Szülés és szoptatás más népeknél

India

A várandósság alatt a nők nagy figyelmet fordítanak arra, hogy csupa szép és kelle­mes dologgal vegyék körül magukat. Ezért aztán nemes, bátor és jó hősökről szóló történeteket olvasnak, szép képeket akaszta­nak ki otthonukba és a fiatalasszony olyan jókedvűen és boldogan tölti a várandósság idejét, amennyire csak tőle telik.
Főleg vidéken szülnek az asszonyok ottho­nukban, bábával. Miután világra jön a cse­csemő, megfürdetik és megszoptatják. Egé­szen a kisgyermekkor végéig naponta masz­szírozzák is.

A fiatalasszony anyósa vagy édesanyja több hétig segít a háztartásban azért, hogy az anya minden idejét a kicsinek és a szopta­tásnak szentelhesse. Ezáltal magabiztos lesz a babával kapcsolatos minden tennivalóban.

Törökország

Egy muzulmán asszonynak bizony komoly gondot okoz az orvos jelenlétében zajló szülés. Erkölcsi érzéke erősen tiltakozik az ellen, hogy egy férfi jelenlétében lecsupaszít­sa testét. Ennek ellenére egyre inkább gya­korlattá válik, hogy a szülésnél férfi segéd­kezzen. Csak a falvakban szülnek még mindig bába közreműködésével.
A gyermekeket hosszasan szoptatják, általá­ban egy-két éves korukig. Az igény szerinti szoptatás teljesen általános, így a szoptatást egyúttal az újabb terhességtől való védeke­zésnek tekintik. A török asszonyok hisznek abban, hogy a szoptatás egyúttal erősíti a kötődést és kapcsolatuk is szorosabbá válik általa.

Korea

Korában úgy vélik, hogy a szülés körülmé­nyei meghatározóak a gyermek későbbi fejlődése szempontjából. Mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a légkör és a környe­zet kedvező legyen: kellemes a szoba hő­mérséklete, az anya pedig megőrzi nyugal­mát és lazítani próbál. A család kerülni igyek­szik minden vitát és odafigyelnek a megfelelő táplálkozásra is.
Hagyományosan a nagyanya segédkezik a szülésnél, mely szalmára terített lenvászon lepedőn folyik le.
A modern Korában azonban egyre több nő szeretné képzett bába segédletével vagy épp kórházban világra hozni gyermekét.
Az újszülöttet a meconium távozása után szoptatja meg először édesanyja, ami bizony sokszor csak a harmadik napon történik meg. Az ezalatt termelődő kolosztrumot ki­öntik.
A szoptatás ideje alatt az édesanya minden idejét a gyermekének szenteli, így aztán nagyon szorossá válik kettejük kapcsolata. A csecsemőt nem etetik, ha mérges, vagy izgatott.
Hét éves korig elfogadott dolog a szoptatás, hat hónapos kortól rizst, zabkását, vagy levest adnak kiegészítésül.

Magyarország (avagy így látnak minket Ausztriában)

Szinte minden csecsemő kórházban jön világra. Mikor elhagyják a klinikát, még min­degyiküket szoptatja az édesanyja. Elfogadott dolog a szoptatás.
Otthon aztán jönnek a nehézségek, amiknek a megoldására az édesanyák csak kevés segítséget kapnak. Ideálisnak a kilenc hóna­pig tartó szoptatást tartják, ami azonban csak a gyerekek 18%-ánál valósul meg. Ha valaki ennél tovább szoptat, azt a környezet jócskán kirívónak tartja („Hogyhogy? ...még van tejed?„), és a nehéz elválasztással ijesztgeti.
A nők gyakran egy évvel a szülés után visszatérnek a munkahelyükre.

Ruanda

„Tubahaye impundo mimwonkwe”

Ruandában így kívánnak egy frissen szült édesanyának minden jót és sikeres szoptatást.

Pápua Új-Guinea

A Susu Mams egy fajta állami La Leche Liga Pápua Új-Guineán.

A szervezet 30 évvel ezelőtt alakult egy buszon, merthogy éppen úton voltak a munkatársak, hogy válaszoljanak a fiatal anyukáknak anyasággal és a szoptatással kapcsolatos kérdéseikre.

Hála a szigorú paraszti hagyományoknak a szoptatás teljesen általános. A cumisüveg és cumi recept nélkül illegális. Az édesanyákat törvény védi a reklámoktól és az anyatej mesterséges elapasztásától.

…és az elválasztásról

Ausztriában nagyon eltérő, hogy meddig szoptatnak az anyukák. Gyakran csak 3 vagy 6 hétig, 3 hónapig, esetleg egészen kisgyermekkorig. A tejapasztó hatású gyógy­szerek használatától a természetes elválasz­tódásig (amikor egyre kevesebbet szopik a kicsi) sok mindent megfigyelhetünk.

Egyes országokban feltűnő, hogy a szopta­tás ugyan hosszan tart és valóban szeretet­teljes, az elválasztás mégis gyakran hirtelen, sőt kifejezetten erőszakosan következik be.

Nagyon gyakran az újabb terhesség az oka annak, hogy a mellet megvonják a kicsitől. Ráadásul az idősebb testvért épp ekkor köl­töztetik ki a szülői ágyból, s ily módon anyja elutasításával is szembesülnie kell.

Egy indián törzsben, ahol hat hónapig szop­tatnak, az édesanyát egy időre elküldik, s a csecsemőről ezalatt rokonai gondoskodnak.

Olykor az elválasztást azzal is siettetik, hogy a mellbimbót korommal, vagy éppen csípős szerekkel kenik be.

Azt nem kell ecsetelnünk, hogy az ilyen „leszoktatás” milyen traumát is okoz a kisdednek.

Fordította: Csörgőné Polgár Andrea
Forrás: Infobrief, LLL Österreich

HírLLLevél: 

témák: