Szopiknik

Amikor megszülettek az ikreink, akkor biztos voltam abban, hogy - bár a lányokat minden további nélkül szoptattam mindenféle nyilvános helyen - őket nem tudom majd, hiszen hogy lehetne kettőt egyszerre diszkréten szoptatni? Aztán kiderült, hogy mégis lehet...

Az első ilyen alkalom akkor volt, amikor egy orvosi vizsgálat után a férjemnek még néhány dolgot el kellett intéznie a városban (egy kis településen lakunk), és a fiúk megéheztek az autóban, mondanom sem kell, hogy egyszerre. Ezt az akadályt viszonylag könnyen leküzdöttük - az autóban azért nem voltunk annyira a nyilvánosság előtt, bár nem volt éppen könnyű a szűk helyen egyszerre és egyedül mellre tenni a két kisbabát. A második alkalom szintén egy hosszúra nyúlt délelőtt volt, amikor egy orvosi vizsgálatra várakozva mindkét 11 hetes kicsi jelentkezett, hogy éhes. Nem volt más lehetőség, a férjem segítségével sikerült diszkréten mellre tenni őket a váróban. Az első babát könnyű volt a takaró alatt eligazítani, a másodikhoz azért segítség kellett, hiszen akkor már nem volt szabad kezem hozzá. Nem mondom, hogy kellemes volt a váróterem amúgy sem túl kényelmes székén szoptatni, de a kicsik legalább megnyugodtak, és csak mosolyogtak ránk az emberek. Néhány nappal később elhatároztuk, hogy kirándulunk egy rövidet. Egy közeli patakhoz mentünk, a patak mentén van egy kiándulóút. Mint kiderült, a babakocsi számára nincs elég hely az úton, úgyhogy a férjemmel mindketten megfogtunk egy-egy kisbabát, és egy-egy lány kezét, így sétáltunk. Mindenki nagyon élvezte a napfényt és a jó levegőt. Kirándulásainknak elmaradhatatlan része a piknikezés: a gyerekek kis csomagban gyümölcsöt, csokit, vizet kapnak, pokrócot terítünk le, eszünk és iszunk. Ezen a kiránduláson a patakban levő nagy, lapos kőre ültünk le a piknikezéshez, és ahogy leültünk, a kisfiúk is bejelentették, hogy részt szeretnének venni a mulatságban. Kissé rutinosabban, és a földön kényelmesebben ülve tettem őket mellre a takaró alatt, az arra kirándulók talán észre sem vették, hogy mi történik, pedig egy nagy csapat jött arra éppen. Így mindenki részt vehetett a szopiknikezésben - ahogyan a férjem találóan elnevezte. Nem kell itthon maradnunk az ikrek miatt, mert mi lesz, ha majd enni akarnak, mert, ha akarjuk, és ha van egy pici segítség, megoldható az ő diszkrét szoptatásuk is.

Dénes Anna

HírLLLevél: 

témák: