Hogyan fordíthatunk elég időt minden gyermekünkre ?

Előző eset

Tudatában voltam, hogy gyermekeim közötti kis korkülönbséggel nem lesz egyszerű az élet, de sohasem gondoltam arra, hogy ez számukra is nehéz lehet. Három gyermekem négy- és kétéves, illetve héthónapos. Nagyon nehezen sikerül mndhármuk igényeit kielégítenem. A két idősebb nagyon elfogadóan viselkedik a legkisebbel és úgy tűnik, megértik, hogy neki többet van szüksége rám. De azt hiszem, kezd elegük lenni. Ha "odafigyelésből" a kisujjamat adom, a karomat akarják. Mindez érzelmileg kimerítő. A nap folyamán valamikor időt kell szakítanom a háztartásra, mosásra, főzésre is, hiszen mindnyájunknak szüksége van tiszta edényekre, ennivalóra és ruhára!

Hogyan tudnék több figyelmet fordítani külön mindegyik gyermekemre?

Megoldások

Négy gyermekem van, akik között szintén kicsi a korkülönbség: hét és fél, öt és fél, négy- és kétévesek. Időnként egyiküknek vagy mindnyájuknak kifejezett igénye támad a mama megkülönböztetett figyelmére. Időt szakítani mindenki azon igényére, hogy egyedül lehessen a mamával és közben ellátni a mindennapi teendőket, nagyon kimerítő tud lenni.

Úgy tapasztaltam, hogy rövid, de intenzív, mamával töltött időszakok épp olyan hatékonyak, mint egy egész együtt töltött nap, bár a gyermekeim utóbbit is nagyon élvezik! Alább leírok néhány ötletet, amelyek hasznosnak bizonyultak a velük töltött különleges alkalmakkor.

Mivel mi együtt, ún. családi ágyban alszunk, időnként nagyon jó összebújni egy kicsit valamelyikükkel, míg Papa a többieknek segít az esti, lefekvés előtti készülődésben. Miközben a fizikai figyelem, illetve a hajlandóság, hogy beszélgessünk csak erre az egy gyerekre irányul, ő képes lesz arra, hogy átengedjen a többieknek, mire azok előkerülnek.

Mostanában a lányomnak van szüksége a mamához való kötődésre. Segít neki, hogy közelebb érezze magát hozzám és azt is, hogy figyelnek rá, ha időnként kiválasztunk egy jó könyvet, amit csak ő és én szeretnénk olvasni, míg a fiúk elmélyülten játszanak. Az is segít, ha Papa kimegy a fiúkkal a szabadba, amíg mi fényképalbumot nézegetünk vagy saját üdvözlőlapokat készítünk.

Egy hétköznapi teendő is különleges alkalommá alakulhat, ha például este, mikor Papa tud vigyázni a többi gyerekre, elmegyünk kettesben bevásárolni. Ilyenkor sok mindenről lehet beszélgetni és sok mindent lehet együtt csinálni. Az se baj, ha a legkisebbet is vinni kell: egy kisbaba többnyire nem nagyon zavar!

Ahogy a gyermekeim nőnek, arra tanítom őket, hogy amikor beindulnak és besegítenek a házimunkában, rendet tartanak maguk körül és bármi módon megkönnyítik a mama dolgát, akkor több időm marad játszani velük. Kezdik látni ennek értelmét, és egyre többet hajlandók segíteni, hogy jutalmul én többet lehessek velük.

Természetesen meg kell tanulniuk tisztelni azokat az időszakokat is, mikor a mama tényleg nagyon elfoglalt vagy szüksége van arra, hogy magával törődjön. Ez a képesség a korral fejlődik és segíti egymás igényei iránti kölcsönös tisztelet kialakulását. Rajta, élvezd ezeket a különleges pillanatokat!

Julie Sisemore
Pasco WA USA


Egy ötéves, egy hároméves, illetve kéthónapos ikerpár gyermekeim vannak, így aztán meg tudom érteni, mennyire túlhajszoltnak és érzelmileg kimerültnek érzed magad időnként! Nem tudom mindenre a választ, mivel én magam is csak most tanulom és keresem a megoldásokat arra, hogy hogyan kellene egy ilyen "sűrű" háztartást vezetni. Azonban van néhány ötletem, amelyek az elmúlt hónapokban jó szolgálatot tettek.

Ha a kezem nem szabad, mert kisbabát ringat, ruhát hajtogat vagy főz, a két nagyobbat társalgással foglalom le. Egyszerű beszélgetéssel, kérdezgetéssel, egy új fogalom megtanításával vagy éppen dalocskák éneklésével.

Babahordozót használok, így szabadon marad a kezem a házimunka elvégzésére vagy az idősebbekkel való játékra. Ha a héthónapos babád már jól tartja fejét és a hátát, próbáld ki a hátihordozót (otthon is!). A baba nagyon fogja élvezni a hordozást, amíg a többiekkel foglalkozol.

Nem egyszerű dolog elmenni otthonról mindnyájukkal. Ha a férjem szabadnapos és segít vigyázni a gyerekekre, akkor van alkalmam kiszabadulni otthonról. Ilyen napokon, amikor elmegyek bóklászni, felváltva magammal viszem a gyerekeket (vagy az ikreket vagy valamelyik idősebbet). A gyerekek úgy érzik, különleges dolog elmenni a mamával kettesben, még akkor is, ha az csak egy rövid séta a postára!

Próbálok olyan dolgokat kitalálni, amit a gyerekek mindnyájan élveznek csinálni. Egyenlőre az olvasás tűnik remek csoportos tevékenységnek. Amíg én tartok vagy szoptatok egy babát, az idősebbek körém ülnek mesét hallgatni. (Igen, mindig van még egy hely a mama ölében!).

Továbbá szeretünk együtt sétálni. Esetleg vihetnéd a kisbabád hordozókendőben vagy hátihordozóban, tolhatnád a kétévest babakocsiban, amíg a négyéves mellettetek biciklizik. A korkülönbséges babakocsi még nagyobb változatosságot biztosítana.

Csakúgy, mint Te, néha én is aggódom, hogy nem jut mindenkire elég figyelem. Azt hiszem, nem becsülhetjük alá az élet fontos leckéit, amit gyermekeink megtanulnak: a mama értük van otthon, a kapcsolatokban adni és kapni kell, a kisbaba igényeinek fontossága, és sok más. Sok szerencsét!

Lisa Bergmann
Biloxi MS USA

HírLLLevél: 

témák: