Közös alvás: Igen, nem, néha?

Az első három babánk jó alvó volt. Nem éreztük szükségét és nem is vágytunk rá, hogy megosszuk velük az ágyunkat. Mindemellett újdonsült egészségügyi szakember voltam, azzal a meggyőződéssel, hogy csecsemővel aludni furcsa, sőt veszélyes dolog. Aztán 1978-ban megérkezett negyedik gyermekünk, Hayden, aki megváltoztatta életünket és az alváshoz való hozzáállásunkat. Hayden nélkül sok könyvünk meg sem született volna. Hayden utálta a kiságyát. Végül egy éjszaka, a teljes kimerültségtől vezetve, feleségem, Martha, az ágyunkba hozta Haydent. Ettől az éjszakától kezdve mindannyian jobban aludtunk. Boldogan aludtunk együtt – olyannyira boldogan, hogy 4 éven át így tettünk, egészen következő gyermekünk születéséig.

Nem sokkal azután, hogy belevágtunk ebbe a merész vállalkozásba, babagondozási könyvekhez fordultam tanácsért. Nagy hiba volt! Mindegyik ugyanazt a régi nótát fújta: "Ne vidd be gyermekedet az ágyadba!" Martha azonban kijelentette, hogy őt nem érdekli a babakönyvek véleménye, ő fáradt és alvásra van szüksége. Kezdetben túl kellett tennünk magunkat a manipulációt és a végső éjszakai függőséget emlegető aggodalmak és figyelmeztetések során. Valószínűleg Te is ismered a „majd megbánod” kezdetű litániát. Nos, mi nem bántuk meg, mi boldogok vagyunk. Hayden egy egészen új éjszaki világba vezetett el minket, amit most mi is szeretnénk megosztani Veled.

Haydennel való együttalvásunk ráébresztett minket arra a tényre, hogy az éjszaki gondoskodásnak nagyon sokféle módja létezik, a szülőknek érzékenyeknek kell lenniük és bármilyen olyan módszert szabad alkalmazniuk, ami a család összes tagja számára biztosítja a nyugodt alvást. A következő 16 évben még négy további gyermekünkkel aludtunk együtt (egyszerre eggyel). Miközben jó érzés, hogy az ágyunk most már a mienk, megmaradt számunkra ezeknek a különleges éjszakai együttléteknek az emléke.

Nem rendkívüli szokás.

Eleinte azt gondoltuk, hogy valami szokatlan dolgot teszünk, de hamarosan rájöttünk, hogy sok más szülő is gyermekével alszik. Csak egyszerűen nem árulják el az orvosnak vagy a rokonoknak. Társaságban, amikor az alvás kérdése szóba jött, mi bevallottuk, hogy együtt töltjük az éjszakát a gyerekeinkkel. Ilyenkor más szülők is bevallották titokban, hogy ők is így tesznek. Miért kéne a szülőknek titokban tartaniuk ezt a fajta éjszakai gondoskodást, és miért kell azt érezniük, hogy valami furcsa dolgot követnek el ezzel? Világszerte rengeteg szülő alszik együtt gyermekével. A mi társadalmunkban miért tabu ez a csodálatos szokás? Hogy létezik, hogy egy sok szempontból nagyon művelt társadalom ilyen mértékben hagyja magát félrevezetni a nevelés kérdésében?

Minek nevezzük?

A babával való együttalvásnak sokféle címkéje létezik. Az egyszerű „családi ágy” elnevezés ugyan sokaknak tetszik, de félrevezető kifejezés azok számára, akik ennek nyomán elképzelik, amint egy halom gyerek egy kis ágyon kuporog, apa és a kutya pedig kényelmetlenül gubbaszt a szivacs szélén. Az „együttalvás” leginkább a felnőttek szokására vonatkozik.
Az orvosi cikkekben legtöbbször a „közös ágy” kifejezést használják. Nekem legjobban a "közös alvás” megnevezés tetszik, mivel a baba ilyenkor nem csupán egy kis helyet kap a szülői ágyon, hanem ennél sokkal több mindenben osztozik a szüleivel. Anya és baba sokféleképpen lép egymással kapcsolatba az egymás mellett való alvás közben, és mindez egészséges és biztonságos.

Sokkal inkább gondolkodásmód, mint az alvás helye. A közös alvás nem pusztán annak eldöntését jelenti, hogy a baba hol aludjon. Sokkal inkább egy olyan szülői gondolkodásmód, amely elég rugalmas ahhoz, hogy a szülők a különböző körülményekhez merjék igazítani a gyerekükről való éjszakai gondoskodás módját. Minden szülő végigcsinál néhány éjszakai bűvészmutatványt gyermeke fejlődésének különböző szakaszaiban. A közös alvás olyan hozzáállást tükröz, amely elfogadja a pici babát nagy igényeivel együtt. Az újszülöttetek bízik benne, hogy Ti, a szülei, éjszakai is jelen vagytok, ugyanúgy, mint nappal. A mi kultúrákban a közös alvás azt is megköveteli, hogy képesek legyetek a saját megérzéseitekre hagyatkozni gyermeketek nevelésének kérdéseiben ahelyett, hogy a társadalom normáit automatikusan elfogadnátok. Gyermeketek igényeinek elfogadása és tiszteletben tartása segít annak felismerésében, hogy nem kényeztetitek el, és nem manipulálni hagyjátok magatokat akkor, amikor az ágyatokat megosztjátok a babával.

Amit észrevettem

A gyermekeinkkel való közös alvás első éveiben gyakran figyeltem a mellettem összebújó párt. Igazán hinni kezdtem benne, hogy egy különleges kapcsolat fejlődik ki köztük, ami csak jó lehet a babának. Agyhullámok, jeladás vagy egyszerűen valami misztikus a levegőben, ami az éjszakai együttlét alatt két egymást megérintő ember között lejátszódik? Nem érezhettem máshogy, minthogy ez a megoldás jó és egészséges.

Különösen a következőkre lettem figyelmes:

Martha és a baba természetes módon az oldalukon feküdtek, egymással szemben. Még akkor is, ha bizonyos távolságra aludtak el egymástól, a baba hamarosan Martha felé közelített, fejük egymással szembe került, egy leheletnyi távolságra. A legtöbb általam megkérdezett anya az éjszaka legnagyobb részében a hátán vagy az oldalán (ahogy a babájuk is) alszik, olyan helyzetben, amely a szoptatást könnyebbé teszi. Más kutatók is a szemtől szembe helyzetet találták a leggyakoribbnak az együttalvás során (Mosko and McKenna 1994).

Amikor észrevettem ezt a szemtől szembe pozíciót, amelyben majdhogynem az orruk is összeér, azon kezdtem gondolkodni, hogy vajon, az anya orrából kiáramló levegő hatással van-e a baba légzésére, és erre vajon van-e valami bizonyíték.

Létezhet-e egy érzékelő a baba orrában, amely észleli az anya légzését, amely így serkenti és irányítja a baba légzését? Kutatók felfedezték, hogy az orr belső felületén rengeteg receptor található, amelyeknek pontos feladata még ismeretlen, de hatással lehetnek a légzésre (Widdicombe, 81). Talán az anya légzése és / vagy a szaga ingerli ezen receptorok némelyikét, és így befolyásolja a baba légzését. A kilélegzett gázok közül az egyik legfontosabb a széndioxid, amely serkenti a légzést. Kutatók megvizsgálták a babájukkal együtt alvó anyák által kilélegzett levegőt, és megerősítették azt a logikus feltételezést, miszerint a kilélegzett levegő széndioxid tartalma annál magasabb minél közelebb van a baba az anya orrához, és lehetséges, hogy a széndioxid koncentráció éppen a szemtől szemben helyzetben a megfelelő a légzés stimulálásához (Mosko 1994).

Amint az alvó párt néztem, légzésük harmóniája kíváncsivá tett. Amikor Martha vett egy mély lélegzetet, a baba is vett egy mély lélegzetet. Amikor a pici babáinkat a mellkasomra fektettem úgy, hogy bőrük az enyémmel érintkezzen, azt vettem észre, hogy a légzésük összehangolódott mellkasom emelkedésének és süllyedésének ütemével.

A közösen alvó pár alvása gyakran, de nem mindig van összhangban. Martha gyakran pár másodperccel a babák előtt került az éber alvás fázisába. Ilyenkor aztán egymás felé közelítettek, és Martha, valami belső érzékelőtől vezérelve odafordult a babához, megszoptatta vagy megérintette, és a pár békésen újra álomba merült, gyakran anélkül, hogy bármelyikük is igazán felébredt volna. Ezen kívül megtörtént néha, hogy egyszerre ébredtek fel, és egyszerre mozdultak meg. Miután órákat töltöttem az alvó csodák figyelésével, biztos lettem benne, hogy a pár mindkét tagja hatással van a másik alvására, azonban csak találgatni tudtam, hogy hogyan. Talán a kölcsönös ébresztések adnak lehetőséget anyának és babának, hogy „gyakorolják” a felébredést mint választ egy életveszélyes helyzetre. (Ha a hirtelen bölcsőhalál az alvásból való ébreszthetőség elégtelensége, akkor ez a gyakorlat esetleg segítheti a baba ébreszthetőségének fejlődését.)

Aztán észrevettem a "kinyúlni-és-megérinteni-valakit" jelenségét. A baba ilyenkor kinyújtotta a karját, megérintette Marthát, vett egy mély lélegzetet, és megnyugodott újra.

Meghökkentem, hogy milyen sokféle interakció zajlott le Martha és a baba között alvás közben. Amikor az egyik megmozdult, megmozdult a másik is. Martha, anélkül, hogy felébredt volna, megérintette a babát, aki válaszképpen megmoccant. Bizonyos időközönként Martha félig felébredt, hogy ellenőrizze a babát, megigazítsa a takaróját, aztán könnyedén újra álomba merült. Úgy tűnt, hogy anya és baba is sok időt töltenek azzal éjszaka, hogy egymás jelenlétét ellenőrizzék. Nem hiányoztak azok az órák, amelyeket alvás helyett ennek az elbűvölő kapcsolatnak a megfigyelésével töltöttem.

A fiunk, Dr. Jim, lelkes hajós, apai szemszögből fogalmazta meg az együttalvás alatti érzékenységet: „Gyakran kérdezik tőlem az emberek, hogy hogyan jut egyáltalán alváshoz a tengeren egyedül versenyző hajós. Amikor a hajós alszik, a hajót a robotpilótára bízza. Mivel a hajós teljesen egy hullámhosszon van a hajójával, ha a szél úgy változik meg, hogy a hajóval közben nincs minden rendben, akkor a hajós azonnal felébred.”

Lényegében tehát, a közösen alvó pár élvezte az egymás jelenléte iránti érzékenység minden előnyét anélkül, hogy közben egymást zavarták volna.

KÍSÉRLETEINK

1992-ben egy berendezés segítségével két különböző alvási helyzetben vizsgáltuk meg a 8 hetes Lauren légzését. Az egyik éjszaka Lauren és Martha ugyanabban az ágyban aludtak együtt, ahogyan azt azelőtt is tették. A következő éjjel Lauren egyedül aludt az ágyunkban, Martha pedig a szomszéd szobában. Lauren EKG-ját, légzését, a levegő kiáramlását az orrából és vérének oxigén szintjét egy számítógép rögzítette. A műszerezés nem okozott neki fájdalmat és úgy tűnt, az alvásban sem zavarja. Martha mindkét esetben álomba szoptatta Laurent és az éjszaka folyamán a megszokott módon reagált a szükségleteire. (A felszerelés csak a Laurenben bekövetkező változásokat figyelte, Martha jeleit nem rögzítette.) Egy technikus és én figyeltük és rögzítettük az információt. A számítógép elemezte az adatokat, majd egy olyan gyermekgyógyász pulmonológus értelmezte azokat, aki nem tudta, hogy az éppen általa elemzett adat a közös alvás vagy éppen az egyedül alvás idejéből származik.

A vizsgálatunk azt mutatta, hogy Lauren jobban lélegzett, amikor Martha mellett aludt, mint amikor egyedül. Szívverése és légzése egyenletesebb volt a közös alvás közben, és kevesebb légzéskihagyásból származó mélypont volt a légzésében és a vér oxigén szintjében. Azon az éjszakán, amikor Lauren együtt aludt Marthával, egyáltalán nem voltak a vér oxigénszintjében mélypontok, ellentétben az egyedül töltött éjszakával, amikor 132 mélypont fordult elő. Hasonló eredményeket hozott egy másik újszülött vizsgálata, akinek a szülei nagylelkűen beengedtek minket a hálószobájukba. Laurent és a másik babát újra megvizsgáltuk 5 hónapos korukban. Várakozásunknak megfelelően a külön és az anyával együtt töltött alvás közben észlelhető különbségek már nem voltak olyan mértékűek, mint a két hónapos babák esetében.

1993-ban meghívtak a 11. Nemzetközi Csecsemő Apnoé Konferenciára, hogy mutassam be a közös alvás területén végzett kutatásunkat. Természetesen a tanulmányunk nem felelhetett meg szigorú tudományos feltételeknek, hiszen mindössze két babát vizsgáltunk. Azonban nem is ez volt a szándékunk; vakmerő dolog lett volna messzemenő következtetéseket levonni két babát érintő vizsgálatokból. Egyszerűen előzetes vizsgálatnak szántuk. Megtudtuk azonban, hogy az új microtechnológia és az otthon kivitelezhető, a vizsgálati alanyokat nem zavaró monitorizálás alkalmazása tesztelhetővé teszi azon feltételezésemet, miszerint a közös alvásnak védelmező szerepe van. Reméltem, hogy ez az elsődleges vizsgálat a hirtelen bölcsőhalál kutatóit arra ösztönzi, hogy természetes otthoni környezetben tanulmányozzák a közös alvás élettani hatásait.

A közös alvással kapcsolatos kutatás

A közös alvás élettani hatásait végül olyan alváslaborokban vizsgálják, amelyek a lehető legjobban tükrözik az otthoni hálószoba nyújtotta feltételeket. Az elmúlt pár év során közel egy millió dollárt fordított a kormány a közös alvás kutatására. Ezeket a vizsgálatokat 2 és 5 hónap közötti anyukájukkal együtt alvó babákkal végezték el. Itt következnek az eredmények, amelyek a baba-mama párosnak a közös alvás illetve a külön alvás alatti vizsgálatán alapulnak.

  1. A közösen alvó párok többször ébrednek egyszerre, mint a külön alvás során. Amikor a pár egyik tagja megmozdult, köhögött vagy más alvási szakaszba lépett, akkor így tett a másik is, gyakran anélkül, hogy felébredt volna.
  2. A pár mindkét tagja gyakran, de nem minden esetben töltött hosszabb időt ugyanabban az alvási szakaszban, amikor közösen aludtak.
  3. Az anyukájukkal együtt alvó babák kevesebb időt töltöttek a mély alvás minden egyes fázisában. Az előzetes tanulmányok azt mutatták, hogy az anyák ennek ellenére sem jutottak kevesebb mély alváshoz.
  4. Az anyukájukkal közösen alvó babák gyakrabban ébredtek fel, és több időt töltöttek szopással, mint az egyedül alvók, az anyukák mégsem számoltak be gyakoribb ébredésekről.
  5. Az anyukájukkal együtt alvó babák többet aludtak a hátukon és az oldalukon fekve, kevesebbet a hasukon, ami önmagában is egy olyan tényező, ami csökkenti a hirtelen bölcsőhalál kockázatát.
  6. Sok kölcsönös érintés és interakció figyelhető meg a közösen alvók között. Amit az egyikük tesz, az a másik éjszakai viselkedésére is hatással van.

Annak ellenére, hogy ezeket a vizsgálatokat nem otthoni környezetben, hanem laboratóriumokban végzik, valószínű, hogy pár éven belül elegendő anya-baba párost fognak megfigyelni ahhoz, hogy tudományosan is bizonyított legyen mindaz, amit az anyák már régóta tudnak: valami jó és egészséges hatása van annak, amikor anyák és babák együtt alszanak.

Következő rész

Dr. William Sears - gyermekgyógyász, nyolc gyermek édesapja, több mint harminc gyermekgondozással kapcsolatos könyv szerzője
Fordította: Verdes Dóra
Forrás

Gondolatok az alvásról és a sírásról...

"SOHA, SOHA nem szabad sírni hagynunk egy csecsemőt, akkor sem, ha egy szakértő ezt javasolja. Az orvosok is tévednek. Te hogyan érzed magad, ha sírsz? Szeretnéd, ha a téged körülvevők érzéketlenek maradnának az érzelmi szükségleteiddel szemben, amennyiben a fizikai szükségleteidet kielégítve tudnák?"

"A kisgyerek, akinek a sírására most empatikusan reagálunk, később elég bizalommal rendelkezik majd ahhoz, hogy megmutassa függetlenségét és kiváncsiságát. Ám az a gyerek, akit sírni hagynak, az elszigeteltség és bizalmatlanság érzését alakíthatja ki magában és befelé fordulóvá válhat, elfordulhat a világtól, amely nem reagált a sírására. Későbbi életében ez a gyerek a stresszhelyzetekre a valóságból való kikapcsolással reagálhat.

Egyesek egyenesen azt állítják: – Hadd sírjon, ne kényeztesd el, a sírás jó a tüdőnek. Erre én csak azt tudom mondani, hogy ha a sírás jó a tüdőnek, akkor a vérzés jó az ereknek!"

Dr. Lee Salk (a Gyerekpszichológiai osztály vezetője a new yorki Cornell Kórházban)

"Az, hogy egyes szakértők támogatják ezt a módszert (az "Aludj jól, gyermekem" módszerről van szó), nem jelent semmit. Ha olyan vegyesen megítélt kérdésről van szó, mint az alvás, a gyerekpszichológia szakértői is tévedhetnek. Az, hogy a módszer az esetek magas százalékában hatékony, nem gondolom, hogy a helyességét jelzi. Mi a hatékonyság mérésének a paramétere a gyerekpszichológiában? Az altatótabletta 100%-osan hatékony a gyerekek esetében, mégsem javasolt."

Dr. Pepa Aguayo Maldonado (gyerekorvos)

Folytatjuk...

HírLLLevél: 

témák: