Mikor kezdjem a hozzátáplálást?

Mit mondanak a szakértők?

Az egészségügyi és szoptatási szakértők megegyeznek abban, hogy legjobb, ha megvárjuk a gyermek hat hónapos korát, mielőtt felajánljuk neki a szilárd ételt. Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) azt ajánlja, hogy a csecsemőket hat hónapos korig kizárólag szoptassuk (ne adjunk gabonafélét, gyümölcslevet, vagy más ételt). Vannak olyan orvosok, akik azt javasolják, hogy várjunk a gyermek egyéves koráig, amenynyiben a családban allergia fordul elő.

Ebben az írásban nem akarom részletezni azokat az egészségügyi előnyöket, amelyek azzal járnak, ha késleltetjük a szilárd táplálékok bevezetését.

Vannak olyan fejlődési jelek, amelyekből láthatjuk, hogy gyermekünk megérett-e már a szilárd táplálékok bevezetésére

Az, hogy egy csecsemő alkalmas-e szilárd ételek fogyasztására vagy nem, egyrészt a csecsemő emésztőrendszerének érettségétől, másrészt a baba általános fejlettségi szintjétől függ. Bár a csecsemő emésztőrendszerét nem tudjuk közvetlenül megfigyelni, a kutatások arra utalnak, hogy hat hónap ideálisnak tűnik ahhoz, hogy elkerüljük a túl korai hozzátáplálás okozta allergiákat és egyéb egészségügyi kockázatokat. Hathónapos kor fölött egyénenként változik, hogy a csecsemő pontosan milyen életkorban áll készen arra, hogy szilárd ételeket egyen – az, hogy a gyermek elérte-e már a megfelelő fejlettséget, nem határozható meg naptár segítségével. A legtöbb kisbaba valamikor hat és nyolc hónapos kora között érik meg arra, hogy anyatejen kívül más ételeket is fogyasszon.

Jelek, amelyek arra utalnak, hogy a csecsemő elérte azt a fejlődési szintet, amikor megkezdődhet a hozzátáplálás:

  • a baba segítség nélkül jól ül
  • elvesztette azt a reflexét, hogy a nyelvével automatikusan kilöki a szilárd ételt a szájából
  • a baba tud és akar rágni
  • mutató- és hüvelykujjával képes felcsippenteni ételt, vagy más tárgyakat. Ha a baba használja ujjait, és a tenyeréhez dörzsöli az ételt (tenyérfogás), az nem helyettesíti a felcsippentés fejlődési fokát.
  • a csecsemő szeretne részt venni az étkezéseken, megpróbálja felszedni az ételt, és a szájába tenni azt

Gyakran azt mondjuk, hogy eljött a hozzátáplálás ideje, ha a hathónapos vagy idősebb csecsemő már hosszú ideje nagyon gyakran akar szopni, és ez nem függ össze betegséggel, fogzási fájdalmakkal, napirendváltással, vagy növekedési ugrással. Mindemellett sokszor elég nehéz eldönteni, hogy a baba megnövekedett szopási igénye vajon valóban a szilárd táplálék bevezetésére való felkészültség jele-e. A legtöbb (ha nem az összes) hat hónapos kisbaba fogzik, növekedési ugráson és sok olyan fejlődésbeli változáson megy keresztül, amelyeknek mindegyike megnövekedett szopási igényhez vezethet – néha az összes egyszerre lép fel! Fontos, hogy a szilárd táplálék fogyasztására való érettség minden jelét egy egységként kezeljük, mivel a megnövekedett szopási igény önmagában minden valószínűség szerint nem elég ahhoz, hogy felmérjük a csecsemő felkészültségét.

A hozzátáplálás biológiai feltételeinek vizsgálata

2001 áprilisában a Wellstart International és a LINKAGES Project egy közös szakirodalmi áttekintést adott ki arról, hogy „egészséges, időre született csecsemők esetében melyek a fejlődésbeli-biológiai jelei annak, hogy a baba megérett arra, hogy a kizárólagos szopásról áttérjen a kiegészítő táplálékok fogyasztására”. (1) A szerzők a következőket mondták: „Az összefoglaló célja nem azoknak az egészségügyi következményeknek a számbavétele, amelyek abból adódnak, hogy a csecsemő bizonyos életkorában abbahagyták a kizárólagos szoptatását, hanem sokkal inkább annak a biológiai/fejlődésbeli felkészültségnek a felmérése, ami ehhez a bonyolult folyamathoz szükséges. Négy folyamatot, vagy funkciót választottunk ki és foglaltunk bele a kutatásba: gyomor-bélrendszeri, immunológiai, orális motoros és az anyai reprodukciós folyamatokat, amelyek kapcsolatban állnak a szoptatás folytatásával és a tejellátással. ”
A következőkben ennek az összefoglalónak néhány következtetését olvashatják:

„Így a körülbelül hat hónapig tartó kizárólagos szoptatás lehetőséget ad arra, hogy a csecsemő az egyik legesendőbb életszakaszában fokozott immunológiai védelemben részesüljön, és kevésbé legyen kitéve a kórokozóknak. Ez pedig lehetővé teszi, hogy azt az energiát és azokat a tápanyagokat, amelyeket máskülönben immunválaszokra fordítana a csecsemő, más növekedési és fejlődési folyamatokban hasznosítsa.”

„Ezek a klinikai beszámolók arra utalnak, hogy az egészséges, időre született csecsemők 6-8 hónapos koruk előtt nincsenek azon a fejlődési fokon, hogy készek lennének a szopásról a szívásra áttérni, vagy arra, hogy pépes illetve szilárd ételeket fogyasszanak a folyadék mellett.”

„A száj motoros funkciójának, valamint az immun- és bélrendszernek a fejlődésével illetve az anyai reprodukció biológiájával kapcsolatos elérhető információk fényében a szakemberekből álló kutatócsoport arra a következtetésre jutott, hogy a legtöbb időre született csecsemő számára a hathónapos vagy esetleg egy kicsivel idősebb életkor az a legkedvezőbb időpont, amikor abbahagyhatja a kizárólagos anyatejfogyasztást, és elkezdhetjük a kiegészítő ételek bevezetését. A kutatócsoport tagjai azt is feltételezik, hogy a megfelelő érettséget biztosító folyamatok egymást erősítik.”

„A kutatók megegyeztek abban, hogy a rendelkezésre álló információk alapján valamint annak tükrében, hogy nincs semmi bizonyíték arra, hogy ez káros lenne akár az egészséges csecsemőre, akár az anyára nézve, nincs semmi okunk arra következtetni, hogy a kizárólagos szoptatást ne kellene folytatni hat hónapig.”

Mikortól kezdve van szüksége a csecsemőnek a szilárd táplálékból származó tápanyagokra, amelyeket nem kaphat meg kizárólag az anyatejből?

Az orvosi kutatások azt mutatják, hogy a kizárólagos szoptatás a csecsemők számára megteremti az első hat hónapban – és gyakran tovább is – a növekedés lehetőségét. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szavaival:

„A szoptatás egyedülálló módja annak, hogy a csecsemőket egészséges növekedésükhöz és fejlődésükhöz szükséges ideális táplálékhoz juttassuk … A közelmúltban áttekintett bizonyítékok azt mutatták, hogy a népesség egészére vetítve, a hat hónapig tartó kizárólagos szoptatás a csecsemők táplálásának legmegfelelőbb módja.”

Az anyatejnek kellene kitennie a csecsemő táplálékának nagyobb részét az első év végéig. Valamikor az első életév vége felé a legtöbb kisbaba fokozatosan egyre több vasat és cinket igényel annál, amennyit az anyatej egymagában biztosítani tud a számukra – ezen a ponton a további szükséges tápanyagokat a szilárd ételek kis adagjaiból szerezheti meg a baba.

Egyes kisbabák akár 12 hónapig, vagy tovább is jól fejlődnek kizárólag anyatejen – amennyiben gyermeke továbbra is hízik és nő, ahogyan neki kell, az Ön teje tökéletesen kielégíti az ő igényeit.

Mit tegyek, ha gyermekem 4-5 hónapos korára késznek tűnik a szilárd ételek fogyasztására?

A 4-5 hónapos csecsemők néha különösen szeretnének részt venni az étkezésben, de ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy felkészültek a szilárd ételek fogyasztására – leggyakrabban ezt csak az a fejlődési szükséglet vezérli, hogy azt tegyék, amit mások csinálnak. A kutatások azt mutatják, hogy sok egészségügyi előnye van annak, ha minden kisbaba hozzátáplálásának megkezdését legalább hat hónapos korig késleltetjük, nemcsak azokét, akik még nem érdeklődnek az étkezéseink iránt.

Sok módja van annak, hogy kisbabánk számára lehetővé tegyük az étkezéseken való részvételt anélkül, hogy szilárd táplálékkal kezdenénk etetni őt:

  • Hagyjuk, hogy a családdal üljön az asztalnál – ölben, pótszékben, vagy etetőszékben.
  • Adjunk a babának egy pohár vizet, vagy lefejt tejet. A kicsi szórakoztathatja magát étkezés alatt, miközben megismerkedik a pohár használatával. 30-90 ml víz elegendő lesz (gyakran egész napra). Sok anya csak vizet használ, vagy egy kevés anyatejet, nehogy elvesztegesse a „folyékony aranyat”, miközben gyermeke a pohár használatát tanulja.
  • Ajánlja fel a babának, hogy igyon az Ön poharából közvetlenül, vagy szívószállal. Még akkor is, ha a baba még nem jött rá a szívószál használatának módjára, tehet egy szívószálat a vízbe, befoghatja a tetejét az egyik ujjával, felszívva ezzel egy pár cseppnyi vizet, és a szívószál alsó végéből megitathatja a kicsit a vízzel (vegye el az ujját a szál felső végéről, ha az alsó már a gyerek szájában van).
  • Adjon a babának kanalat, poharat, tálat és más biztonságos evőeszközöket, hogy játszhasson azokkal étkezés alatt.
  • Adjon a kicsinek egy jégkockát (ha az alakja és a mérete biztonságos a számára), vagy jégdarabkákat, hogy játszhasson velük.
  • Adjon gyermekének anyatejből készített fagylaltot, vagy kásás, fagyott anyatejet, hogy megehesse kanállal.

Hozzátáplálással kapcsolatos mítoszok

Sok mítosz és idejétmúlt információ kering arról, hogyan állapíthatjuk meg, hogy felkészült-e már gyermekünk a szilárd ételek fogyasztására.

MÍTOSZ: A gyermek súlya elért egy „mágikus” számot.

Az, hogy gyermeke elért egy bizonyos súlyt, vagy megduplázta születési súlyát (vagy akármennyi is a súlya), még nem jelenti azt, hogy automatikusan kész lesz a szilárd táplálék fogyasztására, főleg abban az esetben, ha még nincs hat hónapos.

Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia / WHO javaslata, hogy a szilárd ételek bevezetését hat hónapos korban, vagy még később kezdjük el, nem tesz kivételt a nehezebb csecsemőkkel sem. Az a kutatás, amit én láttam arról, hogy milyen előnyökkel jár, ha hat hónapos korban, vagy később kezdjük el a szilárd ételek bevezetését, minden csecsemőre egyaránt vonatkozik, súlyuktól függetlenül.
Az emésztőrendszer érettsége és a csecsemő általános fejlődése jelenti a különbséget, nem a baba súlya.
Nagyon érdekes, hogy a nagyméretű babák és a kisméretű babák édesanyját egyformán a hozzátáplálás megkezdésére szokták biztatni. Gyakran hangzik el két különböző és egymásnak teljesen ellentmondó vélemény ugyanannak az embernek a szájából!

MÍTOSZ: „Az Ön gyermeke nagy, ezért el kell kezdeni a hozzátáplálást.”

Az indoklás, hogy miért kellene bevezetni a szilárd táplálékokat különböző lehet:

Van, hogy az édesanyának azt mondják, hogy mivel a babája nagy, képtelen lesz elég tejet termelni a számára. Ez a megállapítás nem igazán állja meg a helyét – szinte minden anya képes annyi tejet termelni, hogy akár ikreket is szoptathatna kizárólagosan, sőt hármas ikreket is. Ha igény szerint engedi szopizni a babáját, teste elég tejet termel majd a számára.

Más anyáknak azt mondják, hogy a kisbaba túl sokat eszik, ezért az anyának csökkentenie kell a táplálékfelvételét azzal, hogy korlátozza a szoptatást, és/vagy elkezdi a hozzátáplálást. Egyáltalán SEMMI bizonyítéka nincs annak, hogy egy nagysúlyú szoptatott baba gyerek- vagy felnőttkorában is nagy lesz, és a szoptatás korlátozása veszélyes lehet egy csecsemő számára.

MÍTOSZ: „Az Ön kisbabája túl kicsi, ezért el kell kezdenie a szilárd ételek bevezetését.”

Egy másik gyakran hangoztatott ok a hozzátáplálás megkezdésére az, hogy a baba túl kicsi. Szerintem ennek a javaslatnak aztán igazán nincs semmi értelme! Ha grammról grammra összehasonlítjuk, az anyatejnek magasabb az energiatartalma, mint a legtöbb biztonságos babaételnek, és jelentősen több tápanyagot tartalmaz, mint bármely más szilárd étel, amivel csecsemőket etethetnénk. Hozzátehetjük, hogy a szilárd ételek bevezetése nagy valószínűséggel csökkenti annak a tejnek a mennyiségét, amennyit gyermeke magához vesz, ahelyett, hogy növelné az összes bevitt mennyiséget. Egy valóban lassan gyarapodó kisbaba számára az egyik első ajánlás az, hogy csökkentse a szilárd táplálék mennyiségét, vagy hagyja el azt, és szoptasson gyakrabban.

MÍTOSZ: A babának azért kell elkezdenie a szilárd táplálékok fogyasztását, mert az anyatej nem tartalmaz elég vasat.

Egy további oka annak, hogy a hozzátáplálás megkezdését javasolják, az, hogy „az anyatej nem tartalmaz vasat”. Az anyatejnek valóban alacsonyabb a vastartalma, mint a tápszernek, de az anyatej vastartalma sokkal jobban felszívódik a kisbaba bélrendszeréből, mint a tápszerben levő vas. A tápszerrel táplált csecsemők vesztenek is vasat azokon a mikroszkópikus sérüléseken keresztül, melyek a tehéntej romboló hatása miatt keletkeznek a beleikben. A szoptatott babák nem veszítik el a vasat. Valamikor az első hat hónap után (sok baba számára sokkal később) a legtöbb csecsemőnek szüksége lesz az anyatejen kívül más vasforrásra is. Ehhez többnyire kis mennyiségű szilárd ételből is hozzá lehet jutni.

MÍTOSZ: A gyermeknek azért van szüksége szilárd táplálékra, hogy hosszabb ideig aludjon éjjel.

Az a népszerű hit, hogy a szilárd étellel való etetés segíti a csecsemőt abban, hogy végigaludja az éjszakát, teljesen alaptalan.

MÍTOSZ: Ha nem kezdi el a szilárd ételek bevezetését „X” hónapos korban, akkor a gyermeknek problémái lesznek a szilárd étellel.

Ez szintén egy olyan mítosz, amelyet a megfelelően fejlődő, egészséges csecsemőkre vonatkozó kutatás nem támaszt alá.

Léteznek-e olyan időhatárok, amelyeken belül meg kell kezdeni a hozzátáplálást?

Természetesen vannak időhatárok a szilárd ételek bevezetésének megkezdésére, de ezek csecsemőről csecsemőre változnak. Valamikor (általában hat-nyolc hónapos kor között) a kisbaba eléri azt a fejlődési szintet, amikor már alkalmas az egyéb ételek elfogyasztására (képes ülni, rágni, ételt felcsippenteni, stb.). Körülbelül ugyanebben a korban válik az emésztőrendszere fiziológiailag éretté a sokféle étel feldolgozására. Ezen a ponton a legtöbb csecsemő kész és akar enni (még akkor is, ha csak ritkán és kis mennyiségeket).

A szülőknek néha azt mondják, hogy a babának el kell kezdenie a szilárd ételek fogyasztását hat (vagy nyolc, vagy tíz) hónapos korára, máskülönben problémája lesz az olyan ételek elfogadásával és elfogyasztásával, amelyeket rágni kell. Ez a „korlátozott időhatárokról” szóló elképzelés széles körben elterjedt, de nem bizonyított.

Nem találtam olyan kutatási adatot, amely azt bizonyítaná, hogy létezne ilyen időkorlát a szilárd ételek bevezetésével kapcsolatban megfelelően fejlődő, egészséges gyermekek esetében. Úgy tűnik, van némi bizonyíték arra, hogy a hosszasan csövön át táplált, vagy fejlődésükben komolyan elmaradott csecsemők esetében adódhatnak problémák az evés megtanulásával, ha nem kapnak lehetőséget a szilárd ételek fogyasztásának gyakorlására hat és tíz hónapos koruk között. Egy kis tanulmány, mely néhány esettanulmányt tartalmaz értelmi fogyatékos gyermekekről, 1964-ben készült (Illingworth RS, Lister J., The Critical or Sensitive Period, with Some Special Reference to Certain Feeding Problems in Infants and Children, J. Pediatr 1964;65(6) part 1:839-48). Ez a tanulmány azt sugallta, hogy ezen gyerekek esetében van egy „kritikus és/vagy szenzitív” időszak, amikor sor kerülhet a rágható anyagok bevezetésére, és ha ebben a periódusban nem adunk a gyermeknek szilárd táplálékokat, akkor egy fontos fejlődési szakasz maradhat ki emiatt (ami a későbbiekben valószínűleg a szilárd ételek visszautasításához vezet). Ezt az egyetlen tanulmányt találtam a „korlátozott időhatárokkal” kapcsolatban, amit megpróbálnak normálisan fejlődő gyerekekre vonatkoztatni.

Megkérdeztem az ezzel kapcsolatos tapasztalatairól egy ismerősömet, aki beszéd- és nyelvpatológus. Sok fiatal gyerekkel dolgozott már, akiknek evési problémái voltak, többek közt fejlődési elmaradások és rágási problémák. Azt mondta, nem tud semmi olyan okra gondolni, ami miatt a szilárd táplálék bevezetésének késleltetése táplálkozási problémákat okozna, és hogy azoknak a gyermekeknek a problémái, akikkel ő dolgozott, általában születésükkor, vagy nem sokkal később keletkeztek. Ezen gyermekek közül egynek sem a hozzátáplálás megkezdésének késleltetése okozta az evési problémát.
Írta:Kelly Bonyata
Fordította: Dénes Anna

Forrás: www.kellymom.com
Irodalom:
1.Audrey J. Naylor, MD, DrPH, Ardythe L. Morrow, PhD: Developmental Readiness of Normal Full Term Infants to Progress from Exclusive Breastfeeding to the Introduction of Complementary Foods
April 2001

HírLLLevél: 

témák: