Szoptatás várandósság idején

Habár ismert a szoptatás fogamzásgátló hatása, ma már azzal is tisztában vagyunk, hogy nem mindenkire és nem minden esetben érvényes. Így nem jelent száz százalékos védettséget egy újabb terhességgel szemben. Az anyának minden esélye megvan a fogamzásra, ha már nem kizárólag szoptatással táplálja gyermekét, ráadásul legalább két óránként.
Az orvosok és a család ma még rossz szemmel nézik a gyermekét tovább szoptató terhes anyát, s az elválasztást sürgetik.

A La Leche Liga rengeteg anyával került kapcsolatba az elmúlt évek során, akik boldogan, problémamentesen szoptatták gyermeküket várandósságuk idején. Ez a világ számos pontján elfogadott, fel sem merül az elválasztás kérdése.

Ha a gyermek még nincs egy éves, az anya különösen fontosnak érezheti a folyamatos szoptatást. Ha az anya egészséges, ennek általában nincs is akadálya.
Idősebb gyermeknél felmerülhet a kérdés: vajon szüksége van még a szopásra, vagy csak a megszokás tartja vissza a spontán elválasztódástól? Tudjuk, hogy az anyatejjel való táplálás előnyei az egyéves koron túli szoptatásnál is változatlanok, a szoptatás pedig erős érzelmi kötelék anya és gyermeke között, így ez a megszokás semmiképpen sem "rossz szokás". Ha a gyerekekre bízzuk a dolgot, általában valamikor kettő és négy éves koruk között maguktól abbahagyják a szopást. Dr. William Sears, neves gyermekorvos, a La Leche Liga egyik szaktekintélye szerint a korai elválasztás helytelen szokás napjaink nyugati társadalmaiban.

A várandós kismamát kétségek gyötrik. Szoptasson-e tovább terhessége alatt? Káros lehet-e a szoptatás a magzatra?
A terhességi hormonok csupán nyomokban mutathatók ki az anyatejben, így semmiképpen sem károsak a szoptatott gyermekre. Sőt, a méhben lévő magzat sokkal inkább ki van téve ezen hormonok hatásainak, melyek nem jelentenek rá veszélyt.

A terhesség negyedik hónapja körül általában észrevehetően csökken a tej mennyisége. Ha az anya egészségesen táplálkozik, folyamatosan figyeli gyermeke súlygyarapodását, esetleg szilárd étellel pótolja a hiányzó tejmennyiséget, úgy sem a gyermek, sem a magzat egészségére nem lehet káros hatással a terhesség alatti szoptatás.

Gyakori kérdés, hogy a szoptatás által kiváltott méhösszehúzódások veszélyt jelentenek-e a magzatra, illetve növelik-e a vetélés vagy a koraszülés veszélyét. Sajnos vetélés és koraszülés a terhességek bizonyos százalékánál szoptatás nélkül is történik. Túl egyszerű volna az ilyen jellegű problémákat a szoptatás számlájára írni. Habár hivatalos felmérés nem történt annak vizsgálatára, hogy milyen kapcsolat lehet a terhesség során felmerülő problémák és a szoptatás között, beláthatjuk, hogy a La Leche Liga birtokában lenne minden ezzel kapcsolatos információnak és tapasztalatnak, már csak ha azon anyák nagy számát tekintjük is, akik kapcsolatban állnak vele. Az orvosok jelentős része mégis a szoptatás befejezését javasolja. Miután nincs tudományos alapja annak a szemléletnek, hogy a szoptatást abba kéne hagyni egy újabb terhesség esetén, érdemes megkérdezni orvosunkat, hogy mire alapozza ilyen irányú javaslatát.

Felmérések igazolták ugyan, hogy a mellbimbó stimulálása megindíthatja a szülést a harmadik trimeszterben, de a kísérlet során alkalmazott stimulálás jóval erősebb volt annál, mint amit egy kisgyermek szopása okoz. Így feltételezhető, hogy a bimbó ingerlése szoptatás, sőt szeretkezés közben nem éri el ugyanazt a hatást, mint az említett kísérlet.

Jobban meg kell-e gondolnia, hogy folytatja-e terhessége alatt a szoptatást annak az anyának, aki korábbi terhessége(i) idején elvetélt? A LLL Egészségügyi Tanácsadó Testülete szerint igen, noha nincs semmi garancia arra, hogy fenyegető vetélés egyértelmü jelei esetén (vérzés, ill. görcsök) a szoptatás abbahagyása megmentheti a terhességet, s arra sincs, hogy a szoptatás folytatásával mindenképpen elveszítjük a magzatot. Ilyen esetben a szülőknek kell meghozniuk a nehéz döntést. Vannak esetek, amikor az anya úgy látja jónak, hogy szoptatott gyermeke igényeire kell tekintettel lennie, s a természetre bízza magát. Más esetben viszont inkább abbahagyja a szoptatást a magzat megmentése reményében.

Amennyiben jelen terhessége során valamilyen probléma merül fel, mint például alhasi fájdalom, vérzés vagy folyamatos súlyvesztés, meg kell fontolnia a gyermek elválasztását.

A várandósság idején tapasztalt fáradékonyság, ingerültség, érzékeny mellbimbó elbizonytalanítja az anyát. Jó, ha tudja, hogy nagy esély van arra, hogy gyermeke magától abbahagyja a szopást. Egy, a LLL tagjai között végzett felmérés szerint, az anyák 69 százaléka jelezte, hogy a szoptatott gyermek spontán elválasztotta magát valamikor édesanyja terhessége idején. (Azt természetesen nem tudhatjuk, hogy közülük hányan hagyták volna abba a szopást amúgy is.) Erre a természetes elválasztódásra több esély is van. A másállapot korai szakaszában megváltozik a tej íze. Erre mondták nagyanyáink, hogy savanyú lett a tej. Aztán a negyedik hónap körül hirtelen csökken a mennyisége. A terhesség vége felé megváltozik a tej összetétele és állaga, előtej lesz belőle, felkészülve az újszülött fogadására. Végül a gyermek akkor is abbahagyhatja a szopást, ha édesanyja a szülést követő napokat kórházban tölti.

S mi van akkor, ha a kisgyermek megbirkózik minden kihívással, s folytatja a szopást? Nos, ebben az esetben anya és gyermekei abban a különleges élményben részesülhetnek, amit tandem szoptatásnak nevezünk.

(Ruth Lufkin a Leaven magazin 1995. május-júniusi számában megjelent cikke, valamint a Womanly Art of Breastfeeding c. könyv nyomán írta Rózsa Ibolya )

HírLLLevél: 

témák: