Örökbefogadott kisgyermekek szoptatása

Nem sok ember tudja, hogy lehetséges szoptatni az örökbefogadott újszülötteket, még kevesebben vannak, akik ezt meg is tették. Sok gyermeket jóval újszülött kora után fogadnak örökbe. Ausztráliában, ahol én élek, nincs lehetőség újszülöttet örökbe fogadni, így hát az örökbefogadott gyermek szoptatása érdekes vállalkozás. Vajon mi az az időbeli határ, amin túl nem lehetséges a szoptatás egy örökbefogadott gyerek esetében? Egyesek szerint ez a határ 6 hónapos kornál van, mások szerint 1 éves kor körül. Mi az igaz válasz? Az örökbefogadott gyerekek szoptatásával foglalkozó kutatóként, és egy totyogó korban örökbefogadott kislány anyjaként szakmai és személyes indíttatásból is érdekel ez a kérdéskör.

Amikor a kislányom örökbefogadására készültem, beleástam magam a szakirodalomba, de nagyon keveset találtam az újszülött koruk után örökbefogadott gyermekek szoptatásáról. Tulajdonképpen az egyetlen általam megtalált olyan leírás, amely egy idősebb örökbefogadott gyermek szoptatásáról szól, Darillyn Starr "Júlia szoptatása: A legnagyobb kihívás” című cikke volt, amely a New Beginnings 1993. szeptember-októberi számában jelent meg. Ebben a cikkben Darillyn leírja hogyan kezdett a lánya 1 évesen szopni.

Miután interneten keresztül kapcsolatba kerültem Darillynnel, rengeteg kérdést tettem fel neki és kértem a támogatását, miközben saját lányom örökbefogadására készültem. Később pedig, amikor már nekem is megvolt a saját tapasztalatom egy örökbefogadott gyermek szoptatásával kapcsolatban, Darillyn és én összefogtunk, hogy egy kutatás számára összegyűjtsük azoknak az anyáknak a tapasztalatait, akik megkísérelték az újszülött koron túl örökbefogadott gyermekük szoptatását. Az ebben a cikkben található információk mindannak az összefoglalását adják, amit eddigi munkánk során találtunk.

Mennyi a valószínűsége annak, hogy egy örökbefogadott baba szopni fog?

Ezt a kérdést nagyon nehéz megválaszolni, mert nagyon sok összetevő befolyásolja. Annak ellenére, hogy erről nem nagyon esik szó, viszonylag gyakori jelenség az örökbefogadott gyermekek esetében (kisbabakortól egészen iskoláskorig), hogy valamilyen módon jelzik azt a vágyukat, hogy az új anyukájuktól szopni szeretnének. Néhány gyerek tudatosan emlékszik korábbi szopós élményeire. Másokban ez a vágy talán korai életüknek és az édesanyjukkal való kapcsolatuknak tudatalatti emlékeiben gyökeredzik (Gribble 2003.). Mindkét esetben jótékony hatású, ha megengedik a gyermeknek, hogy szopjon.

Az, hogy mennyire könnyen tanulnak meg a nagyobb gyerekek szopni, függ a korábbi gondozásuktól és a személyiségüktől is. Ha a gyerek 9-10 hónaposnál fiatalabb és rendesen gondozták korábban, akkor jó esély van arra, hogy a gyerek szívesen fogadja a szoptatást.

Abban az esetben azonban, ha a gyermeket nem megfelelően gondozták (pl. intézményi ellátás, többszörös elhelyezés, kórházi ápolás) vagy ha 9-10 hónapnál idősebb az örökbefogadáskor, akkor kisebb az esélye, hogy a gyermek azonnal szopni fog. Ezeknek a gyermekeknek időre van szükségük ahhoz, hogy bizalmi kapcsolatot alakítsanak ki az új anyukájukkal, és képesek legyenek a szoptatással együtt járó szoros érzelmi és fizikai közelség elviselésére.

Az is valószínű, hogy az örökbefogadott gyermek esetében lassan kell majd bevezetni a szoptatást. Egy viszonylag fiatal gyereknek, akinek „jó” intézményi ellátásban volt része, pár hétre van szüksége. Az idősebb gyermekeknek és azoknak, akik rosszabb körülmények között voltak vagy azoknak, akikkel erőszakot követtek el, hónapokra, talán sok hónapra is szükségük van, mielőtt hajlandóak lennének szopni. Néhány gyermek esetében pedig a szoptatás talán sosem lehetséges.

A szoptatásra való bátorítás módjai

Jó ötlet, ha az anyák az idősebb örökbefogadott gyermek szoptatásának lehetőségét azzal az elvárással közelítik meg, hogy az talán hosszabb időt is igénybe fog majd venni. Mindazonáltal egy próbát mindig megér, hogy csak úgy felkínálják a szopit és meglátják, hogy mi történik. Egy kezdeti elutasítás nem jelenti azt, hogy a gyerek sosem fog szopni, vagy hogy az anyának fel kellene hagynia a gyermek szopásra való gyengéd ösztönzésével. Sok módja van annak, hogy egy anya hogyan bátoríthatja szopásra gyermekét, de a legfontosabb dolog az, hogy türelmes és kitartó is legyen. Az is elengedhetetlen, hogy ne próbálja a gyereket szopásra kényszeríteni; ez nemhogy nem működik, de ellenérzést válthat ki a gyermekből a mell iránt és megnehezíti a helyzetet.

Egy gyakran alkalmazott módszer abban az esetben, amikor a gyerek még kap cumisüveget is, az, hogy a cumisüvegből való etetést fokozatosan hasonlatossá tesszük a szoptatáshoz. Ehhez tartozik, hogy az anya a gyereket „szoptatási pozícióban” tartja akkor is, amikor a gyerek cumisüvegből eszik (az anya mellkasa felé nézve), kis lyukú cumit használ az anya, hogy a folyadék lassan folyjék belőle, mindkét oldalról megeteti a gyereket a cumisüvegből, és a meztelen melleihez közel eteti üvegből. Ezek az egyszerű változtatások néhány gyereket hozzásegítenek ahhoz, hogy hajlandóak legyenek szopni. Néhány anya azzal ér el sikert, hogy a cumisüveg cumiján vagy a bimbóvédőn fűzi át a szoptanít készülék csövét. Ezt aztán ráhelyezi a mellbimbójára, hogy a gyerek a szoptanítból tejhez jusson. Mások a cumisüveg cumiját töltik meg tejjel és helyezik a bimbójukra. Ha a gyerek már egyszer hozzászokik ahhoz, hogy ilyen módon jusson tejhez, akkor el lehet távolítani a cumit vagy a bimbóvédőt, és ezzel közvetlenül a mellből szophat a gyerek. Az etetéssel kapcsolatos változtatásokat akkor érdemes bevezetni, amikor a gyerek nyugodt és jól érzi magát. Sok anya azt tapasztalja, hogy a gyereke első alkalommal akkor harap jól rá a mellre, amikor már jóllakott az üvegből, vagy amikor álmos. Fontos, hogy a szopáshoz való hozzászoktatás menetében az anyák lassan vezessék be a változtatásokat. Fontos a gyerekek korábbi etetéssel kapcsolatos élményeit is szem előtt tartani.

Sok örökbefogadó család tapasztalja, hogy a korábban intézetben nevelt gyerekek a nagy lyukú cumisüveghez szoktak hozzá. Ezen gyerekek a cumisüvegből való etetéskor nem nyelnek addig, amíg a tej gyorsan folyik. A nagyon nagy lyukú üvegtől a közepes majd a kis lyukú üvegre való fokozatos áttérés nemcsak felkészíti a gyereket a szopás alatti tejfolyás ütemére, hanem lehetővé teszi számára, hogy újra felfedezze azt az örömet, amelyet ideális esetben egy baba természetes módon megkap az ételért való szopás közben.

Azok az anyák, akiknek a gyermeke már nem kapott cumisüveget az örökbefogadás idején, hasznosnak találták a cumisüveg ismételt bevezetését mint egy lépést a szopás felé. Mások egyszerűen felajánlják a gyereknek, hogy szophat mellből, esetleg a fent említett módszerek egyikének segítségével (pl. cumisüveg cumiját teszik a mellre). A gyerekek gyakran először csak alkalmilag gyorsan megnyalják a bimbót, aztán 1 másodpercig szopnak, majd fokozatosan kezdenek szopizni. Fontos észben tartani, hogy ami ezen a héten nem működik, az még működhet a következőn; bármit érdemes megpróbálni, mert sosem lehet tudni, hogy mi az, ami esetleg beválik.

Fontos emlékezni rá, hogy a szoptatással együtt járó közelség kezdetben megterhelő lehet az örökbefogadott gyerekek számára. A legnagyobb haladást akkor lehet észlelni, amikor a gyerekek már biztonságban érzik magukat. Éppen ezért először is az a legfontosabb, hogy a stresszt csökkentsük a gyerekekben. Egy másik tény, amit érdemes figyelembe venni, az, hogy az újonnan örökbefogadott gyerekek gyakran nagyon alapos megfigyelők, mivel éppen azt tanulják, hogy hogyan tudnak élni egy új környezetben. Ez pedig előny lehet akkor, amikor az anya szeretné szoptatni a gyermeket. Hasznos ilyen esetekben, ha találkoznak olyan gyerekekkel, akik szopiznak, vagy könyvben nézegetnek szoptatós képeket, hogy a gyerek lásson másokat szoptatás, szopás közben. Videófelvételnek a beszerzése vagy egy szoptatós poszternek a lakás fontos helyén való elhelyezése szintén hasznos lehet. A szoptatós anya-gyerek párosban az anyának és a gyereknek a hangsúlyozása, megmutatása oly módon, hogy közben a saját helyzetükkel vonnak párhuzamot (pl. „Én vagyok az anyukád, Te vagy a babám.”) segítheti a gyermeket abban, hogy megtanulja, hogy a szopás, szoptatás normális viselkedés anya és gyermeke között. Az egy évesnél idősebb korban örökbefogadott és aztán szopni kezdő gyerekek szinte mind olyan környezetben voltak, ahol sokszor találkoztak a szoptatással.

Annak az örökbefogadó anyának, aki szoptatni szeretne, nagy segítség, ha kezdetben a közte és a gyerek közötti bizalom és kötődés kialakulására koncentrál. A szoptatás egy nagyon intim cselekedet, az új örökbefogadó anyukák pedig idegenek a gyermekeik számára. Az „idegenből” „anyává” alakulás a gyerek szemszögéből az, ami lehetővé teszi a szoptatást:

  • Az anya szoros fizikai kapcsolatban van a gyermekével (pl. együttalvás, közös fürdés, kendőben hordozás);
  • Az anya reagál a gyermek igényeire;
  • Az anya olyan játékokat játszik a gyermekkel, amelyek a szemkontaktus felvételét kezdeményezik;
  • Az anya eteti a gyermeket, még akkor is, ha a gyermek tud egyedül enni;
  • Az anya és gyermek közötti elválásnak és a másokkal való kapcsolatnak a korlátozása.

A fentebb felsoroltakat érdemes kipróbálni, nemcsak a szoptatás kedvéért, hanem mert ezek mind segítenek a kötődés kialakításában, ami minden gyermek hosszú távú testi-lelki jóléte szempontjából nélkülözhetetlen (Gray 2002). Még azok az anyák is, akik végül nem szoptatták gyermeküket, azt tapasztalták, hogy a szoptatásra való ilyenfajta készülés nagyon jótékony hatással volt a kapcsolatuk fejlődésére, és éppen ezért pozitív érzések vannak bennük a szoptatás megkísérlésével kapcsolatban.

Hogyan segít a szoptatás az örökbefogadott gyerekeknek?

Számos tényező van, ami miatt a szoptatás kifejezetten fontos az örökbefogadott gyerekek számára. Sok újszülöttkora után örökbefogadott gyereknek volt része erőszakban, bántalmazásban, elhanyagolásban vagy többszörös elhelyezésben, és került intézetbe vagy kórházba. Ezen túlmenően minden örökbefogadott gyerek átélte az édesanyja elvesztését. Az ilyen személyes múlt megnehezítheti a gyerekek számára azt, hogy pozitív kapcsolatot alakítsanak ki új szüleikkel (Gray 2002; Hughes 1997.). Az örökbefogadott gyereküket szoptató anyukák a következő viselkedéseket figyelték meg:

  • hosszan tartó szemkontaktus;
  • megnyugtatás és vigasztalás;
  • feszültség oldása;
  • érzelmi gyengeség;
  • nő a gyermek aziránti vágya, hogy az anyával legyen;
  • a gyermek az anya testével egybeolvad
  • a fájdalom csökkenése
  • fiatal babák viselkedésére emlékezetető kedves viselkedés idősebb gyerekek esetében (pl. ujjaikat az anya szájára teszik, simogatják az anya arcát);
  • az anya viselkedése lágyabb lesz a gyerekkel szemben;
  • az anya szorosabb kötődést érez a gyermek felé (Gribble 2003)

.
Tehát, az anya a saját testével nyújt vigaszt a gyerek számára, és a szopás maga megerősíti a kötődést.

Azt is tapasztalták az anyák, hogy a szoptatás segít megnyugtatni a csüggedt, lehangolt gyereket. Az a tapasztalat, hogy az anyák képesek megnyugtatni a szoptatással az olyan gyereket, aki korábban visszautasította a vigasztalást, nagyon fontos az anyák számára. A szoptatás egy olyan gyerek számára, aki korábban nehéz dolgokat élt meg, különösen jelentős, mivel a szoptatás anya és gyerek között szoros együttlétet jelent, valamint a bizalomnak és elfogadásnak magas szintjét feltételezi.

A nehéz múlttal rendelkező gyerekek esetében nagy a kockázata annak, hogy problémáik lesznek a kötődéssel, és éppen ezért nagy igényük van arra, hogy a szituációkat kontrollálhassák. Éppen ez a saját magukra való támaszkodás volt az, ami az örökbefogadás előtt a túlélésben segítette őket. Ezért aztán az örökbefogadás után is megpróbálják a szüleikkel való kapcsolatukat kontrollálni (Thomas 2000.). Amikor egy gyerek szopik, akkor az az anya fizikai szintű elfogadását is jelenti, az örökbefogadó anyák pedig beszámoltak a szoptatáshoz köthető érzelmi, lelki és intellektuális elfogadásról, amelyet a gyereküknél a gyógyulási folyamat részének tekintenek.

Az anyák arról is beszámoltak, hogy gyermekük a szopást és az ahhoz kapcsolódó testi közelséget arra használja, hogy magát "szabályozza", hasonlóan ahhoz, ahogyan a csecsemők a saját érzelmi és biológiai életük szabályozására az anyjukat használják (Hofer 1994.). Amikor a gyerekek zaklatottá, feszültté válnak, akkor a szopás lehetőségét keresik mint az anyához való kapcsolódás egy módját, egyben pedig az önmagukhoz való visszataláláshoz vezető utat is.

Folytatjuk....

Írta: Karleen Gribble
Fordította: Verdes Dóra

Forrás

HírLLLevél: 

témák: