La Leche Liga Magyarország

A Baba Patikában találtam meg az önök címét és ez adott ihletet és tollat a kezembe, hogy leírjam az én tapasztalataimat a szoptatásról.

Nógrád megyében, Palotáson lakom, egy 1700 főt számláló faluban. Kislányom , Patrícia 2000. júliusában született Hatvanban. Már terhességem alatt elterveztem, hogy ameddig csak lehet szeretnék szoptatni. A védőnő is megerősített abban, hogy amíg a baba elfogadja, szoptassak.
Nem hittem volna, hogy ennyire fantasztikus érzés lesz. Kezdetben Patti pici és védtelen volt, nyugodtan szoptattam. Most már izeg-mozog, hiszen már hét és fél hónapos, de az anyatej még mindig nélkülözhetetlen.
Az influenza járvány minket elkerült, és abban biztos vagyok, hogy az anyatej védőanyagai segítettek, hogy elkerüljük az ilyen vírusos betegségeket. Kezdetben egy-két alkalommal náthás volt Patti, mert még nem tudtam hogyan öltöztessem. Nyári baba volt, ki kellett tapasztalni az ilyesmit.
De 5 hónapos kora óta nem volt megfázva, erős és nagyon vidám, életerős baba vált belőle. Nem is hittem volna, hogy az anyai szervezet milyen tökéletesen tudja biztosítani a megfelelő táplálékot a babának, az anyatejet. Nagyon szeretném legalább két éves koráig szoptatni. Remélem még sokáig kell neki ez a védő tápanyag, az anyatej. Ennél kényelmesebb és sterilebb dolgot el sem tudnék képzelni gyermekem számára. És az sem mellékes dolog, hogy nap- ról-napra okosodik, és fizikailag, szellemileg is nagyon szépen halad.

Az a meghittség, ami szoptatáskor körülvesz, az egy elmondhatatlanul szép és nagyon szoros kapcsolat. Szoptatáskor fogom a kezecskéjét, és ettől nagyon megnyugszik. Simogatom a fejecskéjét, arcát. Nagyon szeretek szoptatni, és nem is merek arra gondolni, hogy mi lesz, ha már nem kell neki többé az anyatej. Mert akkor ez a szoros kapcsolat egy kicsit lazább lesz, és már nem lesz olyan meghitt, mint most.

Szandainé Harmos Annamária