Ezzel a nyelvfékkel nem tudott szopni

1992 szeptemberében született meg lányunk, Lena. Már a kezdetek kezdetén nyugodt gyerek volt, aki sokat és hosszan aludt. Amikor felébredt, és megszoptattam, az etetések csak nagyon rövidek voltak, és már újból el is aludt. Nem tartott sokáig, és már alig lehetett őt felébreszteni. A mellemen csak cuclizott, hogy újból elaludjon.
Öt hét után nem hízott semmit. Beszereztem egy tejszívó pumpát, és éppen hogy csak 20 grammot sikerült a két mellemből leszívni.

Egyszer csak feltűnt nekem Lenánál, hogy a nyelve túlságosan elöl volt összenőve a szájfenékkel. Kértem a gyermekorvost, hogy vágja át az összekötő nyálkahártyát, amit azzal az indoklással elutasított, hogy a gyerek csak traumát kapna ettől a beavatkozástól. A háziorvos is megtagadta a beavatkozást az előbbi indoklással. Ha már két orvos is egymástól teljesen függetlenül azonos véleményen van, akkor annak így kell lennie - legalábbis így gondoltam annak idején.

Így Lenát cumisüvegből etettem a lefejt tejemmel. A tejet az üvegből is a szájába kellett nyomnom, mert az üvegből sem tudott szívni. A mellemet egy pár nap múlva teljesen elutasította. Majdnem négy hónapig bírtuk a pumpálással és etetéssel, de aztán elfogyott a tejem és az erőm is. Az első szilárd étel bevezetésével a probléma bár kisebbnek tűnt, még sokáig vívódtam magamban a "kudarcommal".

Egy pár héttel ezelőtt új fogorvoshoz mentünk. Hét gyermekünk van, így egyáltalán nem könnyű a megfelelőt megtalálni. Az új fogorvosunk maga a nyugalom megtestesítője még élénk gyermekeknél is. Amikor Lenát megvizsgálta, először egészséges fogait dicsérte meg - amitől a lányunk ragyogott. Aztán hozzátette, hogy a nyelvféket át kellene vágni, mert az evésnél és beszédnél nagyon hátráltatja őt. (Pl. nem tudja kimondani, hogy "dr", ehelyett "gr"-t mond) "Hogyan tudták a kicsit etetni, amikor csecsemő volt? Ezzel a nyelvfékkel nem tudott szopni!" Akkor hirtelen eszembe jutott csecsemőkorának nyomorúsága. Elmeséltem a fogorvosnak az egész történetet. Úgy gondolta, hogy az orvosok hozzáállása nem volt megfelelő, mert, ha traumát okoz is, de csecsemőkorban sokkal ártalmatlanabb beavatkozás a nyelvfék átvágása, mint most.
Ha egyszer tanácsadáson olyan gyermekkel találkoznék, akinek túl rövid a nyelvféke, az anyukát a kisbabájával együtt rögtön ehhez az orvoshoz irányítanám, aki a beavatkozást azonnal meg is csinálja.
Erről az oldalról nézve a mi történetünk mégiscsak happy-enddel végződött.

Christa Reisenbichler

Fordította: Magyar Krisztina

(Megjelent a BuLLLetin 1998 /nov. számában)

(Nyelvfék: A nyelv alsó felszínét és a szájfenéket összekötő függőleges nyálkahártyaredő)

HírLLLevél: 

témák: