Szopási sztrájk

Mi a teendő szopási sztrájk esetén?

Mi lehet a baj olyankor, ha a kisbaba hónapokig jól szopik, aztán egyik pillanatról a másikra nem kell neki az anyamell? Talán az anyatejjel van valami gond? Vagy a baba beteg? Esetleg végleg abba akarja hagyni a szopást?

Ha egy kisbaba nem akar szopni, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy el akarja választani magát. Ha olyan egy év alatti gyermekről van szó, aki még nem sok szilárd ételt kapott, illetőleg pohárból sem iszik még, valószínűtlen, hogy végleg abba akarná hagyni a szopást. Sokkal nagyobb az esélye, hogy szopási sztrájkkal állunk szemben.

Kisbabánk a szopási sztrájkkal próbálja tudatni velünk, hogy valami baj van, azaz valamilyen változásra, problémára szeretné felhívni a figyelmünket. A szopási sztrájk néha hirtelen veszi kezdetét, máskor fokozatosan alakul ki. Ez mégsem jelenti azt, hogy fel kell ene hagynunk a kicsi szoptatásával. Ha megpróbáljuk rávenni gyermekünket, hogy újra szopjon, a sztrájk rendszerint 2-4 napig tart, bár néha ennél tovább is elhúzódhat. Ha kellően türelmesek és állhatatosak vagyunk, szinte minden esetben rávehetjük babánkat, hogy újra szopjon, és így tovább részesülhet az anyatej nyújtotta előnyökből.

Mi okozhatja a szopási sztrájkot?

A szopási sztrájk oka néha teljesen egyértelmű, de előfordulhat, hogy az anya sosem tudja meg, mi is váltotta ki ezt a viselkedést a babánál. Leggyakoribb okai a következők lehetnek:

  • fájdalom a szájüregben fogzás, sérülés, herpesz, vírusos aftózis vagy valamilyen gombás fertőzés (pl. szájpenész) miatt,
  • fülgyulladás, mely nyomásérzést vagy fájdalmat okoz a babának szopás, nyelés közben,
  • a szoptatási testhelyzetben a babának valami fájdalmat okoz, például oltás helye vagy sérülés,
  • a baba megfázott vagy bedugult az orra, ezért szopás közben nem kap rendesen levegőt,
  • a baba túl sokszor kapott cumit, cumisüveget vagy gyakran szopja a hüvelykujját, és ez a tejmennyiség csökkenését eredményezte,
  • gyakran félbe kell szakítani a szoptatást valami miatt, vagy szoptatás közben gyakran elvonja valami a baba figyelmét,
  • a baba szokatlanul hosszú ideig volt külön édesanyjától.

Az anya bizonyos cselekedetei, reakciói is okozhatják azt, hogy a baba nem akar szopni:

  • az anya túl erősen reagál arra, ha a baba megharapja a mellét,
  • a napi rutin jelentősen megváltozik (pl. utazás, költözés),
  • az anya korlátozza a szopások gyakoriságát, vagy nagyon szigorúan meghatározza, milyen időközönként szophat a kicsi,
  • szoptatás közben az anya nagyon hangosan beszél vagy veszekszik a család többi tagjával,
  • az anya túlságosan izgatott, vagy annyi otthon a dolga, idegeskednivalója, hogy folyton feszült, stresszel,
  • többször sírni hagyja kisbabáját, vagy halogatja a szoptatást, mikor a kicsi szopni akar.

A Guamban élő Becki Hallowell hathónapos kisfia, Todd is abbahagyta a szopást, és a „sztrájk” hatodik napján az anya rájött, mi a baj: "A sztrájk összes szokásos oka jelentkezett nálunk, sőt halmozottan. Az egész család náthával küszködött (Todd a leginkább), valamennyien kimerültek voltunk. Ráadásul olyan új helyzet adódott, hogy a szokásosnál is nagyobb stressznek voltunk kitéve: Todd nagyszülei, akiket egy éve nem láttunk, látogatóban jártak nálunk, és az ittlétük alatt Todd nagyapját kórházba kellett vinni. Toddnak jöttek a fogai, megharapott és én nagyon érzékenyen reagáltam."

A szopási sztrájknak még a következő okai lehetnek, bár ezek ritkábban fordulnak elő:

  • érzékenység az anya vagy a kisbaba által fogyasztott valamilyen ételre vagy gyógyszerre (ez lehet vitamin, ásványi anyagokat tartalmazó táplálékkiegészítő, fluortabletta, tejtermék, koffein is);
  • a mellbimbó kezelésére használt krém vagy gyógykenőcs;
  • az anyatej ízének - mellgyulladás vagy az anya étkezési szokásainak változása miatti - megváltozása,
  • de a kisbaba sztrájkkal reagálhat az anya által használt valamilyen új termékre (szappan, dezodor, sampon, a ruha mosásához használt mosópor vagy öblítő).

Az Iowa állambeli Carol Strait kénytelen volt "detektívesdit" játszani, hogy kiderítse, mi okozza két és fél hónapos kislányánál a szopási sztrájkot. "Az első nyom az volt, hogy a kisbabám, Christie mindig nyűgösebb volt, és nem akart szopni, ha elmentünk otthonról. Ilyenkor ugyanis lezuhanyoztam és dezodort használtam. Azt nem tudom, hogy a permet mely összetevőire volt érzékeny, de egyszerűen megoldottam a problémát úgy, hogy inkább golyós dezodort használtam."

Természetesen nem mindegyik kisbaba reagál úgy a felsorolt helyzetekre, hogy abbahagyja a szopást. Egyes babák érzékenyebbek másoknál, és ugyanarra a dologra különbözőképpen reagálhatnak. Előfordulhat, hogy az egyik fülgyulladásos baba ugyanúgy szopik tovább, míg a másik nyűgös lesz, ha mellre veszik, a harmadik pedig teljesen abbahagyja a szopást.
Előfordul, hogy több, egymástól független ok is közrejátszik abban, hogy a kisbaba elutasítja a szopást. Levente szépen szopó, jól gyarapodó, nyolchónapos baba volt, ám az anyatejen kívül mást nem fogadott el. A védőnő úgy gondolta, hogy ha nem erőltetik az evést, akkor nem fog jól fejlődni, nem fog elég tápanyaghoz jutni. A megrémült édesanya ettől kezdve a déli szopás helyett erőszakkal tuszkolta babája szájába a pépeket, ha Levente a pólóját húzogatta, rákiabált és ellökte a kis kezét. A harc az evés körül mindennapossá vált. Nemsokára Leventének középfülgyulladása lett és elutasította a szopást. Édesanyja nagy bánatára többé semmilyen módszerrel nem lehetett rávenni a szopizásra, csak enni volt hajlandó.

Emma szívbeteg baba, kamrai sövényhiánya van, ezt születése óta tudták róla. Szopni szopott ugyan, de nagyon lassan gyarapodott. Ez nem meglepő egy szívbeteg babánál, hiszen szervezete nem tud megfelelő hatásfokon működni a friss és az elhasznált vér keveredése miatt. A gyermekorvos azonban rábeszélte az anyukát a tápszeres pótlásra. Az édesanya felhívott egy laktációs szaktanácsadót, aki elmondta, hogy sokkal fontosabb az anyatej egy ilyen baba számára, hiszen ez a legkönnyebben emészthető, leginkább az ő igényeinek megfelelő táplálék. De győzött az orvos ajánlása, Enna tápszert kezdett kapni. Nem nagyon akarta elfogadni az üveget, de édesanyja addig próbálkozott, míg végül a kislány megette a tápszert az üvegből. Közben szopott is, de a tej persze egyre kevesebb lett, és Emma már annyit sem gyarapodott, mint addig. Ekkor javasolta az orvos a főzelék bevezetését. Emma 5 hónapos volt, és addig másfél kilót gyarapodott összesen. Egy napon pedig elutasította a szopást, és még a lefejt tejet sem volt hajlandó elfogadni. Az anyuka ekor ismét segítséget kért. Kiderült, hogy újra babát vár. Úgy tűnt tehát, hogy a tápszeres pótlás erőltetése, a tej ízváltozása és a mennyiség megcsappanása együttesen okozta Emma szopási sztrájkját.

Amikor a kisbaba születése pillanatától kezdve, minden látható ok nélkül elutasítja a szopást, vagy észrevehetően nehezére esik szopni, az valamilyen betegségre utal.

V. Magdi Budapestről, végtelenül boldog volt, amikor megszületett a babája. Kisfia megszületése után viszont kétségbeesetten kért segítséget a kórházi csecsemősnővérektől, védőnőktől, mert egyszerűen nem akart szopizni. "Végül minden nővér magamra hagyott azzal, hogy nem tudnak segíteni, nem tudják, miért nem megy. Nincs a gyermeknek szopóreflexe, túl fáradt a szopáshoz, nincs ereje a szíváshoz, biztos belenyúltak a szájába szülés után, ezért utálja, ha teli van a szája - így magyarázták. Végül úgy engedtek haza a kórházból, hogy 3 óránként szigorúan tápszert kapjon a babám, mert különben a súlyvesztése miatt az intenzív osztályra kell vinni. Szerencsére egy kétgyermekes kórházi szobatárs javaslatára elkezdtem fejni, így, ha a szoptatás nem is ment, cumisüvegből 2-3 nap múlva már csak anyatejet kapott Zsombi. (Próbálkoztam kiskanállal, pohárból is etetni, de így nem bírtam a szájába juttatni az anyatejet.) Közben segítséget kértünk a gyermekorvostól és az otthoni védőnőtől is, de ők se tudtak jó ötletet adni. Lelkileg összetörtem, a sok kapott jó tanácsot úgy fordítottam le magamban, hogy vagy én vagyok ügyetlen anya és a babám elutasít engem, vagy a babám beteg. 6 hónapos korában egy kórházi vizsgálaton hipotóniát állapítottak meg Zsombi lábaiban, majd több kör után kezdték el kezelni a Dévény Alapítványnál. A dévényes gyógytornász mesélte el hetek múlva, hogy nagyon sok hipotóniás gyereknek vannak problémái a szopással, majd később az evéssel. Ha a baba szopizás közben feltűnően fárad, láthatóan erőtlen, nem tud szívni, akkor ezek a tünetek a hipotónia gyanúját vetik fel és speciális arckezelésre van szükség. Végül a kisfiamnak 8 hónapos koráig fejtem az anyatejet, ebből 7 hónapig csak azt evett. Utána viszont kezdődtek a problémák a hozzátáplálással, rágással is." Azóta, az arckezelésnek köszönhetően, többé-kevésbé rendeződtek ezek a gondok, a 20 hónapos kisfiú vígan szaladgál, és bár arágást még gyakorolnia kell, már nem kritikus a helyzet.

Mindenki számára nehéz időszak

Bármi legyen is az oka, a szopási sztrájk mindenki számára megterhelő. A kisbaba nyűgös, és nehéz megnyugtatni, az anya pedig frusztrált, ideges, és aggódik, amiért gyermeke visszautasítja őt. Sok anya lelkiismeretfurdalást érez: azt hiszi, azért nem akar szopni a kicsi, mert ő valamit rosszul csinált.

Az észak-karolinai Anne Monroe kislánya, Meghan nyolc hónapos volt, mikor abbahagyta a szopást, és öt napon át sztrájkolt. "Amíg tartott a sztrájk, rettenetesen éreztem magam, amiért a gyerekem elutasított" – mondta Anne.
A pennsylvaniai Victoria Schnaufer a következőket mondta Jonathan nevű kisfia tíznapos szopási sztrájkjáról: "Amíg Jonathan tizenegy hónaposan sztrájkolni nem kezdett, fogalmam sem volt arról, érzelmileg és fizikailag mennyire sokat kivesz az anyából ez a szoptatási probléma. A harmadik vagy a negyedik napon már rettenetesen frusztrált a dolog, és egyre dühösebb lettem."

Carol Strait kétségbeesetten kutatta az okokat, mikor a két és fél hónapos Christie nem volt hajlandó elfogadni a mellét. "Ezernyi dolog jutott az eszembe: biztosan nem jó ételeket eszem, a kicsinek jön a foga, én vagyok túl ideges (melyik szoptató édesanya ne lenne ideges, ha újszülött kisbabája hirtelen nem akar szopni?), vagy talán végleg abba akarja hagyni a szopást – még az az őrült gondolat is megfordult a fejemben, hogy a gyermekem már nem szeret!"

A szopási sztrájknak nem csak lelki következményei vannak. Ha a baba kihagy néhány szopást, az anya kényelmetlenül fogja érezni magát túlságosan feszülő mellei miatt. Ha a mellek túlságosan megduzzadnak a tejtől, fennáll a veszélye, hogy egy tejcsatorna eltömődik, vagy mellgyulladás alakul ki. A túltelítődés miatt pedig csökkenhet a tejmennyiség. Ráadásul a babának ilyenkor is ennie kell valamit, és az anya idegessége csak fokozódik, ha nem tudja, hogyan táplálja gyermekét.

Nagyon fontos az anya és a kisbaba kényelme

A sztrájk során, amíg az anya próbálja újra rávenni a szopásra a babát, valószínűleg le kell majd fejnie a tejét, ugyanolyan gyakorisággal, mint ahogy a kicsit szoptatta. Ettől kényelmesebben fogja érezni magát, de megelőzheti a tejcsatorna-elzáródást, és a baba is megkaphatja a szükséges tejmennyiséget.

A kézzel vagy kis mellszívóval való fejést meg kell tanulni és gyakorolni kell, hogy igazán jól menjen. Ha egy sztrájkoló baba anyukájának nem nagyon sikerül lefejnie a tejét, javasolt érdemes egy elektromos mellszívót bérelni (az LLL-vezető tudni fogja, hol lehet ilyen eszközt bérelni). Az elektromos mellszívóval hozzáértés vagy gyakorlat nélkül is hatékonyan lehet fejni, mert szívást és kiengedést váltakoztató mechanizmusa automatikusan azt utánozza, ahogy a kisbaba szopik. Ennek a mellszívónak van egy olyan kiegészítő tartozéka is, mellyel egyszerre lehet fejni mindkét mellet, így a fejéshez szükséges idő a felére csökkenthető.

Az anyának el kell döntenie, hogyan akarja odaadni gyermekének a kifejt tejet. A legtöbb anyukának elsőként a cumisüveg jut az eszébe, de nem árt figyelembe venni, hogy később könnyebb lesz a kisbabát újra rávenni a szopásra, ha a szopási sztrájk alatt kerüljük a cumisüveg és a cumi használatát. A mesterséges cumik ugyanis kielégítik a baba szopási igényét, így nem lesz akkora kedve az anyamellet szopni. Egyes afrikai kórházakban sosem adnak cumisüveget a kicsik szájába, még a koraszülött és beteg kisbabákat is kis csészékből itatják. Ha a baba tud már pohárból inni, próbáljuk meg abból adni neki a lefejt anyatejet. Szóba jöhet még a kanál, szemcseppentő, vagy etetőfecskendő. Először nehézkes lehet egy új etetési módszer használata, de kellő türelemmel és gyakorlással hamar megtanítható rá a baba.

Az anya valószínűleg amiatt is aggódni fog, elegendő tejhez jut-e a baba. Erről úgy lehet a legegyszerűbben meggyőződni, ha számoljuk a nedves pelenkákat. Ha a babán napi hat-nyolc alkalommal kell cserélni a pisis textilpelenkát (eldobható pelenka esetén napi 5-6-szor), ez azt jelzi, hogy a kicsi elég folyadékhoz jut.

Hogyan szoktassuk vissza a kisbabát az anyamellre?

Türelemre és kitartásra van szükség ahhoz, hogy visszaszoktassuk a babát az anyamellre. Ha azonban akár az anya, akár a baba frusztrált, ideges lesz a mell odakínálásakor, akkor abba kell hagyni, és később próbálkozni újra. A szoptatási kísérleteknek a lehető legkellemesebbnek kell lenniük, hogy a kisbabában jó érzéseket keltsen a szoptatás.

Az alábbi módszerek a gyakorlatban is hasznosnak bizonyultak, és sok anyának segítettek túljutni a szopási sztrájkon.

  • Próbálja meg akkor megszoptatni a babát, mikor az alszik, vagy nagyon álmos, tehát éjszaka vagy napközbeni szunyókáláskor. Gyakran előfordul, hogy egy baba ébren elutasítja a szopást, de ha elálmosodik, elfogadja az anyamellet.
  • Próbáljon ki más szoptatási testhelyzetet. Vannak olyan babák, akik nem akarnak szopni egy bizonyos testhelyzetben, de egy másikban hajlandók rá.
  • Próbáljon szoptatni mozgás közben. Vannak olyan kisbabák, akik szívesebben szopnak akkor, ha ringatják őket vagy sétálnak velük, mint ha az anya ül vagy egy helyben áll.
  • Olyan környezetben szoptasson, ahol nem vonja el semmi a baba figyelmét. Sok kisbabának – különösen a három hónapnál idősebbeknek – nagyon könnyű elvonni a figyelmét. Kapcsolja le a tévét, rádiót, és szoptasson csöndes, elsötétített szobában.
  • Foglalkozzon sokat a babával, és ügyeljen arra, hogy a kicsi bőre sokszor érintkezzen az Önével. A sok figyelem és bensőséges érintés az anyát és a babát egyaránt megnyugtatja.
  • Ha megoldható, vetkőzzön le derékig, mikor odakínálja a mellét, és a kisbabán is csak egy pelenka legyen. Ha a szobában nincs elég meleg, takaróval vagy lepedővel takarja be mindkettőjüket.
  • Két szoptatási kísérlet között érdemes kenguruba vagy hordozókendőbe tenni a babát, hogy mindig közel legyen az Ön testéhez. Egy közös, meleg fürdő is nyugtató hatású lehet. Nagymértékben erősíti a közelséget, ha az anya együtt alszik a kicsivel, ráadásul ez alkalmat ad arra, hogy megszoptassa a babát, míg az alszik.

A kanadai Ontarióban élő Sharon Stauffer így számol be tapasztalatairól: "Rájöttem, hogy túlságosan elfoglalt voltam egy új munka miatt, és nem törődtem eleget a kisbabámmal. A tízhónapos Sheldon általában nagyon nyugodt gyermek, szépen eljátszik magában, ezért eleinte észre sem vettem, hogy elhanyagolom. Aztán egyre nyűgösebb, követelőzőbb lett, és abbahagyta a szopást. Mikor rájöttem, mi a baj, azonnal félretettem az egyéb munkáimat: két napig csak vele játszottam, és sokszor vettem fel a karomba. Egy idő után ismét hagyta, hogy dédelgessem, és alvás közben szopott. Végül, három nap után ébren is hajlandó volt szopni, olyan gyakorisággal, mint a sztrájk előtt."

Az arizonai Monica McMaken kisfiának, a két hónapos Ryannek az orra dugult el, ezért kezdett sztrájkolni. Monica a javasolt módszerek közül kettőt talált különösen hasznosnak. "Az egyik módszer, amelyik működött, az volt, hogy akkor szoptattam Ryant, mikor aludt. Ha közben felébredt, azonnal abbahagyta a szopást. A másik megoldás az volt, hogy fel-alá sétáltam vele, és aközben szoptattam. Ha azonban leültem vele, abbahagyta a szopást. A karom már nagyon fájt a végére, de úgy örültem, hogy a gyermekem megint szopik."

A brit-kolumbiai Viola Marshall szerint kisfiánál, Keegannél a kórház által javasolt három-négyóránkénti szoptatás okozta a sztrájkot. Viola ugyanis megfogadta ezt a tanácsot, és hiába sírt órákon keresztül a kicsi, ő csak az előírt időben szoptatta meg. Mikor rájött, mit is csinált rosszul, ezt mondta: "Mennyi kínlódástól kímélhettem volna meg mindkettőnket, ha nem ragaszkodom a szigorú szoptatási rendhez!" A legjobb tanácsot férjétől kapta: "A férjem rábeszélt, hogy akkor szoptassam Keegant, mikor a kicsi szopni akar, ahelyett, hogy az óra szerint beütemezett szoptatások között olyan pótszerekkel próbálnám nyugtatni, mint a cumi vagy a cumisüvegből adott almalé. Így sem ment egyik napról a másikra a dolog: három napba tellett, míg képes voltam arra, hogy teljesen Keegannek szenteljem magam, és megszoptassam, valahányszor sír. Az első két napon napközben nem akart szopni, ezért kézzel lefejtem a tejem, és pohárból, valamint kiskanállal etettem meg a kicsit. Szerencsére mikor aludt, szívesen és örömmel szopott. Mikor abbahagyta a sztrájkot, és a szigorú három-négyóránkénti szoptatást is végleg elfelejtettük, az igény szerinti szoptatás mindkettőnk számára nyugodtabban, kevesebb feszültséggel zajlott, és többé nem néztük az órát."

A connecticuti Lee Roversi számára nagyon fárasztó volt, hogy a kisfia, Sky "szinte állandóan szopni akart", ám a baba egyszer csak sztrájkba kezdett, mert kibújó szemfogai fájdalmassá tették számára a szopást. "Az elkövetkező két napban szinte állandóan testi kontaktusban voltam vele, olvastam neki, dédelgettem, együtt fürödtem vele, és sokat ringattam. Szerencsére hajlandó volt álmában szopni, és ennek – meg a kézzel történő fejésnek – köszönhetően a melleim sosem lettek kellemetlenül túltelítettek. Mikor véget ért a sztrájk, és újra kérte a „szopi”-t, tudtam, hogy most már minden rendben lesz. Semmi mással nem törődtem akkor, csak élveztem azt a pillanatot."

Írta: Nancy Mohrbacher