Hogyan tanultam meg szoptatni koraszülött babámat?

A kórházból hazatérve elkeseredett és aggódó voltam, ezért rögtön felhívtam La Leche Liga vezetőmet. A babám tíz héttel korábban született, a súlya 1049 gramm volt. Már a várandós időszakban nagyon készültem a szoptatásra és vártam a különleges közelséget, melyet a szoptatás biztosít.

Azonban öt nappal Bruce születése után még a kezembe sem vehettem őt és különösen nem szoptathattam meg. (Ebben az időszakban infúzióra volt kötve.) Elkezdtem fejni a kórházi elektromos pumpával, de alkalmanként csak néhány cseppet sikerült kifejnem.

Sok kérdés merült fel bennem: vajon képesek-e a melleim tejet termelni, mikor a terhesség oly hamar véget ért? Lehetséges-e megfelelő mennyiségű tejet kifejni és a tejtermelést fenntartani kizárólag a mellszívó segítségével, amíg Bruce képes nem lesz szopni? Képes leszek-e neki elég tejet biztosítani, amikor már én táplálhatom őt?

Az LLL csoportvezetőm nyugodt és biztató szavai rögtön enyhítették nyugtalanságomat. Biztosított arról, hogy valóban képes leszek majd szoptatni, és a bennem lévő aggályok egyike sem akadályozhatja meg célom elérését. Arra buzdított, hogy nyugodjak meg, bízzak önmagamban és legyen meg bennem a kitartás. Néhány tanácsot is adott, amik nagymértékben segítettek. Ezeket összeírtam, kiegészítve még a saját tapasztalataimmal:

  • Megtanultam, hogy örülni tudjak a tejmennyiség növekedésének, bármilyen kicsi is az. Az első hét végére boldog voltam, amikor az üveg alját teljesen betöltötte a tejem. A következő héten már 25 grammot tudtam kifejni minden alkalommal. Még evvel a tempóval is biztosítani tudtam Bruce igényeit, megóvva őt a tápszeres táplálástól.
  • A babám képét és a róla készült videót néztem, amikor fejtem.
  • Hazavittem egy kis babaruhát, amit ő hordott. Még ez a babaillat is stimulálta a tejtermelést.
  • Amikor csak tehettem, mindig használtam a kórházi pumpát a látogatásom után.
  • Naponta hatszor fejtem, kétszer délelőtt, kétszer délután, és kétszer éjfél előtt. Éjszaka hagytam magamnak néhány nyugodt órát a pihenésre
  • Amikor Bruce elérte az 1500 grammos súlyt, megengedték, hogy dédelgessem. Amikor Bruce még túl gyenge volt a szopáshoz, már akkor is nagyon megnyugtatta az ölelésem és a bőrkontaktus, ezért kértem, hogy minél többet együtt lehessünk.
  • Amikor az orvos megengedte, hogy próbálkozzunk a szopással, a hozzátápláló rendszert használtam. (Ez egy kis tartályból álló szerkezet, ami a mama nyakából lóg le, és egy nagyon vékony cső vezet a mellbimbóhoz, amihez egy kis tapasszal van odaerősítve. Magyarországon Szop-tanít néven kapható.) Ennek segítségével Bruce hozzátáplálásként az én lefejt tejemet kapta meg, és közben tovább stimulálta a megfelelő tejtermelést. Ennek megvolt a másik előnye is, hogy a szoptatással a későbbi fejésnél hamarabb beindult a tejkilövellő reflexem.

A legnagyobb dilemmát a cumisüveg használata okozta. Határozottan elleneztem, hogy Brucenak akár egyszer is üvegből adjanak enni. Olvastam a cumi-mellbimbó zűrzavarról, és ezt mindenképpen szerettem volna elkerülni. A realitás azonban az volt, hogy nem lehettem mellette minden egyes etetésnél, időnként haza kellett mennem aludni. Beleegyezhettem volna, hogy gyomorszondán keresztül táplálják, amikor nem tudok mellette lenni. Ez a módszer valóban megelőzheti a cumi-mellbimbó zűrzavart, de Bruce olyan élénken tiltakozott, valahányszor lenyomták vagy kihúzták a csövet, hogy azt rossz volt nézni. Nem akartuk, hogy az étkezéshez ilyen kellemetlen emlékei társuljanak. Így aztán beleegyeztünk, hogy időnként cumisüvegből kaphassa lefejt tejemet addig, amíg ez nem befolyásolja a szoptatást. Nagy szerencsénk volt. Bruce nagyon szeretett szopni, és nem volt gond a cumi-mellbimbó zűrzavarral.

Bruce 8 hosszú hétig volt kórházban. A tejtermelésem beindítása és fenntartása fontos szerepet adott nekem, míg egyéb anyai feladatokat mások láttak el helyettem. Ebben az időszakban gondozása nagy részét az orvosok és az ápolószemélyzet végezte, de legalább nekem is volt valami feladatom, amit viszont rajtam kívül senki sem adhatott volna meg neki. Most, 8 hónappal később, ahogy szoptatás közben Bruce a szemembe néz, tudom, hogy érdemes volt. Leírhatatlan gyengédség, szeretet és kötődés van köztünk.

Mary Lou Turnbull, Michigan

HírLLLevél: 

témák: