Aki akar, az tud szoptatni!

A Baba patika című lapban olvastam kéréseteket, hogy írjuk le szoptatási tapasztalatainkat. Örömmel teszem, remélem mások hasznára válhat.

1999 január 30.-án töltötte be Réka lányom az első évét. A mai napig naponta kétszer szopik még, és szeretném még sokáig szoptatni. Hiszem, hogy az, hogy tudjuk-e szoptatni a babánkat az elsősorban a "fejünktől" függ. Aki akar, az tud szoptatni! Még mielőtt állapotos lettem eldöntöttem, hogy szoptatni fogok, majd a terhesség folyamán ez csak erősödött bennem. Meg sem fordult a fejemben, hogy én nem tudok majd anyatejet adni az újszülöttemnek. Szerintem nagyon büszkének kell lennünk arra, hogy szoptatunk, hogy sokáig tudunk szoptatni. Elsősorban ezt kellene tudatosítani a leendő anyukákban már a fogantatás előtt is.

Persze nekem sem ment minden zökkenőmentesen. A Baranya Megyei Kórház szülészetén szültem. Még magzatmázasan megkaptam a picit, és ő azonnal szopott. Nem lett belőle később sem túl nagyétvágyú baba, de mindig gond nélkül a mellemre vettem, és gyorsan összeszoktunk. A csecsemős nővérek mindenben a segítségemre voltak.

A probléma akkor kezdődött, amikor hazamentünk a kórházból. Anyukám (aki orvos) tanácsa ellenére szigorúan be akartuk tartani a férjemmel a három óránkénti etetést, mondván, legyen rendszer már az első pillanattól fogva. Na, ez volt az óriási hiba! Réka hol másfél óránként üvöltött, hol négy óra múlva sem szopott 50-60 grammnál többet.

Fárasztó 4-5 hét után áttértem a rugalmas szoptatásra, és egy csapásra megszűnt a gond. Réka ettől a naptól kezdve nyugodt lett, végig aludta az éjszakát és havi 60-70 dekagrammot hízott.

Érdekes dolognak tartom, hogy öt hónapos koráig nem izgatta semmi, amikor etettem. De egyszercsak zavarta minden, ami körölöttünk mozgott. Nem szopott, ha beszédet hallott, ha valaki járkált körülöttünk, ha szólt a rádió vagy a tv. Azóta csak vele szabad foglalkoznom szoptatás közben. ( Ez így is van rendjén.) Gondolom ez összefüggésben van azzal, hogy szüksége van arra a néhány perc bennsőséges összebújásra.
Ma már csak akkor fogadja el napközben a mellemt, ha nagyon nyűgös vagy nem tud elaludni. Ez mindig megnyugtatja.

Most, egyévesen este mindkét mellemből szopik, és rendszerint így alszik el. De minden gond nélkül a kiságyban is álomba ringatja magát. A másik szoptatás reggel 5-6 óra között van, és utána még visszaalszik akár nyolc óráig. Ilyenkor kap reggelit.
A szoptatásnak tudom be, hogy egy év alatt mindössze egyszer volt náthás, lázas soha. Nyugodt, jókedvű, barátságos.

Még egyszer szeretném hangsúlyozni: szerintem a szoptatás ugyanolyan nagy teljesítmény, mint a szülés. Minden nőnek büszkének kellene lennie arra, hogy szoptat, vállalni kell ezt és biztatni másokat is. Az újszülött veleszületetten szopni akar, ő tudja mi kell neki. Hagyjuk az ösztönöket munkálkodni: ez a legtermészetesebb!
Ami még fontos: olcsó megoldás, bármikor, bárhova el tudtam menni a picivel, mert ez kéznél van, tiszta.
A terhesség alatt 20kg-ot híztam, igaz a végén nagyon ödémás voltam. De ma már éppen annyit nyomok, mint régen. Semmi erőfeszítésembe nem került. Gondolom ebben is segített a szoptatás..

Köszönöm, hogy elmondhattam gondolataimat, munkátokhoz sok sikert kívánok.

Szentpéteri Ágnes

HírLLLevél: 

témák: