La Leche Liga Magyarország

Hajba Judit 2003 augusztusában lett LLL vezető

Judit, mesélj magadról, a férjedről, a családodról!

32 éves vagyok, két gyermekem van: Kinga karácsonykor lesz négy éves, Noémi pedig szeptemberben kettő. 1994-ben szereztem diplomát újságírás-kommunikáció és japán-angol szakon. Férjem diplomata, sinológus. Vele az egyetemen ismerkedtünk meg, 9 éve vagyunk házasok. Gyermekeink születése előtt meglehetősen aktív életet éltem. Dolgoztam napilapnál, az Országgyűlés Hivatalában, multinacionális cégnél és ügynökségnél egyaránt. Másoddiplomát szereztem PR-ből, kommunikációs tanácsadással, lobbizással, szponzorálással foglalkoztam. 1997-ben követtem férjemet Kínába, ahol ő már diplomataként teljesített külszolgálatot. Kinga születése előtt, három évig én is a Pekingi Magyar Nagykövetségen dolgoztam, diplomataként. Mindkét lányunk Pekingben született.

Nem hiányzott az otthontól távoli munka, a munkahelyed, a hivatásod?

Nagyon érdekes környezetben éltünk, soha nem unatkoztam. Fontos volt a rugalmasság, a jó szervezőkészség, de a tolerancia és a tűrőképesség is, hogy megálljam a helyem Kínában családanyaként, s diplomata feleségeként egyaránt. Egy német barátnőmmel nemzetközi baba-mama csoportot is indítottunk. Szerencsésnek tartom magam, hogy a lányok születése után nem kellett visszamennem dolgozni, a család volt az első az életemben. Idegen környezetben kiszolgáltatottabbá válik az ember, felértékelődik az otthon és a család jelentősége is. 2002 nyarán költöztünk haza, újra otthont teremtettünk, nagyobbak lettek a gyerekek. Most több lehetőségem nyílik arra, hogy 4 év után mással is foglakozzam. Visszatértem az újságíráshoz, de itthon dolgozom, s magam osztom be az időmet. Így elég idő jut a gyerekekre, egymásra, s pótmamánk, családunk segítségével a munkára is. Ez nekem nagyon sokat jelent. Mindehhez párom támogatása is elengedhetetlen. Nagyon jó köztünk az összhang, minden téren segítjük egymást.

Voltak olyan nehézségeid a szoptatással kapcsolatban, amelyek megoldásához nem, vagy csak nehezen kaptál segítséget? Mikor találkoztál először a La Leche Ligával?

A kórházban, ahol szültem, az első napokban minden segítséget megkaptam a szoptatáshoz is. Kingát születésétől kezdve igény szerint szoptattam. Kezdetben úgy éreztem, valamit rosszul csinálok, kevés a tejem. Kölcsönöztem fejőgépet, mellpumpát, de nem volt látványos a mennyiség, amit lefejtem. Kisebesedett a mellmimbóm. Kinga hat hetes volt, mikor húgyúti fertőzést kapott, kórházba kerültünk. Több hónapig antibiotikumot kapott, hogy elkerüljük az újabb fertőzést, s ez legyengítette a szervezetét. Attól kezdve hónapokon keresztül ordított napi 8-10 órát, napközben 20 percet aludt, egyébként folyamatosan karban volt, vagy szopott. Többemberes baba volt, most is nagyon érzékeny kislány. Teljesen el voltam keseredve - akkor még nem sokat tudtam a szoptatásról -, azt gondoltam, biztos ezzel van a gond, nem elég neki a tejem. A gyermekorvos tápszert írt fel, mert megállt, majd visszaesett a súlyfejlődése. Korán, négy hónaposan próbálkoztunk az első szilárd étellel. Ekkor kezdtem el a LLL pekingi csoportjába járni, kölcsönkaptam egy nagyszerű könyvet (Dr. William Sears: The fussy baby book), és vettem egy babahordó kendőt. Sokat tanultam a szoptatásról, a gyermeknevelésről, a táplálkozásról. Megtanultam fejni és több pozicióban szoptatni. Kinga nyolc hónapos korában már kevesebbet sírt. Szilárd ételt alig evett, de gyakran és sokat szopott. 9 hónaposan derült ki, hogy tehéntejfehérje allergiája van. Megfelelő segítség nélkül, saját tapasztalatunkból tanultuk meg két év alatt, hogyan lehet ezzel együtt élni, mit ehet, mi az, amit kerülni kell. Ezért is örülök, hogy 16 hónapos koráig tudtam szoptatni.

Amikor kiderült, hogy újra babát várok, a környezetemben mindenki (család, orvosok) azt tanácsolta, hogy azonnal hagyjam abba a szoptatást. Éreztem, hogy nem ez a helyes megoldás, hiszen Kingának a szoptatás nagyon sokat jelentett, nem akartam megfosztani tőle. Újra csak a Ligától kaptam szakszerű segítséget és biztatást, így még pár hónapig kitartottunk. 22 hetes terhes voltam, amikor elapadt a tejem.

Noémi születése után már rutinosabban ment a szoptatás. Igény szerint szoptatom éjjel-nappal, ezért most is együtt alszunk. Persze kérdéseim mindig voltak, de a Liga baba-mama csoportjában általában minden problémámra megtaláltuk a megoldást. Vele is megjártuk a kórházat, túlestünk két szopási sztrájkon, szájpenésszel és kisebesedett mellbimbóval is küszködtünk. Noémi 9 hónapig kizárólag anyatejet kapott. A szopi most is ugyanolyan fontos számára, mint korábban (ez látszik a játékában is: szoptatja a babáit). Pár hetes volt, mikor a hordozókendőt kipróbáltuk: kényelmesebb lett az életünk, életformánkká vált a szoptatás és babahordozás. Jártunk vásárolni, piacra, játszótérre, gyerekzsúrra, de diplomáciai fogadásra is magammal vittem Noémit a hordozókendőben. Szoptattam vonaton, repülőn, autóban (menet közben gyerekülésben), étteremben.

Mi az, ami segít majd, hogy könnyebben beleéld magad más mamák helyzetébe?

Jó kommunikációs és empátiás készséggel rendelkezem, ez is segít a tanácsadásban. Három évig kéthetente rendszeresen jártam LLL csoportba, a legkülönfélébb problémákkal találkoztam. Természetesen a saját tapasztalatom nem terjedhet ki a szoptatás minden területére, de folyamatosan tanulok és fejlesztem ismereteimet.

Mikor gondoltál rá először, hogy megoszd a tapasztalataidat más édesanyákkal?

Két éve kezdett el foglalkoztatni a gondolat, hogyan oszthatnám meg a saját tapasztalataimat, hogyan segíthetnék másoknak úgy, ahogy nekem is segítettek. A pekingi ligavezetőm biztatott, hogy jelentkezzem én is LLL csoportvezetőnek. Hiszem, hogy a megfelelő időben érkező, pontos információnak óriási jelentősége van. Nagyon fontosnak tartom, hogy a kismamák már a várandósságuk alatt korszerű információkat szerezzenek a szoptatásról, s hogy tudják, van hova fordulni, ha nehézségeik támadnak. Az elmúlt időszak alatt több cikket is írtam a szoptatásról. 2003 augusztusában lettem akkreditált vezető.

Tervezed-e, hogy baba-mama csoportot indítasz ?

Telefonon és emailen is nagyon sokan kérnek segítséget, eddig elsősorban a segítségnyújtásnak ebbe a részébe kapcsolódtam be. Egyszer nagyon szeretnék majd saját csoportot is indítani. Következő célom, megfelelő tapasztalat birtokában, a nemzetközi laktációs szaktanácsadói vizsga letétele lesz.