Mese és szoptatás
FEHÉRLÓFIA
Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl volt, volt a világon egy fehér ló. Ez a fehér ló egyszer megellett, lett neki egy fia, azt hét esztendeig szoptatta, akkor azt mondta neki:
- Látod fiam azt a nagy fát?
- Látom.
- Eredj fel annak a tetejébe, húzd le a kérgét.
A fiú felmászott, megpróbálta, amit a fehér ló mondott, de nem tudta megtenni. Akkor az anyja megint szoptatta hét esztendeig, megint felküldte egy még magasabb fára, hogy húzza le a kérgét. A fiú le is húzta.
Erre azt mondta a fehér ló:
- No, fiam, már látom, elég erős vagy. Hát csak eredj a világra...
(Populart füzetek: MAGYAR ŐSKÖLTÉSZET, SÁMÁNOK ÉS TÁLTOSOK)
FANYŰVŐ, VASGYÚRÓ, HEGYHENGERGETŐ
Hol volt, hol nem volt, hetedhétországon is túl, az Óperenciás tengeren is túl, az üveghegyek mellett, volt egy szegény embernek egy kis háza. S abban feleségestül maga a szegény ember...
Egyszer az asszony nagy örömmel dicsekedett a férjének.
- Úgy érzem anya leszek...
Fanyűvő lett a fiú neve.
Nőtt a gyerek, szépen fejlődött, erősödött évről évre. Már hat éves volt, de még mindig szopott. Egyszer odament a kisfiú egy óriási nagy tölgyfához.. Próbálgatta két kézzel mozgatni, de még csak a levelét sem tudta megmozdítani. Sírva fakadt:
-Ej, de gyenge gyerek vagyok én!
Míg a fiú így búslakodott, elébe termett egy öreg emberke. Azt kérdezi a fiútól:
- Fiam, mért sírdogálsz?
- Sírdogálok, mert olyan erős szeretnék lenni, hogy ezt a fát tövestől kiszedjem a földből, és oda vigyem, ahová akarom.
- No, azon ne sírdogálj fiam! Menj haza, és mondd meg az édesanyádnak, hogy szoptasson még hét esztendeig. És gyere ki minden esztendőben, aztán a fát próbáld meg-megrázni!...
- Édesanyám, nagyon gyönge vagyok még. Azt mondta nekem egy öregember, hogy arra kérjem magát, szoptasson, még hét esztendeig.
- Jól van fiam. Majd talán keresünk annyit, hogy jól élhessünk, hogy legyen tej elég..
(Illyés Gyula: Hetvenhét magyar népmese).
