Kedves LLL!
Kisfiam, Bálint 2003. szeptember 16-án 16:55-kor 3750 grammal és 59 cm-rel látta meg a napvilágot. A szülés gyorsan és könnyen ment. Már a szülőágyon mellre tették, így feküdtünk két órát. Szavakat nem találok arra a boldogságra, amit akkor éreztem. Ha tehetném, biztosan húsz gyermeket szülnék, hiszen ez csodálatos dolog!
A szüléshez tudatosan a MÁV Kórházat választottam, mert szülés után a babámmal akartam maradni, és tudtam, hogy ez egy baba-barát kórház. (Ezzel vitatkoznék, mert a tapasztalatok mást mutattak.)
Szülés után háromágyas baba-mamás szobába kerültünk. Egyik szobatársam a második, a másik pedig a negyedik babáját szülte. Eleinte büszke voltam, hogy máris milyen nyugdt kisfiam van, hiszen ő csak aludt, míg szobatársaim kétóránként szoptattak.
Egy idő után azonban aggódni kezdtem, miért nem akar enni a gyermekem. A csecsemős nővérek segítségét kértem, de azt válaszolták, hogy 24 órán keresztül nem baj, ha nem eszik. Másnap a babám enni kért, a mellre helyezés azonban nem akart sikerülni. Szóltam újra a csecsemősöknek, akik azt mondták, várjak(?), majd jön valaki. Bálint csak sírt, de nem boldogultunk. Végre jött a segítség. Gyermekem szájába rakták a cicit, majd el is tűntek. Persze, ahogy az ajtó becsukódott, Bálint szájából kicsúszott a mellem, és kezdődött minden elölről. Szobatársaim próbáltak segíteni több-kevesebb sikerrel.
Másnap bejött Sütőné Erzsike, védőnő, aki látta kisírt szemeimet, és megkérdezte, mi a probléma. Hálás vagyok neki: megtanított szoptatni, ott volt velem végig.
Bálint azonban még mindig sokat aludt, ezért egyik vizit alkalmával megkértem a doktornőt, nézze meg. Mire ő:
"Anyuka! Ez a gyerek sárga!"
Vért vettek, majd elvitték a babámat kékfény kezelésre és infúziót is kapott. Én csak sírtam és borzasztó elkeseredett voltam.
Az intenzíven azt mondták, hogy 3 óránként(?) szoptathatok, de éjszaka nem engednek be, és válasszak, hogy központi anyatejet vagy tápszert adjanak a kisfiamnak. FEL VOLTAM HÁBORODVA!!!
Azt válaszoltam, majd én fejek és kizárólag az én tejemet kaphatja. Bálint kéthónapos koráig volt is annyi tejem, hogy csak a hátamon tudtam feküdni melltartóbetétekkel és pelenkákkal kitömködve, de így is háromszor öltöztem egy éjszaka.
A kórházból egy hét elteltével mehettünk haza, ami szintén nehézkes volt (három vérvétel - bealvadt vér miatt, eltűnt papírok stb.)
Bálint az első két hónap alatt heti 25-37 dkg-ot hízott, naponta kb. nyolc alkalomal szopott és egy szoptatás nem tartott tovább 5-6 percnél.
Ezen időszak alatt is akadt problémánk, négy hetesen ugyanis egyik éjszaka Bálint nem akart szopni, de tudtam, hogy éhes, sírt is keservesen. Végül lefejtem a tejet és a cumisüvegből azonnal megette.
Másnap egy barátnőm javaslatára felhívtam Rózsa Ibolyát, aki annak ellenére, hogy vasárnap volt és éppen vonaton ült, nagyon készséges volt. Miután alaposan kikérdezett, azt mondta, a babám valószínűleg cumizavaros, bár sem cumisüveget sem nyugtató cumit nem használtunk. (Úgy tűnik, egy hét a kórházban bőven elég volt.) Ibolya elmondta, hogy mit kell tennem, legyek türelmes.
Így próbáltam nyugodt és türelmes maradni, mindent igyekeztem az “utasítások” szerint csinálni. Meg is lett az eredménye: Bálint pár nap után újra szépen evett.
Babám háromhónapos koráig minden rendben ment, akkor azonban véres lett a széklete, nem akart enni, a súlya is csak kis mértékben ment felfelé. A gasztroenterológus szerint Bálint tejallergiás, így szigorú tejmentes étrendet írt elő számomra, ill. hogy a lelassult súlygyarapodás miatt vezessük be Bálint étrendjébe a gyümölcsöt, szoptatás előtt!!! A kontroll vizsgálaton volt is ebből probléma, én ugyanis “elfelejtettem” gyümölcsöt adni.
A véres széklet sajnos nem szűnt meg, így a doktornő "megállapította", Bálint az anyatejre allergiás, abba kell hagyni a szoptatást. “Sajnos, ilyen is van” - mondta.
Kijöttünk a rendelőből, megszoptattam a babámat, és hazamentünk. Otthon felhívtam Rózsa Ibolyát, hogy megkérdezzem a véleményét. Ő úgy gondolta, helyesen jártam el és ajánlotta Dr.Veres Gábort, akihez most is járunk, és akinek a tanácsára még ma is szoptatok.
A véres széklet megszűnt, és bízom benne, hogy kisfiam kinövi a tejallergiát és kaphat majd Túró Rudit, joghurtot, fagyit stb. Most ezért imádkozom.
Kétszer volt mellgyulladásom, háziorvosunk négyhónapos kortól javasolta a gyümölcsöt, kaptunk speciális tápszert (ami a kukában landolt), és még sorolhatnám.
Bálint két hét múlva lesz hét hónapos, egészséges, jól fejlődő baba, aki kéthónapos kora óta átalussza az éjszakát, és - ami a legfontosabb - csak szopik! (Hét végén próbálkozunk az almával.)
Szeretném megköszönni az Önök munkáját, azt, hogy léteznek, hogy van kihez segítségért fordulni!
Külön köszönetet mondok Rózsa Ibolyának, akivel a kapcsolatot tartottam, aki nemcsak gyakorlati tanácsokat adott, hanem lelki támaszt is nyújtott!
SOHA NEM FOGOM ELFELEJTENI!
További működésükhöz sok sikert kívánok!
Csillikné Máthé Krisztina
