A szoptatás és az epilepszia

Ötödik osztályos voltam, amikor fény derült az epilepsziámra, és ekkortól kezdve folyamatosan gyógyszereket kellett szednem a rohamok ellen. A gyógyszerszedést mindkét terhességem alatt szüneteltettem, és a nagy rohamaimat sikerült ellenőrzésem alá vonni, s jelenleg is csupán alkalmankénti, egészen rövid kis rohamoktól szenvedek.

Mielőtt első gyermekem megfogant, felkerestem egy ideggyógyász szakorvost. Közölte velem, hogy mivel nem áll rendelkezésünkre ellenőrzött tanulmány, így a gyógyszereim magzatra gyakorolt hatásai gyakorlatilag ismeretlenek. Végül egyetértett velem abban, hogy szüneteltessem a gyógyszerszedést, s majd meglátjuk, mi történik.

Minden rendben zajlott, és három hónapra rá kiderült, hogy teherbe estem. Ez időben teljesen panaszmentes voltam, s már-már azt gondoltam, hogy teljesen meggyógyultam. Sajnos Lauren lányom két hónapos korában két héten belül három elég súlyos nagy rohamon estem át. Lelkileg teljesen kikészültem.

Ebben az időben szoptattam a kislányomat, és tudni akartam, hogy a gyógyszereim milyen hatással lehetnek a picire. Az ideggyógyászom ekkor sem tudott kielégítő választ adni, így felvettem a kapcsolatot az Epilepsy Foundation of America-val. Ez a szervezet hasznos tanácsokkal látott el a szoptatással kapcsolatban, de ők sem tudtak határozott választ adni a kérdésemre.

Szerencsére egyik ismerősöm, Jane a helyi szoptatási tanácsadó, ő régebben LLL tanácsadó volt. Jane rendelkezett azzal a megfelelő referencia anyaggal, amelyre szükségem volt. Megadtam neki azon gyógyszerek neveit, melyeket szednem kellett. Egy óra sem telt el, amikor visszahívott telefonon azzal a hírrel, hogy továbbra is nyugodtan szoptathatok.

Ugyanis vizsgálatok is alátámasztották, hogy ezek a gyógyszerek, ha egyáltalán átkerülnek az anyatejbe, akkor is csak nyomokban mutathatók ki. Ekkor megkezdtem a gyógyszerek szedését, és újra ellenőrzésem alá kerültek a nagy rohamaim.

Kislányom hat hónapos koráig kizárólag szopott, húsz hónapos volt, amikor végleg abbahagyta. A napokban várom második gyermekünk születését. Az orvosom beleegyezésével újra megszakítottam a gyógyszerszedést, és terhességem folyamán egyetlen rohamom sem jelentkezett. Jó lenne, ha megmaradna az az erő, amely az elmúlt kilenc hónapban távol tartotta tőlem a rohamokat, mert állandóan állapotosnak lenni nem túl praktikus megoldás. A szülés után rögtön folytatni fogom a gyógyszereim szedését és addig szoptatom majd ezt a babát is, míg ő maga úgy nem dönt, hogy abbahagyja.

Szeretném bátorítani az epilepsziában szenvedő várandós kismamákat, hogy komolyan fontolják meg gyermekük szoptatását. Nemcsak a gyermek egészsége és az érzelmi előnyök miatt, hanem a saját magukat érintő előnyök végett is. Még az az édesanya is szoptathat, akinek kiszámíthatatlan rohamai vannak, s egyébként nincs abban a helyzetben, hogy mást megtegyen a gyermekéért. Viszont mindig gondoskodni kell egy biztonságos helyről a közelünkben, ahová szükség esetén letehetjük a gyermeket, s szoptatás közben is ügyelni kell a gyermek biztonságára.

A szoptatás által a megnyugvás és öröm csodálatos érzését élhettem át. Mindezt sok más epilepsziában szenvedő édesanya is megtapasztalhatja.

Nancy Jaminet
Fordította: Pacsuta Szilvia

HírLLLevél: 

témák: