Gyakori éjszakai szoptatás

Bár jó néhány év eltelt már fiaim kisgyermekkora óta, még mindig emlékszem azokra a végtelennek tűnő átszoptatott éjszakákra. Mára ez csupán emlék. A gyermek, akiről azt hittem, sosem fogja a szopást abbahagyni, átalussza az éjszakát. Amikor még nyakig benne voltam, néha én is úgy éreztem, hogy teljesen tanácstalan vagyok, és drasztikus lépések bevezetését fontolgattam. Amikor a kialvatlanságtól teljesen kimerült voltam, ezek a lépések nagyon vonzónak tűntek, szívem mélyén mégis tudtam, hogy ez nem jó megoldás, hiszen ezt a fiam és köztem kialakult közeli kapcsolat szenvedte volna meg. Sok kisgyermek számára a szoptatás egy olyan különleges, belső szükségletet elégít ki, amely - bár ő ezt még nem tudja kifejezni, mégis - valóságos és létező. Éjszaka, amikor minden egészen más, mint nappal, a szoptatás biztonságot és vigaszt nyújt számára.

Bár én sem tudok könnyű és kész megoldást adni, egy-két dolgot azért megtanultam, mire megbirkóztam a helyzettel. A családi ágy számunkra életmentőnek bizonyult. Sokkal könnyebb volt testhelyzetet változtatni a szoptatáshoz, mint kimászni az ágyból, és átmenni egy másik szobába. És ahogy telt az idő, a fiam nem ébredt fel teljesen, és el is szundított, ha mellettem feküdt. Napközben fontos volt, hogy pihenjek és a külső kötelezettségeimet a lehető legkevesebbre szorítsam. Első fiammal minden délután szundítottam egyet. Ez a plusz pihenés sokkal fontosabb volt számomra, mint hogy ehelyett házimunkára kényszerítsem magam. Amikor megszületett második fiunk, hétvégenként pótoltam be az elmaradt alvást, amikor a férjem otthon volt. Az nem segített, ha azon járt az eszem, hogy milyen fáradt vagyok, és milyen keveset aludtam előző éjjel. Azon sem volt értelme aggódni, vajon mennyi ideig fog ez még folytatódni. Mindig csak az adott nappal törődtem, és mások nem építő jellegű vagy az érzéseimmel ellenkező tanácsaira nem figyeltem oda.

Ahelyett, hogy egy gyermeket akkor próbálnánk megváltoztatni, amikor még nincs kész erre a változásra, megpróbálhatnánk saját hozzáállásunkat módosítani, és más perspektívából szemlélni az eseményeket. Ahelyett, hogy követelőzőnek és nehéz esetnek tartanánk gyermekünket, úgy is tekinthetnénk rá, mint aki mindezzel egy szükségletét fejezi ki. Néha a gyermek helyébe kell képzelnünk magunkat ahhoz, hogy elképzelhessük, mit érez, és úgy bánhassunk vele, ahogyan mi szeretnénk, hogy velünk bánjanak az ő helyében.

Emellett az imádságból merítettem erőt ahhoz, hogy fiaim felnevelése során megfelelő döntéseket hozzak. Hogy változzak, hogy elfogadjam fiaimat fejlődésük éppen adott szintjén és kifejleszthessem azt a képességemet, hogy a felszínen maradjak - mindezeket a fontos tapasztalatokat abban az időben szereztem.

Hosszú időre segíthet, ha elég kreatívak vagyunk abban, hogy napközben hogyan takarékoskodhatunk energiánkkal. Végül mindkét fiam egyre kevesebbet szopott, és egyre többet aludt éjszakánként. Fejlődésük minden fontos állomását - a szilárd ételek bevezetésétől kezdve a szobatisztaságra szoktatáson át az elválasztásig és azon túl - mind könnyű volt teljesíteni akkor, amikor a gyerekek erre készen voltak.

Lois Sheptuck, Edison NJ USA

Fordította: Pál Zsuzsi

A fordítás a New Beginnings 1998/nov.-dec. száma alapján készült

HírLLLevél: 

témák: