La Leche Liga Magyarország

A történelmi és a történelem előtti időkben a csecsemők rendszerint együtt aludtak anyjukkal, sőt az emberi történelem nagy részében az egész család együtt aludt, mert így melegebb és biztonságosabb volt. Manapság a világ legtöbb kultúrájában a csecsemők még mindig együtt alszanak édesanyjukkal legalább a gyermek első életévében (ágyban, függőágyban, matracon vagy gyékényszőnyegen) annak érdekében, hogy az éjszakai szoptatás könnyebb és kényelmesebb legyen.

A más országok csecsemőgondozási gyakorlatát tanulmányozó antropológusok azt találták, hogy azokban a kultúrákban, amelyekben az együttalvás a norma, gyermekbántalmazásként tekintenek arra az angol-amerikai szokásra, hogy a gyermekeket éjszakára elválasztják édesanyjuktól.

Nagy-Britanniában és Amerikában azonban a csecsemők külön alvását tekintették kívánatosnak az elmúlt néhány évtizedben. Ezen időszak alatt a szoptatási arány ezekben az országokban volt a legalacsonyabb, és néhány generációra meghatározó hatást gyakoroltak az olyan – az anya és gyermeke elválasztását erőltető - eszmék, mint az időre etetés és a sírni hagyás. Az elmúlt években komoly erőfeszítéseket tettek a szoptatás támogatására, és a szoptatott kisbabák számának növekedésével újra felfedezték a bőrkontaktus jelentőségét, amit a baba hordozókendőben való szállításával illetve az anya és gyermeke együttalvásával segítenek elő.

Antropológusként az elmúlt hat évben Észak-Angliában azt tanulmányoztam, hogyan viszonyulnak a szülők a csecsemők alvásához, és hogyan gondozzák őket éjszaka. Kutatócsoportommal arra a megállapításra jutottam, hogy a szülők körülbelül 70 százaléka legalább alkalmanként egy ágyban alszik a gyermekével, mire a baba eléri a háromhónapos kort - a legtöbben az első hónapban tesznek így. Közös ágyban alvás leginkább ott fordul elő, ahol a babát szoptatják: a szoptatott csecsemők több mint 80 százaléka alkalmi hálótárs, sokan pedig rendszeresen a szülőkkel alszanak. A csecsemőknek azonban csak nagyon kis százaléka alszik minden egyes éjszaka egész éjjel a szüleivel. A szülőkkel együtt alvó kisbabák legnagyobb része csak az éjszaka egy részében van a szüleivel - gyakran a saját ágyukban kezdik az alvást, majd szoptatáshoz átviszik őket a szülői ágyba, és az éjszaka hátralevő idejében ott is maradnak.

Annak ellenére, hogy ez egy elterjedt magatartásforma, a szülő és gyermek együttalvásának előnyeiről sokszor nem beszélnek az egészségügyi szakemberek, és nem ír az újdonsült szülők számára készült szakirodalom. Ezért - mivel attól tartanak, hogy mind a rokonok, mind az egészségügyi szakemberek helytelenítik - sokan titokban tartják az együttalvást. Ez a helyzet azt jelzi, hogy a közös alvás biztonságosságáról szóló információk nem jutnak el a szülőkhöz éppen abban az időszakban, amikor a legjobban tudnák azokat hasznosítani: amikor kisbabájuk egy hónaposnál fiatalabb, gyakran ébred éjszaka és a legtöbbször viszik át őt a szülők ágyába, hogy megnyugodjon, egyen és elaludjon.

Az egyik terület, amelyet a csoportommal együtt vizsgáltam az volt, hogy az együttalvás során milyen az anya ill. a gyermek helyzetfelismerése, mennyire vannak álmukban “öntudatuknál”. Huszonöt anya-csecsemő párosról otthon, és húsz anya-apa-csecsemő hármasról alváslaboratóriumunkban készítettünk infravörös felvételeket. Ezek elemzése után azt találtuk, hogy a szoptató anyák és kisbabájuk alvásidejük döntő részét szoros fizikai kapcsolatban töltik – az anyák az éjszaka több mint háromnegyed részében gyermekük felé fordulnak, a kisbabák pedig az éjszaka 90 százalékában édesanyjuk felé.

A szoptató anyák jellegzetes alvási pózban alszanak csecsemőjükkel: a gyermek mellmagasságban fekszik a matracon; az anya összegömbölyödik gyermeke körül, biztonságos helyet teremtve ezzel a baba számára – felső karja a kicsi feje fölött megvédi őt attól, hogy az ágyban felfelé másszon, és bebújjon a párna alá, alul behajlított térde pedig a takaró alá való becsúszástól védi a csecsemőt. Érdekes, hogy azok az anyák, akik sohasem szoptattak, nem így alszanak gyermekeikkel – sokszor párnára fektetik őket arcmagasságban, és sokkal gyakrabban fordulnak el tőlük az éjszaka folyamán.

Ha együtt alszol a gyermekeddel, vagy úgy tervezed, hogy majd együtt alusztok, gondold át a következő kérdéseket! Ezek segíthetnek abban, hogy az együttalvás során biztonságos környezetet teremts a baba számára.

1. Vannak-e az ágy körül rések, ahova a baba beeshet, vagy beszorulhat?
2. Leeshet-e a baba az ágyról?
3. Egyenletes-e a felület? (vízágy, kanapé, régi matrac stb., ahol a gyermek feje beszorulhat a mélyedésekbe nem megfelelő!)
4. Vannak-e a kicsi körül párnák, melyek fulladást okozhatnak?
5. Nincs-e túl sok réteg a kisbabán? (nincs szüksége több takaróra, vagy ruhára, mint a szülőknek)
6. Úgy helyezted-e el a babát, hogy nem tud becsúszni a takaró alá?

A megfelelő szociális környezet éppen olyan fontos, mint a biztonságos tárgyi feltételek; sok esetben ugyanis maguk a szülők jelentik a veszélyforrást!

1. Ne aludj egy ágyban a babával, ha alkoholt vagy kábítószert fogyasztottál, vagy gyógyszert vettél be, mert ezek csökkenthetik a helyzetfelismerést vagyis annak a tudatát, hogy hol van a kisbaba!
2. Ne aludj együtt a babával, ha beteg vagy túlságosan kimerült vagy!
3. Ne engedd, hogy gyerekek vagy állatok aludjanak a csecsemővel egy ágyban!
4. Ne pólyáld be a veled együtt alvó kisbabát!
5. Ne hagyd a csecsemőt felügyelet nélkül felnőtt ágyban!
6. Dohányos szülő ne aludjon együtt a gyermekével, mert ebben az esetben megnő a hirtelen csecsemőhalál kockázata!

Helen Ball (University of Durham)

Megjelent az LLLGB News 2003. november-decemberi számában

További olvasmányok az együttalvásról:

• A családi ágy - LLL füzetek
• Tine Thevenin: The Family Bed
• Deborah Jackson: Three in a Bed