La Leche Liga Magyarország

Régóta tudjuk, hogy a szoptatás jó hatással van a gyermekek egészségére. Az anyatej biztosítja az optimális növekedést, az idegrendszer és az immunrendszer fejlődését és a legjobb testi-lelki alapot ahhoz, hogy a gyermek elkerülje a fertőző betegségek egy részét.

Maga a szoptatás serkenti a növekedési hormonok termelő­dését, elősegíti az arckoponya helyes fejlődését, és szorosabbá teszi az anya és gyermek között létrejött köteléket. A hat hónapig tartó kizárólagos szoptatás csökkenti a környezeti ártalmak okozta betegségek, az allergiák és a táplálékérzékeny­ség kialakulását.

A szoptatásnak jól körül­határolható hatása van az anya egészségére is. A szülés után közvetlenül elkezdett szoptatás csökkenti a szülés utáni vérveszteséget és így a vérszegénység kialakulását. A kizárólagos szoptatás rengeteg pénzt, időt és fáradságot takarít meg az anya számára. A szoptatás erősíti az anya immunrendszerét, megóvja a túl hamar bekövetkező újabb terhességtől, és csökkenti a cukorbeteg anya inzulinigényét. Aki sokáig szoptat, kisebb eséllyel betegszik meg mell- és petefészekrákban, de csökken a csontritkulás kialakulásának esélye is.

Sajnos túl gyakran fordul elő, hogy az asszonyok igényeit és szükségleteit nem veszi figyelembe a társadalom. A nők fizikai és lelki egészsége, tanultsága, gazdasági helyzete és a másoktól kapott segítség mértéke nagyban befolyásolja azt, hogy hogyan fogja gondozni, szoptatni, nevelni gyermekeit. Minden társada­lomnak érdeke, hogy javítsa a nők körülményeit, hiszen a hátrányos helyzet újra és újra átszáll a következő generációra.

2OO2-ben a Szoptatás Világhetének céljai:

• Felhívni a figyelmet arra, hogy a szoptatás a női reprodukciós folyamat szerves része ugyanúgy, mint a terhesség és a szülés.
• Tudatosítani az asszonyokban, hogy joguk van humánus körülmények között, minimális beavat­kozás mellett szülni.

Egészséges anyák

Az egészség minden nemzet által elismert alapvető emberi jog. Az egészséges asszonyok­nak van a legnagyobb esélyük arra, hogy egészséges gyerme­ket hozzanak világra.

Mire van szükség ennek eléréséhez?

• kiegyensúlyozott táplálkozás­ra, ami megőrzi az anya állóképességét és szervezeté­nek betegségekkel szembeni ellenállását, megelőzi a koraszülést és azt, hogy a baba kis súllyal szülessen; biztosítja, hogy az asszony szülés után könnyen felépüljön és egészséges maradjon a szoptatás ideje alatt is.
• megfelelő egészségügyi ellátás biztosítására
• biztonságos és az egészséget nem veszélyeztető munka- és életkörülményekre
• arra, hogy visszaszorítsuk az alkoholfogyasztást, dohány­zást és kábítószer-fogyasztást
• szakszerű terhesgondozásra, csecsemőtanácsadásra
• mindennemű információ és gyakorlati segítség biztosí­tására a hat hónapig tartó kizárólagos szoptatáshoz, a kiegészítő táplálékok beveze­téséhez és a hosszú távú – két éves korig, vagy azon is túl tartó – szoptatáshoz
• segítségre a megfelelő családtervezési módszerek alkalmazásához
• a család és a barátok támogatására és gyakorlati segítségére
• a család megóvására a káros gazdasági és kereskedelmi hatásoktól (félrevezető reklá­mok) a terhesség, a szoptatás és a gyermeknevelés időszaka alatt

Terhesség és szoptatás

A várandósság ideje alatt az asszony teste neveli a magzatot, de egyúttal arra is felkészül, hogy táplálja őt. A tejmirigyek megsokszorozódnak, zsírraktá­rak keletkeznek, a szoptatáshoz szükséges hormonok készen állnak. A terhesség 16. hetében megindul a kolosztrum termelés – a mell kész a szoptatásra.
Terhesgondozás során a szakembereknek tisztában kell lenniük:

• a természetes szülés és szoptatás testi és lelki vonatkozásaival
• a terhesség, szülés és vajúdás során fellépő problémák gyógyszermentes kezelésének lehetőségeivel
• a kolosztrum és a korai szoptatás fontosságával
• a gyermek veleszületett képességeivel
• a hatékony szoptatás technikájával és a szoptatási nehézségek megoldásának mikéntjével.

A normális szülés alatti ellátás legjobb módja:

Minden szülő nő számára biztosítani kell:

• olyan szülészeti ellátást, ahol figyelembe veszik azokat a hagyományokat, értékeket, szokásokat, amelyeket az asszony kulturális, etnikai vagy vallási hovatartozása határoz meg
• hogy az asszony megválaszt­hassa azokat a személyeket, akik jelen lehetnek, lelki és fizikai segítséget nyújthatnak a vajúdás és a szülés ideje alatt
• hogy szabadon mozoghas­son és szabadon választ­hassa meg a vajúdás és szülés során a számára legmegfelelőbb testhelyzetet
• hogy ellátása során kerüljenek minden olyan rutint, eljárást és beavatkozást, melynek előnyeit nem igazolják tudományos vizsgálatok (pl. a folyadékbevitel korlátozá­sa, korai burokrepesztés, intravénás oxitocin adagolás, rutin magzati monitorozás, beöntés, borotválás)
• hogy ellátása során kerüljék a behatoló (invaziv) beavat­kozásokat, mint a burok­repesztés, a gátmetszés
• hogy előtérbe helyezzék a gyógyszermentes, nem behatoló fájdalomcsillapító eljárásokat

Követelmények a szülészeti intézményekkel szemben:

• Az intézmény rendelkezzen irányelvekkel, melyek szerint az anyát (és a családot) bátorítani kell arra, hogy meleg, testközeli kapcsolatot alakítsanak ki a babával, hogy sokat hordozzák, ringassák, és igénye szerint szoptassák. Ezek az elvek a beteg, koraszülött, vagy fejlődési rendellenességgel világra jött csecsemőkre is legyenek érvényesek.
• Legyen kidolgozott módja a szülészeti intézmények és a területi anya, illetve gyermekvédelmi egészség­ügyi ellátó rendszerek közötti kapcsolattartásnak, konzultációnak, beleértve a szülőanya egyik intézményből a másikba való szállítását, a csecsemőgondozás és szopta­tás időszakában felmerülő problémák megoldását.
• Az intézmény rendelkezzen a bababarát ellátáshoz megfele­lő irányelvekkel, szolgáltatá­sokkal. Az intézmény személyzete legyen tudatában annak, hogy az anya, a magzat, a csecsemő jóléte és egészsége, a szoptatás sikeres megkezdése a gondozás alapja.

Szülés

A vajúdás és a szülés minden kultúrában az asszonyok életének meghatározó élménye. Ha az asszony segítő, megértő és biztonságos környezetben vajúdik, és hozza világra gyermekét, nagyon valószínű, hogy szülés után kész lesz a gyermeket éberen, aktívan fogadni, és kész lesz a szoptatásra. A normális terhesség, vajúdás, szülés és szoptatás egymással összefüggő, egymásból következő folyama­tok. A jó szülés körüli gondozás megerősíti az asszonyt abban, hogy ő maga képes döntéseket hozni a saját szülése és a saját gyermekének fogadása terén. Sajnos az asszonyok ősi tudását, hogy ők maguk képesek világra hozni egy gyermeket, többnyire nem támogatják, sőt egyre jobban aláássák. Nagyon sok asszony kénytelen úgy élni, hogy nem kapja meg a gyermekgondozáshoz, szopta­táshoz szükséges tényszerű információkat és gyakorlati segítséget. Senki sem bátorítja őket, hogy vegyenek részt a saját magukat és gyermeküket érintő döntésekben. Valójában azt várják el tőlük, hogy passzívan fogadják el a rutin beavatkozásokat.

Sajnálatos módon hatalmas szakadék tátong a világ külön­böző területeinek szülészeti ellátása között. A harmadik világ asszonyai gyakran tisztátalan körülmények között, gyakorlott segítők nélkül hozzák világra gyermeküket. Ilyen helyzetben a szülés utáni azon­nali szoptatás életbevágóan fontos, hiszen ez csökkenti a szülés utáni vérzést, stabilizálja a gyermek hőmérsékletét. Mégis előfordulhat, hogy tönkreteszik ezt a természetes folyamatot teáztatással, más folyadék adásával vagy a kolosztrum elvonásával.

A másik oldalon a fejlett országok asszonyai állnak, elárasztva az orvosi technológia és a szakosodott orvosi ellátás „áldásaival”, ahol gyakran a normális szülés is szükségtelen orvosi beavatkozások garmadával megy végbe. Ezt az ellentmondást felismerve készítette el ajánlásait a támogatandó és kerülendő szülészeti beavatkozásokról az Egészségügyi Világszervezet.

Az ajánlások ellenére sok ártalmas, hatástalan és helytelenül alkalmazott eljárást használnak világszerte. Gyakran előfordul az is, hogy ezeket az eljárásokat szintén rátukmálják a szülő nőkre és az egészségügyi dolgozókra, mivel „kényelmessé” és „fájdalom mentessé” teszik a szülést, de azt már elfelejtik a célszemélyek tudomására hozni, hogy a kínált „áru” milyen komplikációkhoz vezethet, milyen veszélyeket hordoz magában a szülésre, a szoptatásra nézve. A legtöbb fájdalomcsillapító vagy érzés­telenítő eljárás meghosszab­bíthatja a szülést, és növeli a szülészeti beavatkozások (hormonadagolás, fogóműtét, császármetszés) esélyét. A folyamat oda is vezethet, hogy romlik az újszülött állapota, nyelési és légzési képessége, szopási készsége.

Szoptatás azonnal a szülés után

Az újszülött veleszületett képessége, hogy megtalálja, bekapja a mellet, és szopni kezdjen.

A mama meleg bőrén pihenő újszülött nem hűl le, jobb a légzése és a szívműködése. A születés utáni pillanatokban történő szoptatás segít a méhlepény leválásában, csök­kenti a vérzést, megerősíti az anya és az újszülött között kialakuló érzelmi kötődést. Ha a születés zavartalan, az újszülött aktív, éber állapotban marad legalább negyven percig, de akár órákig is. Ezután mély álomba merül.

Ugyanúgy, ahogy a szülés utáni események, a szülés után történő beavatkozások is hatással lehetnek a szoptatás kezdeti sikerességére. Az eljárások, melyek során behatolnak a gyermek orrába, szájába, torkába, megsérthetik a fontos nyálkahártyákat, megza­varhatják a korai szopóreflexet, és ellenkezést válthatnak ki mindenféle a szájat érő ingerrel szemben. Az újszülött mérés, vizsgálatok, fürdetés miatti elszakítása az anyjától csökkenthetik a gyermek élénkségét. Megzavarhatja az egymásra hangolódást, ha a szemcseppet az első anya- gyermek szemkontaktus létrejötte, és az első szoptatás előtt adják a babának.

Az újszülött fogadásának, ellátásának megfelelő módját foglalja magában a “Tíz lépés a sikeres szoptatáshoz” című BFHI (Bababarát Kórház Kezdeményezés) kiadvány.

A javaslat lényege az újszülött és az édesanya együtt gondozása, otthonos környezet kialakítása, a beavatkozások számának minimálisra csökken­tése és az anya ösztönzése kizárólagos és igény szerinti szoptatásra. Ha a szülés nem volt problémamentes, még nagyobb hangsúlyt kell fektetni az anya bátorítására, gyakorlati segítségnyújtásra szoptatási tanácsadó bevonásával. A támaszadásnak ez a módja felkelti és erősíti az anya szoptatásra való hajlandóságát, belső igényét.

Az anya támogatása a gyermekágyas időszak után

Annak ellenére, hogy már az első napokban jól beindulhat a szoptatás, az anyának folyama­tos támogatásra van szüksége ahhoz, hogy megőrizze testi-lelki egészségét. Sokat jelenthetnek a védőnői látogatások, de szóba jöhet egy jól felkészített önkéntes segítő is (ma már hazánkban is foglalkoznak ezzel civil szervezetek). A látogatás során a szakember meggyőződhet arról, hogy az anya és a gyermek egészséges, hogy jól megy a szoptatás és a család kiegyensúlyozott. A legjobb, ha az anya látogatja a legközelebbi önsegítő anya­csoportot, kismamaklubot, ahol sokat tanulhat az anyasze­repről, a szoptatásról és a minden családnál előforduló nehézségek megoldásáról.

Az anyának szüksége van:

• az egészségügyi ellátó rendszer segítségére
• arra, hogy megkapjon minden segítséget a hat hónapig tartó kizárólagos szoptatás, a helyes hozzátáplálás és a tartós szoptatás érdekében
• arra, hogy minden információt megkapjon szoptatással összeegyeztet­hető családtervezési módsze­rekről.

A WABA “Breastfeeding: Healthy Babies” c. kiadványa alapján, magyarul megjelent A Szoptatásért Magyar Egyesület kiadványában.

Fordította: Sződy Judit