Hogyan sikerült visszatérni a szoptatáshoz?
Kisfiam, Benedek május 15-én született a 37. terhességi héten 2550 g-mal. Természetes volt számomra, hogy a kisfiamat csak szoptatni
fogom, mivel már van egy 7 éves lányom, akit minden gond nélkül szoptattam. Egyáltalán nem gondoltam arra, hogy esetleg minden másképp alakulhat.
A koraszülés ellenére minden rendben volt, a kórházból az ötödik napon hazajöttünk. A szoptatás is gond nélkül működött 2 hétig. Aztán a harmadik héten Beni besárgult, ami legyengítette őt annyira, hogy nem bírt rendesen szopizni, és nem gyarapodott a súlya. Ennek az lett az eredménye, hogy 4 hetes korában kórházba kerültünk, ahol infúzióval kezelték. Már az első napon elkezdtem fejni a tejemet, amit aztán cumisüvegből ivott a kisfiam. Persze amint erősödött mindig több tejre volt szüksége. Ekkor kaptam meg Rózsa Ibolya telefonszámát, és azonnal hozzá fordultam segítségért, hogy megtudjam, hogyan tudom megnövelni az anyatej mennyiségét. Rengeteg segítséget és lelki támogatást kaptam tőle. A sok kitartó fejéssel sikerült elérnem, hogy a 10 napos kórházi tartózkodás alatt csupán háromszor kellett a kisfiamnak tápszert adni.
A cumisüveg használata azonban cumizavarhoz vezetett a kisfiamnál. Mindig kevesebbet akart szopizni. Így hát továbbra is fejtem hazaérkezésünk után is. Otthon aztán Ibolya tanácsára megpróbáltam a kiskanállal való etetést, ami délelőtt még működött, de délután már nem, ugyanis a kisbabám nem akart egy kanállal sem lenyelni. Attól való félelmemben, hogy újra legyengül, visszatértünk a cumisüveghez. Egyre kevesebbszer fogadta el a mellemet, pedig minden étkezés előtt megpróbáltam. Lassan kezdtem elveszíteni a reményt, hogy még valaha visszatérünk a szopizáshoz. Fejtem kitartóan, így az anyatej mindig több és több lett, Beni kéthónapos korára több mint 700 ml-t fejtem le, az ő napi szükséglete pedig 620-650 ml volt. A súlya is szépen gyarapodott, már 3970 g volt.
Beni már több mint 2 hónapos volt, mire elmúlt a sárgasága. Ekkor döntöttem el, hogy még egyszer megpróbálom visszaszoktatni a mellre. Ekkor már 10 napja egyáltalán nem fogadta el a mellemet.
Azzal kezdtem, hogy az arcát a mellemhez húzva etettem őt a cumisüvegből. A játékcumi használatát a minimumra csökkentettem, ami elég nehéz volt, mert a fejések alatt nem tudtam őt hogyan megnyugtatni, és ilyenkor sokat sírt. Közben kitartóan próbáltam mellre tenni minden evés után és evések között is, sikertelenül. Kb. 5 nap után fogadta el először a mellemet nyugtató cumizásnak használva. Ekkor teljesen elhagytuk a játékcumit, és amikor nyugtalan volt mindig a mellemre tettem. Két nap után kezdte rendesen szopizni is, de mindig csak az előtejet, ilyenkor mindig váltottam mellet kétszer-háromszor is. Napközben minden órában mellre tettem, nem tudtam mennyit szív, ezért ha a szopizás ellenére sírt, megetettem őt cumisüvegből is. A fejések számát is csökkentettem, mindig csak azután fejtem, amikor etettem üvegből, kb. négyszer-ötször naponta. A kisfiam mindig kevesebb mennyiséget szívott ki az üvegből. Ez tartott kb. 2 hétig, minden nappal előbbre jutottunk, mindig többet szopizott, augusztus 2-tól pedig éjjel már csak szopizott, igaz volt, hogy négyszer-ötször is. Napközben még mindig kapott háromszor-négyszer anyatejet cumisüvegből, de egyre több maradt az üvegben.
Közben persze hetente kétszer mértem a súlyát, hogy megfelelően hízik e. A súlygyarapodása 220 g volt hetente. Aztán augusztus 6-án jött egy krízisnapunk, egész nap szinte alig akart szopizni. Teljesen összetörtem és kétségbeesésemben újra Rózsa Ibolyához fordultam, aki, mint előtte
mindig, most is bátorított, hogy ne adjam fel, próbálkozzam tovább. Igaza volt, mert 2 nap múlva sikerült teljesen elhagyni a cumisüveget, ekkora tanulta meg a kisfiam teljesen kiüríteni a mellemet, mégpedig hónaljtartásból.
Leírhatatlanul boldog voltam! A kisfiam szinte egész nap szopizott és igazi kiegyensúlyozott, nyugodt baba lett, a súlygyarapodása pedig ezután 300 g volt hetente. 4 hónapos korára a súlya már 5950 g volt. (Érdekességként: amikor csak cumisüvegből kapta az anyatejet a súlygyarapodása 200-220 g volt hetente.)
Ezúton szeretnék köszönetet mondani Rózsa Ibolyának a sok praktikus tanácsáért, és a lelki támogatásáért, az ő segítsége nélkül a kisfiam most biztosan nem szopizna. Nem utolsó sorban pedig szeretném megköszönni férjemnek és a családomnak, hogy végig mellettem álltak és támogattak ebben a nehéz időszakban.
Szabó Monika, Szlovákia
Minden kedves Olvasónknak kellemes karácsonyi ünnepeket és
boldog új évet kívánunk!
