Hordozásra teremtve

A kisbabák alapvető szükséglete a hordozás. Ennek a kijelentésnek az igazságát érzem szívemmel, lelkemmel, tudom az eszemmel. Szenvedélyesen vágyom rá, hogy tapasztaltom, tudásom a babahordozásról segítségére legyen minél több családnak.

hordozókendőben alvó kisbaba

Ez a szenvedély hajtott, amikor megírtam a babahordozásról a cikksorozatot, aminek ez az első része azokra a tényekre irányítja a figyelmet, amik azt bizonyítják, hogy a kisbabák hordozásra termettek. Erről árulkodik csípőízületük felépítése és sípcsontjuk alakja, reflexeik, viselkedésük, táplálkozásuk, de még anyukájuk testfelépítése, ösztönös viselkedése és vágyai is. Vegyük sorra ezeket a tényeket!

Az újszülöttek csípőízülete fejletlen. Ez azt jelenti, hogy a csípőízületi vápa nem olyan mély, mint a felnőtteké, a combcsont feje nem ül benne stabilan. A csípőízület egészséges fejlődését az biztosítja, hogy a combcsont feje megfelelő irányból nyomja az ízületi vápát. Mindez akkor valósul meg, ha a baba lába terpeszben és térben hajlítva van.
Ha megnézünk pl. egy csípőn hordozott babát, láthatjuk, hogy a lábai pontosan így állnak. Sőt! Az anyuka csípője egy olyan „ergonómikus ülőke”, ami az anyukának kényelmes, mert még külön segítséget jelentő hordozóeszköz nélkül is megoszlik a terhelés az anya csípője és keze között, és ahol a terpesztés mértéke a baba csípőfejlődése szempontjából éppen ideális. A baba-mama párost nézve én úgy látom, hogy a babát csípőre véve úgy illenek össze, mint egy összerakós játék két, egymás mellé való darabja.

elöl hordozott kisbaba Ha egy földön fekvő csecsemőt a hónaljánál fogva felemelünk, amint a baba eltávolodik a talajtól, lábait terpeszti és térdben behajlítja: felveszi a hordozott testtartást. A kisbaba egész teste a hordozást várja; még a sípcsontja is enyhén görbe befelé, azzal is kapaszkodik, csökkentve hordozóján a terhelést. (A görbület a járni-tanulással párhuzamosan tűnik el.)

A tenyéren és a talpon is kiváltható újszülöttkori fogóreflexek közismertek. Az már talán kevésbé, hogy a tenyér fogóreflexe olyan erős, hogy az újszülött baba elbírja a saját súlyát másodpercekre. A Moro- vagy átkarolóreflexet akkor láthatjuk, ha a baba megijed. Ilyenkor – akár álmában is – a két kezével átkarolja, amit ér. Ha hordozva van, a hordozóját. Letéve csak a levegőt. Ezek a reflexek mind azt jelzik, az ember a megszületésekor arra számít: hordozni fogják.

Jól ismerjük a csecsemőknek azt a tulajdonságát is, hogy ha letesszük, sírnak, ha felvesszük, abbahagyják. Persze ez tud lenni másként is, de azt hiszem nem kell sokáig magyaráznom egy szülőnek sem, hogy mikor az előző mondatot írom, mire is gondolok pontosan. Az emberiség történetében nagyon új fejlemény, hogy létezik olyan hely, ahova úgy le lehet tenni a kisbabákat, hogy ott biztonságban vannak. Mi, felnőttek tudjuk az eszünkkel, hogy ahova a babát letesszük, az neki biztonságos. De a kisbabák belső programja azt súgja: a letevés egyet jelent a biztos pusztulással.

háton hordozott csecsemő

Sok anyán látom, soktól hallottam is, hogy az ő belső hangja is azt mondja: tartsd magadnál, ne rakd le a kisbabádat! A munkám során kapott talán legnagyobb ajándék, amikor tanúja lehetek, a hordozással hogyan teljesedik ki anyák, családok élete: megkönnyebbülnek, felszabadulnak. Közelebb kerülnek a családtagok egymáshoz, tapintható, ahogy árad a szeretet, az életenergia.

Az igény szerinti szoptatás is azt feltételezi, hogy anya és gyermeke folyamatosan „össze vannak kötve”. Ez hordozás nélkül is megvalósítható, de az igény szerinti hordozás és szoptatás kölcsönösen támogatják egymást.

apja által hordozott csecsemő

Mindezen jelenségek mély meggyőződésemmé tették a sejtést, ami a legkülönbözőbb természeti népek csecsemőgondozási és gyermeknevelési szokásainak hatására született bennem: hogy a kisbabának anyján (vagy apján, vagy valakin) van a helye. Gondoljuk végig, mit adunk egy babának azzal, hogy hordozzuk, ahelyett, hogy leraknánk kiságyba vagy babakocsiba!

Az igény szerint hordozott és szoptatott babát pontosan olyan hatások érik, amelyek ideálisak a fizikai, leki és szociális fejlődéséhez. Hordozás közben folyamatosan ingerek érik a tapintó és az egyensúlyérzékelő-rendszerét. Ezek azok az ingerek, amelyek elsődleges fontosságúak az agy és ezen keresztül a mozgás fejlődése szempontjából is.

maciját hordozókendőben hordozó kislány A hordozott csecsemők izmai gyorsan erősödnek. Pl. feltűnően korán tartják a fejüket letéve nevelkedő kortársaikhoz képest. Ennek az az oka, hogy hordozójuk nagymozgásai, illetve a gravitáció folyamatosan edzésben tartja őket. Az „edzés” lényege, hogy miközben a kisbaba szorosan meg van támasztva, hogy ne tudjon nyekleni-nyaklani, izmai ellentartanak azoknak a kis erőknek, amik őt a hordozás során érik. Ahogy a baba egyre nagyobb és erősebb, a megtámasztás feladatát fokozatosan átveszik a hordozóeszköztől az izmok, a saját hatáskörükben.

Az igény szerint hordozott kisbabának megadatik a folyamatos és mély biztonság és az egyenrangúság. Hiszen a biztonságot jelentő másik ember folyamatos testközelben van, a világot fölülről látják és tanulják, az emberek szemből érkeznek feléjük, a szükségleteik jelzéséhez nem kell sírniuk, elég finomabb jelekkel kifejezniük őket. Ha a fent említett emberi szükségletek a kora gyermekkorban teljes mértékben méltányolva vannak és nagy mértékben kielégülnek, kiapadhatatlan belső forrás fakad belőlük, ami aztán az élet hátralevő részében korlátlanul rendelkezésre áll. Ez a titka az igény szerint hordozott gyermekek harmóniájának, önbizalmának, teljességének, önállóságának és szociális fejlettségének.

Írta: Ónodi Ági

A cikksorozat második része

A cikksorozat harmadik része

Ónodi Ági hordozókendő tanfolyamokat is tart, amikről bővebben a honlapján olvashat.

HírLLLevél: 

témák: