Nighttime Parenting

Dr. William Sears

Az egymáshoz kapcsolódást segítő (összekötő) nevelés

A közelmúltban elterjedt detachment, szétválasztó neve­léssel szemben fedezzük fel újra az attachment, összekötő nevelést! Tekintsük úgy a babánkat, mint aki továbbra is hozzánk van kötve! A természeti népeknél jó példát láthatunk: a gyerek egész nap az anya hátán van. Már a várandósság alatt készülnünk kell erre, hogy beépüljön gondolatainkba! Figyeljünk fel az olyan kérdésekre, amelyek a szétválasztó gondolkodást sugallják, és ne engedjük megzavarni magunkat! Például: „Még szoptatsz?” - Nem nekünk kell eldönteni, mikor fejeződik be a szoptatás, a baba majd jelzi, ha kielégült erre irányuló igénye, tovább tud lépni. Ne nézzük a naptárt, nem az a fontos, mikor marad abba a szopizás, hanem hogy hogyan!

Lehet, hogy kecsegtetnek a gyors elválasztás rövid távú előnyei (rábízhatod nagyszülők­re), de hosszú távon rengeteg veszteséggel számolhatunk ilyenkor.

A szoptatás időszakát élvezni kell végig, s ez úgy fog leginkább sikerülni, ha hagyjuk, hogy a baba igényei irányít­sanak, ne legyenek elvárásaink. Ezt nevezzük igény szerinti szoptatásnak és elválasztásnak.

„Hagyd sírni, majd abbahagyja!” - Valóban abbahagyja, de nem azért mert meggyőztük arról, hogy magában is el tud aludni, hanem azért, mert rájön, hogy nem számít a szava. Az újszülött csak sírással tudja kifejezni magát, ezzel ad hangot annak, hogy valamilyen igénye kielégítésre vár. És ne felejtsük el, ezek igények! Ugye senki nem hiszi, hogy egy baba “rossz szokásokkal” jönne a világra. Az igény pedig úgy szüntethető meg leggyorsab­ban, ha kielégítjük. Azzal, hogy azonnal válaszolunk a sírására, megerősítjük abban, hogy figyelünk rá.

„Egyedül kell aludnia, ne vidd az ágyadba, mert megszokja.”

Ahogy mindenkinek tetszik, úgy aludjatok! Sokszor az a legpihentetőbb, ha veletek alszik a kicsi: közöttetek, az anyja mellett, az ágyhoz tolt kiságyban („oldalkocsis” megoldás), egy matracon a szülői ágy mellett. S közben gondoljatok arra, nem valószínű, hogy a szülői ágyból megy érettségizni, ez az igény is kielégül egyszer.

A gyerek túl értékes ahhoz, szükségletei túl fontosak, hogy olcsó, sekélyes tanácsok áldozata legyen.

Miért jó az összekötő nevelés?

A szülő így jobban ismeri a gyerekét, tudja, hogy milyen helyzetben mit várhat el tőle, és azt is tudja, hogy mivel veheti rá a helyes viselkedésre. Így kapcsolatuk harmonikusabb, s ez élvezetessé teszi az együtt töltött időt.

A szoros együttlét során hormonális kapcsolat is kialakul, hiszen az anyai hormon (prolaktin) szintje növekedik szoptatás alatt, alvás alatt és a baba testközelségében. Azaz magasabb a prolaktinszint az összekötő nevelés során, ha a babával együtt alszik az anya éjszaka, és korlátozás nélkül szophat a kicsi. A hormonális hatásra az anyai gondoskodás nő.

Az összekötő nevelés figyelembe veszi a baba természetét, azt, hogy különböző természettel jönnek világra, és az igényét ki is tudja fejezni. Ha az anya válaszol erre, gyermeke egyre árnyaltabban fogja kifejezni magát, a szülők ezt egyre jobban megértik, így gyorsabban kielégítik a szükségleteket, a baba megta­nulja finomabban kifejezni magát és így tovább. Végül a baba sokkal kevesebbet sír. Ez nagyon fontos, főleg a sokemberes („nehéz, izgága”) babáknál.

Ha hagyod sírni, ettől ideges leszel, ő még jobban sír. Aztán lassan megtanuljátok nem idegesíteni egymást, s szép lassan érzéketlenek lesztek egymás igényeire.

A gyereknek magabiztos­ságot ad az együttalvás, intimitást, ez biztosítja, hogy emberekhez, nem pedig tárgyakhoz kötődjön, biztonság­érzetet ad, ha a szülők ágyában, karjában alhat el.

Könnyebben ki tudja majd fejezni a szeretetét, érzékeny, odaadó emberré válik.

Ugyanakkor fegyelmezetteb­bek ezek a gyerekek, mert jobban ismerik a szülők a kezelhetőségüket, erős lelkiis­merettel rendelkeznek, és elfogadóak a másik emberrel szemben.

Hosszútávon egy szülő­modellt is átadunk, jó érzés látni a gyerekeinket, mikor kistestvérük sírásakor rögtön odaszaladnak hozzá.

(megj.: Egyszer egyedül maradtunk egy idegen kisbabával, amikor sírni kezdett. Eszter lányom rám ripakodott : „Anya, hát nyugtasd már meg!” a ford.)

Az apa szerepe

Az első években erős biológiai kötődés van az anya és gyermeke között.

Ez a kapcsolatból nem zárja ki az apát, csak fel kell ismernünk, hogy az ő kötődése más jellegű, inkább tanuláson alapszik, nem ösztönös.

Prolaktin „az anyai hormon”, amely a tejterme­lésért felel, csak a nőkben van, ez a hormon alakítja ki az anyai ösztönöket is.

Fontos, hogy az apa úgy tekintsen az anyára, mint ösztönösen viselkedő emberre, s fogadja el, hogy az anya tudja legjobban, mit kell tennie.

Az apa talán úgy értékelheti a helyzetet, hogy az anya és a gyerek túlságosan kötődnek, túlzásnak érzi, ha az anya egy pillanatra sem akar elszakadni a babától. Pedig az ösztönöktől vezérelt anya csak válaszol a baba szükségleteire, nem rossz szokást alakít ki.

Az apa feladata rendkívül fontos az újdonsült anya mellett. Hiszen anyai ösztönei vannak, önbizalma viszont még nincs elég. Az apának kell ezt megerősítenie. Fogadja el, hogy felesége jól reagál és biztassa: „Úgy kell tenned, ahogy jónak látod. Nem szállok szembe az anyai megérzéseiddel. Te végzed a legfontosabb munkát a világon.”

Ne zavarja össze még az apa is kritikákkal és tanácsokkal („úgy érzem, túlzottan függni fog tőled, el fogod kényeztetni”), hiszen már így is épp elég tanácsot kapott mindenkitől az új anya, aki éppen keresi saját szülői stílusát.

Az apa feladata megteremteni az otthon biztonságát és nyugalmát.

A biztonságot ne borítsuk fel költözködéssel, munkahely­váltással, a terhesség végétől hadd érvényesüljön az anya fészekrakó ösztöne.

A nyugalmat ne zavarja meg látogatók hada, a gyerekágyas időszakban gondoskodjon róla az apa, hogy csak az jöjjön, aki segíteni akar. Tudjon nemet mondani. (A legjobb, amit egy barát tehet, hogy beadja a vacsorát egy üzenettel: majd később találkozunk). Ilyenkor csak egy bejárónőért lehet hálás az ember, aki rendet tesz, de nem szól bele a gyereknevelésbe. Az első hetekben az új családnak egyedül kell kialakítania új életét.

Az apa segítsen a baba körül, főleg ha az anya már kimerült. Legyen érzékeny a „már nem bírom tovább” üzenet megértésére. Ilyenkor mondja azt: ”menj, és tegyél valamit, ami jól esik neked!”

Délután, munka után az apa hősként lehet úrrá az otthoni feldúlt helyzeten. Az egész nap nyűgös babák percek alatt megnyugszanak a „friss”, nyugodt apa meztelen mell­kasán.

Éjszaka, ha biztosan nem éhes a baba, aludni küldheti kicsit az anyát a nyűgös gyerektől. Tudatosítsa az anyában, hogy nem várja el tőle, hogy otthon minden a helyén legyen, segítsen a háztartásban.

Vannak kényes témák:
Ne sértődjön meg az apa, ha az anya vonakodik rábízni a gyereket, a védő ösztön és a társadalmi sémák okozzák ezt.

Normális dolog azt érezni, hogy „túlságosan kötődik a gyerekhez”, de ezt vitassa meg a feleségével. Ha nem beszélnek róla, az idő múlásával az anya valóban a gyerekhez, a férj pedig a munkájához fog túlzottan kötődni. Ne kényszerítse az anyát, hogy elhagyja a babát, menjenek pihenni hármasban, háztartás helyett ilyenkor a férjére szentelheti idejét az anya.

És „van-e szex a szülővé válás után?”
Természetes és a baba védelmét szolgáló folyamat, hogy a szexhormonok aránya lecsökken az anyai hormonhoz képest (kb.: 6-9 hónapra). A „házasság évszakát” felváltja a „szülőség évszaka”.

Az anyának is meg kell értenie azt, hogy a férje hormonjai mit sem változtak, ne tekintse bosszantásnak köze­ledését.

Az anyát a szex nem érdekli, nem a férje, így a szexhez kell kedvet csinálni. Mivel a szex legnagyobb ellensége a fáradtság, tehermentesítse a feleségét a babától, háztartástól néha. Udvaroljon neki újra (virág, gyertyafény), ez meglendíti a hormonokat.

Ha a baba fölébred szerelmeskedés közben, ne tekintse elveszett próbálkozás­nak az estét, mondja azt: ”Segítek visszaaltatni, utána szerelmeskedjünk kicsit.”

Ha az anya érzi, hogy segítenek neki a gyerek körül, általában nagyobb kedvet érez a szexre.

„Akkor teszel legtöbbet a gyerekért, ha szereted az anyját, az anyáért akkor, ha részt veszel a gyereknevelésben.”

Együttalvás

Az alvás során kétféle alvási fázist különböztetünk meg: felszínes alvási szakasz, ilyenkor álmodunk, és szemünk mozog a szemhéj mögött (REM). A másik a non-REM, a mélyalvás fázisa. A REM szakasz funkciója „mentális gyakorlat”, valószínű, hogy szükség van rá az agy fejlődéséhez, hiszen a fejlettebb állatok több időt töltenek benne.

Az újszülött a legtöbb időt ebben a felszínes alvás szakasz­ban tölti, s ahogy egyre több időt képes ébren tölteni, nő a külső inger aránya, úgy csökken a REM-ben töltött idő. Három hónaposan az alvás 35-45%-a már mélyalvás, 45-50% REM, a többi átmeneti szakasz. A legmélyebb alvásszint ilyenkor még nem fejlődik ki.

2-3 éves korra alakulnak ki a felnőttre jellemző arányok.

Az újszülöttek ráadásul elalváskor nem mélyálomba merülnek, mint a felnőttek, hanem 15-20 percig egy átmeneti felszínes szakaszban maradnak. Tapasztalhatjuk, hogy ilyenkor könnyen felébredhetnek. Ebből követ­kezik, hogy a babát igenis álomba kell ringatni, el kell altatni, átsegíteni ezen a felszínes szakaszon. Legha­tásosabb módszer az „álomba szoptatás”, ezzel az ujjszopás is megelőzhető. Ha az anya és gyermeke együtt alszanak, rövid időn belül nemcsak együtt, de „egyszerre” fognak aludni. Az első időkben az anya alvásciklusa hasonul a kicsiéhez, kimarad a legmélyebb alvás, és sűrűbben fog a felszínes alvás szakaszába kerülni. Így amikor a kicsi felébred, anyja is REM fázisban van, tehát könyebben fölkel a babához.

Később az anya „tanítja” meg aludni a babát, azzal, hogy mind hosszabb- és hosszabb mélyfázist diktál.

Az anyának el kell fogadni anyai megérzéseit, és megérteni, hogy a baba igényeinek (biztonság, éhség stb.) kielé­gítése nem vezet elkényez­tetéshez.

Az együttalvás számtalan előnnyel jár. Jobban alszik a baba, mert biztonságban érzi magát. Ha felébred, könnyebben visszaalszik, mert nem érzi egyedül magát, a szülők közelsége megnyugtatja. Ha szopni akar, gyorsan hozzájuthat, míg ha külön alszanak, mire fölébreszti sírásával az anyját, addigra teljesen fölébred és nehezebben alszik vissza. Az alvás valami kellemes dologgal fog összefonódni.

Az anya is nyugodtabb, mert tudja, hogy minden rendben van a babával.

Nem kell fölkelni megszoptatni vagy éppen betakarni. Szoptatás alatt rögtön visszaalhat (ezt segíti a prolaktin nyugtató hatása), így pihentebben ébred és nő a toleranciája. Az egész család nyugodtabb lesz ezáltal.

Mivel az éjszakai test­kontaktus hatalmas mennyiségű ingert, plusz érintést ad a babának, segíti fizikai, érzelmi és intellektuális fejlődését is. Megfigyelték, hogy az együttalvó babák gyorsabban nőnek. Dr Sears a lassan gyarapodó babák anyukájának azt tanácsolja: aludjanak együtt! Hiszen a tejtermelésért felelős prolaktin szintjét 3 módon emelhetjük: gyakori szoptatás­sal, alvással (pihenéssel) és a babával való testkontaktussal. Ha mellettünk alszik, az érintkezés megvan, nem vonakodunk megszoptatni (hiszen ez a legegyszerűbb visszaaltató), és alhatunk is nyugodtan.

Ha egy ágyban alszanak, az apa is közelebb kerülhet gyerekéhez, rá is hat ez a (a nappalihoz képest!) hatalmas mennyiségű testi közelség.

Dr. Sears szerint egyenesen káros, ha egy kisbaba átalussza az éjszakát, mert így hajlamosabb lesz a hirtelen bölcsőhalálra (angol rövidítése: SIDS).

Megfigyelhetjük, hogy újszü­lött babánk légzése periodikus, néha 10-15 másodpercre kimarad a levegővétel, majd újraindul.

A mélyalvásban (non-REM), a baba nehezebben ébred, könnyebben lehetséges, hogy az oxigénhiányra sem ébred föl. Ezért nem okos dolog sürgetni az éjszaka átalvását, amíg a baba légzése nem válik automatikussá. Három-négyszer gyakoribb a bölcsőhalál ott, ahol nem alszanak együtt a babával. Az együttalvással nő az anya figyelme, és a baba érzékeny­sége, mindketten könnyebben ébrednek, ha sokáig marad ki a baba légzése. Minél érzékenyebb a baba („nehéz”, „high need”, „sokemberes” baba!), annál kisebb nála a SIDS kockázata.

Érdekes kimutatást találhatunk arra vonatkozóan, hogy hány órát alszanak át egybefüggően a gyerekek. A korán elválasztott, különalvó gyerekek kéthónaposan átlago­san 6,5 órát alszanak át, négyhónaposan 8 órát. Az LLL-es anyák gyerekei (nincs korlátozva a szoptatás, együtt alszanak), 4 óránál többet nem aludtak egyvégtében az elválasztásig.

A gyakori (így éjszakai is) szoptatás mellett szól az is, hogy a női tej kevesebb fehérjét és zsírt tartalmaz, ezért gyorsabban emésztődik, mint azoké a rágcsálóké, amelyek hosszabb időre magukra hagyják utódaikat.

S a rövidtávú hasznokat nézve ki kell térnünk az együttalvásnak a család­tervezésben betöltött szerepére is: az együttalvás és az éjszakai szoptatások magasan tartják a prolaktinszintet, ez pedig megakadályozza a peteérést.

A természeti népeknél, ahol éjszaka is szoptatnak (a szoptatások 1/3-a este 8 és reggel 6 közé esik) általában 24 hónap korkülönbség van a testvérek között. A szoptatások száma és intenzitása nagyon fontos, az anyák 95%-a nem menstruál, ha 6-szor szoptat, vagy 60 percnél tovább szoptat naponta. A LLL módszereket követő anyák (gyakran és éjszaka is szoptat) esetében átlagosan 13,3 hónapig marad ki a menstruáció.

A peteérés visszatérése előtt általában jelentkezik egy „figyelmeztető” vérzés, inkább csak egy éven túl képzelhető el menstruáció előtti peteérés, ilyenkor már érdemes egyéb jelekre figyelni (hüvelyváladék hígabb).

Hosszú távú előnye is van az együttalvásnak. Sok pszicholó­gus számol be arról, hogy a tinédzserek nehezen tudnak igazán bensőséges kapcsolatot kialakítani. Ennek okát sokan a családon belüli intim, meghitt helyzetek hiányában találják. Mivel a gyerekeket plüssmackók és cumisüvegek segítettek felnevelni, anyagi dolgokhoz kötődnek az emberek helyett. Az együttalvás megtanítja arra a gyereket, milyen jó érzés szorosan egy másik ember közelében lenni.

Ez nem engedi, hogy tárgyakkal helyettesítsük az embereket. Ha gyerekkorban nem elégítjük ki ezt az intimitásszükségletet, nem tűnik el (ez minden szükségletre igaz!), hanem később tör felszínre!

Ennyi meggyőző érvet látva miért hezitálnak mégis a szülők?

  • Ellentmondanak a kulturális szokások: „nem szokás a gyerekkel aludni.”
    A XX. század óta! Előtte ismeretlen volt a gyerekszoba és a kiságy is!
  • Az orvos is azt mondja, ne aludjunk vele. Gondoljuk át, az orvost a betegségek felismerésére képezték ki, nem szólhat bele abba, hogy mennyire erős köteléket alakítunk ki a gyerekünkkel.
  • Azt is mondják: „Élvezni fogja, és nagyon fog kötődni.” Persze, hogy élvezi - nem kellene? Ha jól érezzük magunkat valakivel, mi fel akarjuk adni? Nem függőséget alakítunk így ki, csak válaszolunk egy szükségletre, és ezzel megtanítjuk a gyereket elfogadni, figyelembe venni a másikat (a saját példánkkal, és az együttalvás sikerességével, hiszen neki is alkalmazkodnia kell.)
  • Nem lesz kevésbé önálló, sőt magabiztosabb lesz. Önálló lesz, majd ha megérik rá. Ez a kulcsszó, ágytól, anya­melltől, és az anyaméhtől akkor szakadjon el, ha ő maga ezt akarja, ha kész rá. Nem az a lényeg, hogy mikor, hanem hogy hogyan.

Önállóvá nevelni nem fő szülői feladat, szemben a biztonságnyújtással és annak az érzésnek a biztosításával, hogy „minden rendben van”.

Ha úgy tűnik, hogy nem sikerül az együttalvás, mert túl későn kezdték, és nem tudnak összehangolódni, vagy az apa nem alszik jól, mert nagyon figyel, adjanak maguknak pár hetet, ne adják föl rögtön.
S persze mindenki mérje föl a család igényeit és tűréshatárát.

Volt egyszer egy baba, aki az édesanyjával aludt.

Mielőtt megszülettem, gondolja a baba, vártam az éjszakát. Anya távol volt attól a külső zajtól, és nyugodtan aludtam el a megszokott és szeretett neszekre. Anya hangjaira. Mielőtt megszület­tem, együtt aludtunk, és ez jó volt.

Mikor világra jöttem, az alvóhelyem megváltozott, de Anya nem. Most is együtt vagyunk éjszaka, ahogy kilenc hónapig mindig. Ideges voltam az új világ miatt, amit még nem értettem, de éjszaka nem féltem, Anya és én együtt aludtunk, és ez tetszett.

Szeretem az éjszakát. Nappal Maminak folyton akad valami dolga. De éjszaka ráér. Mindig a közelben van, odakúszhatok hozzá és szopizhatok, ahányszor csak megéhezem. Pici a pocim és az anyatejcsit könnyen feldolgo­zom, gyakran kell hát szopiznom. De mert Mami és én együtt alszunk, soha nem vagyok sokáig éhes, és ez nagyon jó érzés.

Nem ismerek jobb alvóhelyet, mint a Mami mellett. Hallottam, hogy Magdi néném vett nekem egy csoda ágyat. Vannak benne műanyag állatkát, amik mozognak, ha megérintem őket, és kis harangok, amik csengnek­-bongnak az érintésemre. Néhányan úgy gondolják, a babáknak a saját ágyukban a helyük, de nem hiszem, hogy szeretném ezt. Az az ágy nem mozog, és nem beszél, és nem énekel nekem. Csak nyikorog. És sötét, és kemény és magányos. Ki van mellettem ott, amikor felébredek? Szeretem, ha éjszaka kinyúlhatok, és megérinthetem Mamit. Szeretem a bőre érintését, és ahogy szuszog. Magdi néni nagyon kedves. Sose mondjuk majd el neki, hogy nem szeretem a kiságyakat. Mami mondta, hogy beledobálhatom a játékaim, ha majd nagyobb leszek. Jó ketrec lesz belőle a macimnak és az elefántomnak. Én Mamival fogok aludni. Ez jó érzés.

Már sokat nőttem. Ehhez egy csomó energia kell, így többet eszem. Jó hogy Anya kéznél van egész éjszaka, mert tényleg kell a sok finom tejcsi. Éjszaka finomabb a tej, talán mert Anya nyugodtabb. Gyakran felkelek és megnézem, minden rendben van-e. Aztán szopizom kicsit, de nem zavarok senkit. Tényleg gyorsan növök, mert nem vesztegetem az erőm aggódásra. Egyébként is még túl kicsi vagyok az aggódásra. Amúgy sincs miért aggódnom, Anya és én együtt alszunk, és én jól érzem magam.

Néha Anyának rossz napja van, és nem tud elaludni. De amint elkezd szoptatni, tudod mi történik? Elálmosodik, és néha előbb alszik el, mint én. Segítünk egymásnak elaludni. Mivel Anyával alszom, ő jól érzi magát.

Néha nekem is van rossz napom vagy rossz éjszakám. Ideges vagyok és nyűgös. Jön a fogam, ég a popsim, eldugul az orrom (egy kisbabának tiszta orr kell a légzéshez, tudod). Amikor nem érzem jól magam, megnyugtató dolog, hogy csak ki kell nyúlnom, és megérinthetem Anyát vagy Apát. Szopizom egy kicsit és visszaalszom. Mindnyájan jól érezzük magunkat.

Anyának folyton könyveket hoznak a barátai, és elmondják, hogy nem kellene mindig rohanni hozzám, ha sírok. Olyan szörnyű hangzású szavakat használnak, mint „manipu­láció”. Anya csak nevet és azt mondja, ő belőlem olvas, nem könyvekből. Úgy örülök, hogy figyel rám! Egyre jobb anya lesz. Együtt alszunk, figyelünk egymásra, és jól érezzük magunkat.

Szeretek lefeküdni. Annyi figyelmet kapok. Senki más nincs itt, csak Anya, Apa és én. Az ágyunk nem csupa csoda, de mind elférünk benne. Anya mondta Nagyinak, ne költsön ennyi pénzt arra, hogy „csoda dolgok”-at vegyen nekem. Nagyi hozott egy olyan macit, amiből valakinek az anyukája beszél. Nem olyan a hangja, mint Anyának, és ha megfogod, semmit se csinál. Miért kellene egy kisbabának megszokni más anyuka hangját? Az én kedvenc macim az anyukám. Ha hozzá bújok, ő is visszaölel. Éjszaka együtt alszunk, megérintjük egymást és jól érezzük magunkat.

Mostanában kezdem jobban megismerni Apát. Nem vagyok biztos benne, hogy szeretett velem aludni kezdetben. Ő olyan nagy és én olyan kicsi vagyok. Mindketten féltünk kicsit. Ráadásul elég zajos voltam pár hónapja. Egy éjszaka Apa azt mondta, ideje lenne abban a borzasztó kiságyban aludnom. Tényleg szeretek Apával aludni, és most már ő is szeret velem aludni. Egész nap alig látom. Nagyon elfoglalt, sokat dolgozik. Jó együtt lenni vele éjszaka. Apa és én együtt alszunk, és jól érezzük magunkat.

Soha nem kell hangosan és sokáig sírnom, hogy figyeljenek rám, ha szükségem van valamire, még ha nem is akarok többet, mint hogy fölvegyenek és beszéljenek hozzám. A nap nagy részét Anya karjában töltöm, vagy a babahordozóban, Anya mellett. Ő tudja, hogy boldoggá tesz, ha azokkal lehetek, akik szeretnek. Ha anya nem venne föl mikor sírok, nem is tudnám, mit tegyek. Azt hiszem, föladnám, és feküdnék némán. De én tudom, hogy a világ ennél jobb hely. Hogyan érezhetném jól magam, ha Anya egyedül hagyna a sötétben? Minden jó, ha együtt alszunk.

Egyszer majd felnövök és elmegyek otthonról, megházaso­dom, és saját gyerekeim lesznek. És tudod, hol fognak aludni? Velem, természetesen. Miért, talán másképp is lehet? Együtt alszunk, és jól érezzük magunkat.

HírLLLevél: 

témák: