Szoptatni a nehézségek ellenére is

Szeretném meggyőzni az anyukákat, hogy minden nehézség ellenére is minden tekintetben megéri szoptatni gyermeküket, még ha küzdeni kell is érte. Én nagyon örülök, hogy megtettem.
Kisfiam 1998. március 25-én született, születésénél egyszem nagymamája, anyósom volt jelen.
Kisfiamat a mai napig rendszeresen - éjszaka is - szoptatom. Hat hónapos koráig kizárólag anyatejet kapott, leszámítva azt a néhány napot, amit kórházban töltöttem. A fő táplálékforrás számára ma is az anyatej, annak ellenére, hogy naponta kétszer kap kanalas ételt. Születésétől kezdve akkor és annyit szopott, amennyire szüksége volt. Csak úgy tud elaludni, ha szopik, és ez az egy módja van annak, hogy megnyugtassam. Az első időszak engem is megviselt, egy szoptatás másfél óráig tartott. Kimerült voltam, a mellem kisebesedett, nagyon fájt, végig sírtam a szoptatást. Vettem Garmastan kenőcsöt, nagyon hamar rendbe jöttem tőle, ajánlom mindenkinek. Később, ahogy nőtt a baba, a szoptatás ideje fokozatosan csökkent, végül 10-12 percre. Ma már 4-5 perc alatt "lezavarja".

Kb. 3 hónapos volt a gyerek, amikor egyik reggel nem volt hajlandó elfogadni a bal mellemet. Éppen akkor helyettesítő védőnő volt, aki meg sem próbált segíteni a szoptatási problémán, azt mondta, etessem főzelékkel. Nekem viszont sok tejem volt, és amúgy is irtózom a főzéstől, ezért segítettem magamon, ahogy tudtam. Naponta háromszor kis pumpás mellszívóval lefejtem a bal mellemből a tejet, a baba megitta üvegből, a jobb mellemből viszont továbbra is rendszeresen szopott. Kb. hat hét telt el így, amikor épp olyan hirtelen, ahogy elutasította, újra elfogadta a bal mellemet is.
(Magyarázatot erre azóta sem kaptam senkitől.)

Amikor ez a probléma megoldódott, újabb jött. Egy szörnyű epegörcs után két hétig szenvedtem, mire orvoshoz mentem, és végül kórházba kerültem. Kiderült, hogy egy epekő beékelődött az epevezetékbe. Endoszkópos eljárással eltávolították, de a műtét után több napig kórházban kellett maradnom.. Rengeteg antibiotikumot kaptam, így a lefejt tejet a kisfiam nem kaphatta meg. Három héttel később rendes altatásos műtéttel eltávolították az epehólyagomat is.
Ebben az időszakban, amíg kórházban voltam, a kisfiam előzőleg lefagyasztott anyatejet, illetve pótlásként tápszert kapott.

Szerencsére a rengeteg koplalás ellenére sem apadt el a tejem, pedig a kórházban csak infúziót kaptam, és otthon is hetekig szinte csak folyadékon éltem. De biztos az is szerepet játszott a sikerben, hogy mindig nagyon lelkiismeretesen fejtem a mellem, még a szörnyű görcsök között és az altatásból felébredve, két infúzióval a karomban is. Kórházi körülmények között, ágyhoz kötve, a nővérek és a szobatársak fejcsóválása közepette nem volt mindig egyszerű.

Ma már csak az elválasztást sürgetők hadával kell megbirkóznom. De én eldöntöttem, hogy addig szoptatom a fiamat, amíg tejem lesz, vagy amíg ő igényli.
A szoptatás lelkileg nagyon sokat jelent, ezt most látom csak igazán. Nekünk az utóbbi néhány hónap a legcsodálatosabb. Misi odarohan hozzám, felhúzza a pólómat és hanyatt vágja magát az ágyon, jelezve, hogy ő most "cocikázni" akar. Előfordult már olyan is, hogy kiszolgálta magát, odaállt elém és két rohanás között szopott pár kortyot. Már ki tudja mutatni, hogy mennyire sokat jelent neki, hogy szophat.
Hétvégeken, vagy ha az édesapja délutános, reggelente hármasban "szopunk". Ilyenkor az apja odabújik mellénk, Misi pedig köztünk fekve szopik, mint egy puha fészekben. Ha jóllakott felül és elégedetten távozik. Mindez olyan élmény, amire mindig elérzékenyülve gondolhatunk vissza.

Adatszerűen is meg tudnám határozni a szoptatás előnyeit:

  • Misike most tizenöt hónapos, soha nem volt még beteg.
  • 2920g-os születési súlyához képest három hónaposan meghaladta egy átlagos féléves gyerek méreteit.
  • Az anyatej mindig friss, mindig kéznél van, nem kell megvenni és nem kell elkészíteni. (Anyósom elmesélte, mekkora "élmény" volt az éjszaka közepén tápszert csinálni a gyereknek.)

Sándor Gabriella

HírLLLevél: 

témák: