India
A várandósság alatt a nők nagy figyelmet fordítanak arra, hogy csupa szép és kellemes dologgal vegyék körül magukat. Ezért aztán nemes, bátor és jó hősökről szóló történeteket olvasnak, szép képeket akasztanak ki otthonukba és a fiatalasszony olyan jókedvűen és boldogan tölti a várandósság idejét, amennyire csak tőle telik.
Főleg vidéken szülnek az asszonyok otthonukban, bábával. Miután világra jön a csecsemő, megfürdetik és megszoptatják. Egészen a kisgyermekkor végéig naponta maszszírozzák is.
A fiatalasszony anyósa vagy édesanyja több hétig segít a háztartásban azért, hogy az anya minden idejét a kicsinek és a szoptatásnak szentelhesse. Ezáltal magabiztos lesz a babával kapcsolatos minden tennivalóban.
Törökország
Egy muzulmán asszonynak bizony komoly gondot okoz az orvos jelenlétében zajló szülés. Erkölcsi érzéke erősen tiltakozik az ellen, hogy egy férfi jelenlétében lecsupaszítsa testét. Ennek ellenére egyre inkább gyakorlattá válik, hogy a szülésnél férfi segédkezzen. Csak a falvakban szülnek még mindig bába közreműködésével.
A gyermekeket hosszasan szoptatják, általában egy-két éves korukig. Az igény szerinti szoptatás teljesen általános, így a szoptatást egyúttal az újabb terhességtől való védekezésnek tekintik. A török asszonyok hisznek abban, hogy a szoptatás egyúttal erősíti a kötődést és kapcsolatuk is szorosabbá válik általa.
Korea
Korában úgy vélik, hogy a szülés körülményei meghatározóak a gyermek későbbi fejlődése szempontjából. Mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a légkör és a környezet kedvező legyen: kellemes a szoba hőmérséklete, az anya pedig megőrzi nyugalmát és lazítani próbál. A család kerülni igyekszik minden vitát és odafigyelnek a megfelelő táplálkozásra is.
Hagyományosan a nagyanya segédkezik a szülésnél, mely szalmára terített lenvászon lepedőn folyik le.
A modern Korában azonban egyre több nő szeretné képzett bába segédletével vagy épp kórházban világra hozni gyermekét.
Az újszülöttet a meconium távozása után szoptatja meg először édesanyja, ami bizony sokszor csak a harmadik napon történik meg. Az ezalatt termelődő kolosztrumot kiöntik.
A szoptatás ideje alatt az édesanya minden idejét a gyermekének szenteli, így aztán nagyon szorossá válik kettejük kapcsolata. A csecsemőt nem etetik, ha mérges, vagy izgatott.
Hét éves korig elfogadott dolog a szoptatás, hat hónapos kortól rizst, zabkását, vagy levest adnak kiegészítésül.
Magyarország (avagy így látnak minket Ausztriában)
Szinte minden csecsemő kórházban jön világra. Mikor elhagyják a klinikát, még mindegyiküket szoptatja az édesanyja. Elfogadott dolog a szoptatás.
Otthon aztán jönnek a nehézségek, amiknek a megoldására az édesanyák csak kevés segítséget kapnak. Ideálisnak a kilenc hónapig tartó szoptatást tartják, ami azonban csak a gyerekek 18%-ánál valósul meg. Ha valaki ennél tovább szoptat, azt a környezet jócskán kirívónak tartja („Hogyhogy? ...még van tejed?„), és a nehéz elválasztással ijesztgeti.
A nők gyakran egy évvel a szülés után visszatérnek a munkahelyükre.
Ruanda
„Tubahaye impundo mimwonkwe”
Ruandában így kívánnak egy frissen szült édesanyának minden jót és sikeres szoptatást.
Pápua Új-Guinea
A Susu Mams egy fajta állami La Leche Liga Pápua Új-Guineán.
A szervezet 30 évvel ezelőtt alakult egy buszon, merthogy éppen úton voltak a munkatársak, hogy válaszoljanak a fiatal anyukáknak anyasággal és a szoptatással kapcsolatos kérdéseikre.
Hála a szigorú paraszti hagyományoknak a szoptatás teljesen általános. A cumisüveg és cumi recept nélkül illegális. Az édesanyákat törvény védi a reklámoktól és az anyatej mesterséges elapasztásától.
…és az elválasztásról
Ausztriában nagyon eltérő, hogy meddig szoptatnak az anyukák. Gyakran csak 3 vagy 6 hétig, 3 hónapig, esetleg egészen kisgyermekkorig. A tejapasztó hatású gyógyszerek használatától a természetes elválasztódásig (amikor egyre kevesebbet szopik a kicsi) sok mindent megfigyelhetünk.
Egyes országokban feltűnő, hogy a szoptatás ugyan hosszan tart és valóban szeretetteljes, az elválasztás mégis gyakran hirtelen, sőt kifejezetten erőszakosan következik be.
Nagyon gyakran az újabb terhesség az oka annak, hogy a mellet megvonják a kicsitől. Ráadásul az idősebb testvért épp ekkor költöztetik ki a szülői ágyból, s ily módon anyja elutasításával is szembesülnie kell.
Egy indián törzsben, ahol hat hónapig szoptatnak, az édesanyát egy időre elküldik, s a csecsemőről ezalatt rokonai gondoskodnak.
Olykor az elválasztást azzal is siettetik, hogy a mellbimbót korommal, vagy éppen csípős szerekkel kenik be.
Azt nem kell ecsetelnünk, hogy az ilyen „leszoktatás” milyen traumát is okoz a kisdednek.
Fordította: Csörgőné Polgár Andrea
Forrás: Infobrief, LLL Österreich