La Leche Liga Magyarország

Legnagyobb örömünkre az idén két új akkreditált csoportvezetőt köszönthetünk. Ágostonné Szőcs Annával és Juhász Judittal együtt már 6 képzett magyar csoportvezetőnk van, akik közül öten most is aktívan segítenek a Liga munkájában.
A Liga eredeti célja, hogy lehetőleg minden városban, vagy nagyobb városok kerületeiben legyen csoportvezetőnk, aki baba-mama csoportot is tud szervezni, ezért külön öröm számunkra, hogy rajtuk keresztül most Budapesten kívül is találkozhatnak az édesanyák a La Leche Ligával.
Hagyományainkhoz híven egy kis beszélgetésen kértük őket, hogy mutatkozzanak be.

Anna, mesélj magadról, a férjedről, a családodról! Mivel foglalkoztál mielőtt megszülettek a gyerekeitek? Nem hiányzik-e az otthontól távoli munka, a munkahelyed, a hivatásod?

Angol-orosz szakos középiskolai tanár vagyok. Évekig napköziben, alsó tagozatban és általános iskolában tanítottam. Egy budapesti középiskolából jöttem GYES-re a 3. baba után, 10 évvel ezelőtt. Azóta született még 4 gyermekünk és elmondhatom, hogy nagyon jól érzem magam itthon. Szerettem tanítani is és szeretek itthon lenni is. Meggyőződésem, hogy mindenkinek jobb, ha az első gyerek születése után a mama otthon marad. Az én esetemben ez, a gyerekvállalással együtt, Istentől kapott elhívás is.

Voltak esetleg olyan nehézségeid a szoptatással kapcsolatban, amire nem, vagy nehezen kaptál segítséget? Bizonyára sok olyan tapasztalatot szereztél a gyerekeiddel, amik segítenek majd, hogy könnyebben beleéld magad más mamák helyzetébe. Mesélnél nekünk néhányat?

Mindegyik gyerekkel újabb szoptatási probléma jelentkezett. Az elsőt, Annát 1979-ben szültem. Egy szülés utáni depresszióban leapadt otthon a tejem. Mivel nem volt ésszerű tanács, csak tanácstalanság, elkezdtem enni, hogy tejem legyen. A 3 órás rendszertől eltérni nem mertem, így 60 perces szoptatási idők voltak, ezt nem ellenezte az orvos. A tej visszatért, és plusz 20 kg is. Ma már tudom, hogy mit kellett volna tennem (kis pihenés, igény szerinti szoptatás). Fél évig sikerült a szoptatás, akkor elapadt a tejem.
A második baba, Judit 1985-ben született. Még nem fújtak új szelek a magyar szülészeteken, de idősebb és bölcsebb voltam. A mellgyulladást, ami valószínűleg túlfejés következménye volt, hagyományos módszerekkel kezeltem: meleg zuhany, gyakori, különböző pozíciókban való szoptatás. 4 hónapig csak szoptattam, ekkor a védőnő erőszakoskodására bevezettem a főzelékeket az akkor szokásos módon: kihagytam a déli szopást. A baba vérszegénysége miatt kellett a főzelék, mert hasmenése volt és egészben kikakilta a vastablettát. Bárcsak tudta volna valaki, hogy valószínűleg a tehéntejtől ment a hasa, amelyből 3 litert is megittam egy nap! A főzelékre nagyon nehezen szokott rá, de a védőnő megijesztett, hogy sérülhet az agya a vashiánytól, így hát én győztem. 6 hónaposan elutasította a mellemet, valószínűleg szopási sztrájkba lépett, amit nem ismertünk föl.
Eszter 1991-ben született. Rooming-in még mindig nem volt, de mivel előző évben műtötték a mellemet, állandóan begyulladt, így kénytelen voltam igény szerint szoptatni. Nagyon nehéz idők voltak. A mellgyulladásokra csak gyógyszeres kezelést kaptam, fél évig ugyan csak szopott némi gyümölccsel kiegészítve, de 9 hónaposan elvizesedett a tejem a kimerültségtől (legalábbis én vizesnek találtam), így elválasztottam. De kár volt!
Sára 1992-ben született. Lehettem volna rooming-inben, de pihenni akartam, így nem kértem. Máig bánom! Valószínűleg még a kórházban leszoktatták a sírásról, mert otthon alig volt hangja. Ez hosszú távon nem jó, mert azt jelenti, hogy lemondott arról, hogy bizonyos szükségleteit betöltsék. Nem vágyott kézbe sem csecsemőkorban. Fél évig csak szopott, akkor már nem hízott jól, el kellett kezdeni a főzeléket. Állandóan beteg voltam az első kb. 8 hónapban, idült petefészek gyulladással küszködtem, talán azért nem hízott úgy, mint a többiek. Egy évig szopott. 2 éves korában rokonok vitték el a gyerekeket nyaralni és néha egész nap kézben volt, amikor dolgaikat intézték a városban. Itthon ezután fél évig állandóan fogni kellett. Úgy főztem, takarítottam, hogy a kezemben volt szinte egész nap. Ekkor ébredt fel benne a testközelség-igény. Jobb lett volna csecsemőkorban dajkálni, amikor néhány kiló volt csak és akkor volt itt az ideje.
Misi már rooming-ines baba. Már a kórházban, az első szoptatáskor kirágta a mellemet. Ráadásul ismét begyulladt, az aranyerem is kijött. Otthon segítségem nem volt, ha nincs a Liga, Misi szoptatását valószínűleg feladom. Aluszékony volt ráadásul, mert besárgult, úgyhogy ébresztgetni kellett. Megszoptattam, hamar elaludt, mivel mértem a szopásmennyiségeket, tudtam, hogy alig szopott, így pohárból, kanállal pótoltam a hiányzó mennyiséget. Hétfőn még 250 gramm plusz tejem is volt egy babának, pénteken viszont már a lefagyasztott tejből kellett adnom neki. "Az anyatej mennyiségének a növelése" füzet segített. Megakadtam két szón: szegényes táplálkozás! Az volt tehát a baj, hogy elkezdtük hordani a napköziből az ennivalót, aminek nem sok értéke volt. Újra elkezdtem főzni és néhány nap múlva rendeződtek a dolgok. Közben a bal mellem vérzett. A szoptatások kínok-kínját jelentették. Gyakran csak kifejtem és pohárból adtam a tejet. Ismét a Liga segített, "A csecsemő mellrehelyezése" került a kezembe. Pontról-pontra végeztem el az utasításokat, akkor szopott rendesen először. Egy hónapos volt, mire teljesen begyógyult a mellem. Misi közben gyönyörűen fejlődött, 30 dekákat hízott hetente. 3 hetesen a sárgaság is elmúlt, már nem kellett ébresztgetni. Fél évig csak szopott, akkor gyümölccsel kezdtem nagy örömére.8 hónaposan kapott főzeléket és végül 14 hónaposan hagyta abba a szopást.
Éva különleges fejezet szoptatásaim történetében. 8 hónapig kizárólag és összesen 24 hónapig szopott sok szopási sztrájkkal.
Noémi: végre egy igazi nyugodt baba! - gondoltam. Kiderült, hogy nem tud szopni és éhségében nem kiabál, hanem alszik. 3 nap alatt 20 dekát fogyott a kórházban, miközben ömlött a tejem. A csecsemősök még akkor sem segítettek. "A hetedik gyereknél már tudni kéne, anyuka!" - mondta a kis fiatal csecsemős nővér. Elkönyvelték, hogy gondatlan anya vagyok. Utolsó előtti nap mértük meg egy szopását, ekkor derült ki, hogy szinte semmit sem szopik. A mellbimbó a nyelve alá kerül időnként. A mellem ismét gyulladásba jött, az orvos szóba sem állt velem, mellszívó gép. Egy kismamától kaptam egyet kölcsön szerencsére. Pohárból etettem és megindult a súlygyarapodása. Otthon újra jöttek a problémák, ekkor azt mondtam, hogy nem csinálom tovább, feladom a szoptatást. Férjem, látva szenvedésemet azt mondta: jó. Ekkor kapcsoltam és felhívtam Biancát, akitől megkaptam a szükséges biztatást. A védőnő szerzett egy jó házi mellszívót, ez kihúzta a befelé forduló bimbót, lehúzta a gyulladást. 3 héttel szülés után teljesen rendbejöttünk, fejni sem kellett, ami eddig a műtétem miatt szükséges volt, így lettek tejtestvérek. Noémi 6 hónapig csak szopott, utána havonta kapott egy-egy új ételt, közben ugyanannyiszor szopott. Most 14 hónapos, még kétszer, háromszor, de inkább többször szopik.

Mivel ennyiféle szoptatási problémám volt, könnyen bele tudom élni magam mások helyzetébe és mivel a Ligával való kapcsolatom óta a problémák meg is oldódtak, tudom bátorítani a mamákat, hogy ne adják föl.

Mikor találkoztál először a La Leche Ligával?

Misi születése előtt egy mondatfoszlányt hallottam a tévében a Ligáról. A védőnőm már ismerte és adott füzeteket.

Mikor gondoltál arra, hogy csoportvezető legyél?

Eszter szoptatása alatt is sok gyakorlati tapasztalatot szereztem és igyekeztem segíteni, a csoportvezetés gondolata, így szinte magától adódott. Örültem, hogy van egy lehetőség, ahol tanulhatok, és segíthetek másoknak a felkészülésben, hogy ne járjanak úgy, mint én. Nemcsak a szoptatás érdekel, hanem az anyai gondoskodással is foglalkozom, amely a későbbi években is fontos.

Tervezed, hogy baba-mama csoportot indítasz a városotokban?

Pándon lakunk, férjem itt református lelkész. Már elindítottam egy csoportot. Az első alkalommal 3 mama jött el. Elégedett vagyok, mert hasznosnak ítélték. Minden hónap második szerdáján találkozunk a Művelődési házban. Pánd egy kis falu Monor és Nagykáta között.

Sok-sok várandós édesanya és kismama nevében köszönjük elkövetkező munkátokat és segítségeteket, melynek legfőbb célja, hogy erősítsük az édesanyákban azt a meggyőződést, hogy miután megszülték a babájukat, táplálni is tudják őket.

Martinovichné Debulay Bianca