Hét anya, egy álom

Hét anya, egy álom (Seven voices, one dream) - könyvismertető

Az LLL-t alapító hét édesanya egyike, Mary Ann Cahill azért írta meg a Hét anya, egy álom című könyvet, hogy egy alapító bennfentességével megörökítse a La Leche Liga történetét. Bár azzal számos LLL-tag tisztában van, hogy a Liga története két édesanyával kezdődött, akik egy gyülekezeti piknik alkalmával egy fa alatt ülve szoptattak, ez a könyv azonban ennél sokkal mélyebbre ás. Nagyon is hétköznapi, erő és elszántság mellett hibákkal és gyengeségekkel egyaránt bíró asszonyokról mesél tanulságos történetet, akik azzal, hogy az LLL megalapítása mellett döntöttek, egyben az ezzel járó feladatokat és nehézségeket is vállalták.

Mary Ann pompás módot talált ki a történet összeállításához. Több év leforgása alatt mind a hat másik alapító anyát meglátogatta, és felvette a beszélgetéseiket. Majd saját tapasztalatait, meglátásait is leírta. Ezután pedig időrendi szerint sorba rendezte a párbeszédeket. Ezek a visszaemlékezések mind-mind megindító módon idézik az LLL sokszólamú történetét.

Elbeszéléseikből az általuk közösen megálmodott, forradalmi elképzelések sejlenek fel. Ebben a történetben hét anya mindvégig szelíden, de határozottan hivatkozik olyan szilárd kutatási eredményekre, amelyek segítségével szembeszáll azzal a kulturális tévhittel, hogy a civilizált nők fejlődésükben már meghaladták és maguk mögött hagyták a szoptatás primitív kötelességét. Felvértezték magukat minden olyan tudományos ismerettel, amely ahhoz kellett, hogy magában a szoptatásban segítsék az édesanyákat, és abban is, hogy az anyák felismerjék az anyatej értékét. Azt is kitanulták, hogyan váljanak egy nonprofit szervezetet működtetni képes üzletasszonyokká. Nem félemlítette meg őket formális képzettségük hiánya, inkább józan eszükre és értelmükre hagyatkoztak.

Van egy sarkalatos pont, amelyről mind a hét alapító megemlékezik, amikor az új "szoptatós klub" történetéről mesél: az, hogy magát a nézőpontot változtatták meg, amikor a szoptatás technikájának oktatása helyett az anyák támogatása vált mindent átható és tartós céljukká. Ahogy az alapító anyák felismerték, hogy a szoptatás és az anyai gondoskodás mennyire szorosan összekapcsolódó tevékenységek, úgy formálódott az LLL filozófiája is. Mélyen megérintette őket a csoporttalálkozóikat látogató édesanyáktól érkező visszajelzés arról, hogy milyen sokat jelentett számukra a személyes információátadás és az anyák közti segítségnyújtás, amely révén a szoptatásban anyaságuk kiteljesedését élhették át.

1956-ban, amikor a La Leche Liga létrejött, a hét alapító nem sokban különbözött azoktól az édesanyáktól, akik ma az LLL-hez tartoznak. Éppúgy, mint a modern anyák, ők is elköteleződtek egy olyan céllal, mely az otthonuk falain kívül létezett, ám küzdeniük kellett, hogy a családjuk ellátása közben időt találjanak ennek a célnak az elérésére. A családi igényekkel és az önkéntes munkával zsonglőrködni akkor is éppolyan nehéz volt, mint ma, vagy talán még nehezebb, hiszen akkor még nem könnyítették meg a munkát számítógépek, szövegszerkesztők, táblázatkezelők, e-mailek. A színfalak mögött a férjek és gyerekek is besegítettek olykor (ahogy gyakran ma is). És persze csakúgy, mint napjainkban, az anyák akkoriban is rendszeresen találkoztak egyikük otthonában vagy más megfelelő helyen, hogy megbeszéljék a szoptatás előnyeit és mikéntjét.

Amikor a La Leche Liga létrejött, még az anyai mellet sem illett nevén nevezni, nemhogy a szoptatást emlegetni. Az alapítók is tapasztalták a szoptatással kapcsolatban azt az ellenséges érzületet, amivel sajnos még ma is sok anya találkozik. Ahogy a szervezet növekedett, az alapítók nem mindig értettek egyet egymással, hasonlóan ahhoz, ahogyan ma sincs az LLL tagjai közt folytonos és állandó összhang minden kérdésben. Ugyanakkor az a képességük, hogy ezeket feloldják, jól mutatja azt, hogy a véleménykülönbségek lehetnek egészségesek és termékenyek, hiszen rávilágítanak eltérő nézőpontokra, és olyan kompromisszumokat tesznek szükségessé, melyek a tagok igényeihez igazodnak.

Az első években az alapítók rengeteg időt töltöttek azzal, hogy a világ minden táján élő édesanyák leveleire és telefonhívásaira válaszoltak. Mivel 1963-ig nem létezett székhelye, irodája az LLL-nek, mindezt saját otthonukból bonyolították. Lenyűgöző, ahogy ezek az asszonyok képesek voltak a családjuk igényeinek elsőbbségét eközben megőrizni, és háttérbe tolni az LLL-feladataikat, amikor családjuk több törődést igényelt.

A La Leche Liga olyan lelkes és elszánt nők szövetsége, akiknek az az álma, hogy a gyermekeiket szoptatni vágyó édesanyák segítséget és támogatást kapjanak. Az LLLI nem válhatott volna azzá a támogató szervezetté, amelyre ma támaszkodhatunk, ha az alapító fiatal édesanyák - és azok a tömegek, akik utánuk jöttek - nem találták volna meg a módját, hogy leküzdjék az elkerülhetetlenül eléjük tornyosuló akadályokat. A hét anya, egy álom az anyaság értékéről, az állhatatosságról, és egy kis csapatnyi emberben rejlő olyan erőről szól, amely formálni képes a társadalmat.

A könyvet írta: Mary Ann Cahill, Schaumburg, IL, USA LLLI 2001. Megrendelhető az LLLI Online Store-ból.

A cikk szerzője: Diana West, Gaithersburg, MD, USA

Megjelent: a New Beginnings 2001. november-decemberi számában (18. évfolyam 6. szám, 222.oldal)

Fordította: Patik Réka

témák: