Erika
Nemrég új lakók költöztek az utcánkba. Nagy örömmel hallottam, hogy hároméves kislányuk még mindig szopik. Manapság ez nagyon ritka dolog és könnyen azt mondják az ilyen anyára, aki nem választja el előbb a gyerekét, hogy kényezteti, magához láncolja. Az édesanyát ezért kikérdezgettem erről-arról.
- Miért nem választod még el a kicsit?
- Amíg van tejem és ő igényli, addig nem akarom. Ha hirtelen elválasztanám, nagyon drasztikus lenne, lelki sérülést okozna neki. Ha valami gondja, baja van, a cici nyugtató. Ez egy biztos pont az életében. Már nem az éhség miatt szopik. Napközben igyekszem elterelni a gondolatát róla, de ha semmi sem segít, megszoptatom. Mindkettőnknek jobb így.
- Szerinted miért van még mindig tejed?
- Talán ez valami családi vonás lehet. Én is hároméves koromig szoptam. Vagy azért, mert nagy lelki harmónia van köztünk.
- Hogyan szoptattál kezdetben, figyelted az órát?
- Nem, soha nem időre etettem. Mindig megszoptattam, ha sírt és tiszta volt a pelus. Egyébként nagyon nyugodt csecsemő volt. Egy éves kora után lett sírósabb. Most is eléggé érzékeny.
- Hogyan sikerült átállni a szilárd ételre?
- Nagyon nehéz volt. 5-6 hónaposan kezdtük kiskanálnyi gyümölccsel, de nem nagyon szerette. A főzelékeket valamivel szívesebben ette. 8 hónapos korától evett egy decit naponta. Egy éves kora után kapott tehéntejet. Két-két és fél éves koráig napjában többször megtelt a mellem, utána apadt. Mindig kiszopta mind a kettőt.
- Hogy bírod lelkileg? Nem fárasztó az állandó készenlét?
- Jól bírom, bár az éjszakázás fárasztó. Igaz, hogy a bátyjával, Róberttel is fel kellett kelnem 5 éves koráig, pedig már régen nem szopott. Noémi lelki egyensúlyát a szoptatás tartja fenn elsősorban.
- Nem nagy áldozat az, hogy nem jutsz el sehová?
- Nem is vágyom el a gyerekek nélkül, mert csak akkor vagyok igazán nyugodt, ha velünk vannak.
- Ha igényli megszoptatod most is. Egyébként is az történik, amit ő akar?
- Természetesen nem. Van, amikor az ember enged, de lehet fegyelmezni, sőt jobban hallgat rám, mint a fiam, akit csak nyolc hónapig szoptattam.
- Vajon miért?
- Mert jobban kötődik. Ha látja, hogy rosszul esik nekem az, amit tesz, vagy mond, azonnal bánja, és bocsánatot kér.
- Mit szól ehhez a férjed? Nem áll kettőtök között a kislány?
- Nem, soha nem állt közénk. Férjem is elfogadja a helyzetet. Semmi kifogása nincs ellene.
- Köszönöm a beszélgetést.
Ágostonné Szőcs Anna
