapos korban a szopizás 30%-a volt evés: a pépes és darabos táplálék szerepe már jelentős volt, de a cumizás töretlen. 1,5 éves kortól csak natúr cicit kapott, ekkor hagytam el a szoptanítot. A kiemelt százalékértékek között folyamatos átmeneteket képzelek el. Ha meg kellene becsülnöm, hogy lányom 2 éves koráig az összes szopizással töltött idejének hány százalékát töltötte evéssel is, kb. 25%-ot mondanék. Ismert dolog, hogy a babáknak komfortszopira van szükségük, de ezekből a számokból az látszik, hogy a komfortszopi időszükséglete az evéssel töltött idő többszöröse. Meggyőződésem, hogy a komfortszopi nagy időszükséglete arányos a jelentőségével.

Valamennyi tejem nekem is van. Egyszer mértem 24h alatt 205 g-ot, ez az egyéni csúcsom. Az ez után következő legtöbb mért tejem 24h alatt 170 g, de ez még mindig kiemelkedő mennyiségnek számít. Amit többször is sikerült mérnem és soknak számít nálam 24h alatt, az olyan 150 g, tehát 1,5dl körüli mennyiség. Ennek a kevés tejnek én nagyon örülök, mert tudom, hogy ezzel valamennyire én is megadom a gyerekemnek a „naprakész” táplálékot. Van egy olyan sejtésem vagy reményem (nem tudok erről semmi objektív adatot, csak bízom a természet bölcsességében), hogy az én kevesebb tejemben, arányában, pl. több immunanyag van. Amikor betegeskedős időszak van, én hálát szoktam érezni, hogy tudok szoptatni, és bár jóllakni nem tud a babám a tejemmel, az egészségéhez azért hozzájárul.

Mint ahogy hozzájárul az a tej is, amit a szoptanítból szívószálaz ki a babám.

A plusz, amit én adhattam a lányomnak ezzel a táplálási móddal, az az a szeretet, ami sugárzott azokból a többnyire lefagyasztott anyatejadagokból, amit sok-sok helyről kaptunk. Tartottuk és tartjuk a kapcsolatot a tejtestvérekkel. Több anyuka beszámolt róla, mennyit gazdagította az életét, hogy adhatta a tejét a lányomnak. Volt, akinek a mélyhűtőjén ott volt a lányom képe. Mélyen meghatódtam, amikor ezt megláttam. Semmihez nem fogható élmény volt nekem elfogadni az anyatejet. Azt éreztem, többet kapunk, mint „egyszerűen” tejet. Amikor nagy lesz a lányom, át tudok adni neki egy listát: ők a tejtestvéreid. A lista persze nem teljes, sok tejtesót nem ismertünk.

Azt gondolom, hogy a szoptatással rengeteget adunk a gyerekünknek. És nem tudjuk, nem is tudhatjuk, hogy miket. Úgy érzem, hogy nem is kell ezt pontosan tudni – egyszerűen szoptatni kell, és megtörténik.

Technikai részletek

Tejmirigyelégtelenség

Nálam a tejmirigyelégtelenég tünetei a következők. Melleim nem reagáltak a várandósságra: nem voltak egyáltalán érzékenyek, nem nőttek semennyit. Érdekes, hogy első várandósságom legvégén jött egy kis előtej a melleimből – emlékszem, hogy örültem neki! Nem volt tejbelövellésem és nem éreztem soha semmit a szoptatáskor sem, tehát nincs tejleadó reflex. Bianca azt mondta, van összefüggés a tejmirigyelégtelenség és a melleim alakja (kúpos) valamint aszimmetriája között.

Meg tudom erősíteni azokat a híreszteléseket, hogy a mell alakja nem a szoptatástól, hanem a várandósságtól és a szüléstől, tehát pusztán a felszaporodó mirigyállománytól változik. Sokat szoptattam, szoptatok, csak éppen tejem nincs, a melleim pedig pontosan úgy néznek ki, mint tizennyolc éves koromban. A szoptatás egyáltalán nem látszik rajtuk.

Kiruccanás szoptaníttal

Amikor már rutinom volt a szoptanítos szoptatásban, természetesnek vettem, hogy nem maradok ki semmiből csak azért, mert én így szoptatok. Azt hiszem, sokkal egyszerűbb kiruccanni szoptaníttal, mint sokan gondolnák – főleg, ha (pasztörizálatlan) anyatej van a kulacsban.

SNS-sel szoptató anya rajza Az anyatej ugyanis ha tisztán van lefejve és élő immunanyagok vannak benne, jól eláll. Mindig tisztáztam a tejadó anyukákkal, hogy hogyan kezelik a tejet. Meggyőződtem róla, hogy összegyűjtés után hűtőben tárolják és 24 órán belül mélyhűtik. Kértem őket, hogy ha mégis többet töltene a tej a hűtőben mélyhűtés előtt, ezt írják rá a csomagolásra. Mindez nem okozott problémát nekik, készséggel vigyáztak a tej frissességére. Sződy Judittól tanultam, hogy ha ilyen minőségű a tej és nincs nagy kánikula, akkor hűtőn kívül is eláll órákig. Ebben az információban megbíztam és nem is kellett csalódnom. Mivel a lányom igény szerint szopott és nem is a rendszerességéről volt híres babakorában, bárhova mentem (akár csak a játszótérre vagy sétálni), zsebre vágtam egy megtöltött szoptanítot. Ha megéhezett, kaptam-fogtam magamat és a kulacsot, és megszoptattam, bárhol is voltam. Ha egész napra mentem valahova, csak annyi volt a nehézségem, hogy több cókmókot kellett cipelnem. Teleraktam a szoptanítot és cumisüvegben vagy cseppmentesen záródó pohárban vittem a többi tejet. Ha kifogyott a kulacs, utántöltöttem. Útközben nem bajlódtam mosogatással, hiszen ugyanolyan tejjel töltöttem fel a kulacsot, amilyen kifogyott belőle.

Azt vettem észre, hogy a babáim nem kényesek a tej hőmérsékletére. Talán mert a kezdetektől nem csak testmeleg, hanem változó hőmérsékletű tejet kaptak, nem okozott gondot akár a szobahőmérsékletű tej elfogadása sem. Indulás előtt megmelegítettem a tejet pont jó melegre, aztán evésig kihűlt, amennyire kihűlt. Varrtam vékony bőrből a szoptanítnak egy kis, gyapjúval bélelt tokot. Ebben szállítottam a kabátom mélyén, ha hideg volt az idő, hogy szobahőmérsékletűnél jobban ne hűljön ki a tej.

Mindennapi boldogulás SNS-sel

Azt gondolom, hogy a konkrét technikai részletek az SNS-készülék használatáról, a tej beszerzéséről, tejfagyasztásról, tejolvasztásról, tejtárolásról, stb. talán keveseket érintenek. Ezért ezekről a témákról nem szeretnék részletesen szólni. Annak azonban, akit érint, felbecsülhetetlenül értékes lehet az a rengeteg gyakorlati információ, amit az évek során gyűjtöttem. Szívesen adok gyakorlati kérdésekben (is) felvilágosítást azoknak, akiket ez a kérdéskör bővebben érdekel.

Ónodi Ágnes

*A tejmirigyelégtelenség rendkívül ritka állapot, így csak nagyon kevés esetben oka az elégtelen tejtermelésnek. Amennyiben Ön úgy gondolja, hogy kevés a teje, feltétlenül keressen meg egy képzett szoptatási tanácsadót, aki el tudja dönteni, hogy milyen ok áll a háttérben. Az anyatej mennyisége az esetek döntő többségében sikeresen növelhető. - A szerk.

HírLLLevél: 

témák: